A lelkem mélyén úgy vártam, mint a messiást....hogy végre mindenhol legyek egyek, csak ne otthon....nem akarok most belemélyedni hogy miért különleges dolog akár egyik, akár másik (a nem otthon lenni és a nem otthon enni is), miért ritka, mint a fehér holló az én kimozdulásom, az pedig különösen…

Nem vagyok egy kötekedős alkat, de a surimi kitalálójának feltenném a nagy ábel-féle kérdést: "DE MIÉÉÉRT???"    Mert mi is az a surimi?