Aki már régebb óta olvassa a blogomat, talán emlékszik, hogy tavalyelőtt, 15 évvel a nagy tiszai árvíz után, két, kissé kaotikus bejegyzésben én is leírtam, hogy hogyan éltük meg a katasztrofális eseményt. (1. rész, 2. rész)

Az elmúlt napokban több olyan gondolattal is találkoztam (facebookon és különböző fórumokban), hogy nyűg ez a karácsony, nem a pihenésről, családról, szeretetről szól, a nyilatkozók csak a vele járó munkát és a rengeteg kiadást látják, kényszerített kötelességek és irreális elvárások halmazává…

 Nem írtam róla, mert nem akartam írni róla. Én kis naiv azt hittem, hogy egy ilyen őrületet, mint ez a "kék bálna" majd megállítanak az országhatárok, a nyelvi akadályok. Nekünk itt, Kárpátalján, már egy hónappal ezelőtt konkrétan emiatt volt egy szülőértekezlet, mert ugye hiába vagyunk magyarok és…

  Kép: Natalia Chernysheva       Rohan az idő. Nem is olyan régen, 14 évesen mentem el otthonról, egyes-egyedül egy másik országba, és minden hazatérés valahogy úgy zajlott, mint ebben a kisfilmben. Mintha csak tegnap lett volna... Most meg nézek szét, ez tényleg velünk történik, hogy már…

   Álmodtatok már a saját halálotokról? Én soha, de akik átélték ezt, egyáltalán nem érezték ijesztőnek.  "Álmomban ez természetes volt, mint az, hogy reggel felkelek és elindulok a munkába. Csak ott nem siettem sehová."   Először azt hittem, ez a többszörösen díjazott kisfilm is a halál utáni…

  Valentin-nap. A szerelmesek napja, és talán nincs is még egy érzés, amelyről annyi csodálatos idézet született volna, mint a szerelemről. Én most mégis hagyom a nagy költőket és filozófusokat, és inkább a legőszintébb korosztály elképzeléseit továbbítom felétek. Szabad mosolyogni, szabad…

 Egy nagyon kedves kis történetet találtam ma a facebookon. Ismét elgondolkodtam, hogy mi lehet az oka annak, hogy a ma embere már nem igazán engedheti meg magának a szolidaritást. "Gyenge" akit megérint a mások problémája, "fontoskodó" az, aki segíteni szeretne. Csúnya szó a szánalom, nem is…

A napokban olvastam az egyik (általam igen kedvelt) blogban, hogy mennyire nincs rendjén, hogy meghatódunk mindenféle "bárgyú és gyerekes" reklámfilmen.  Furcsa érzés kerített hatalmába, merthogy konkrétan ezen a reklámfilmen én is meghatódtam. Lehet kicsit érzékeny is vagyok mostanában, de nem…

 Valamikor régen... bármilyen furán hangzik... még a múlt században, az én kisgyerekkoromban a szaloncukrot csak hírből ismertük. Igazából még hírből sem nagyon. De tudtuk, hogy van, létező csoda, csak épp nekünk nincs, mert az csak Magyarországon van, mi pedig nem ott vagyunk.    Volt viszont…

Gyakran úgy érezzük, nem kerek a minket körülvevő világ. Hordjuk a kisebb-nagyobb keresztjeinket, a lelkieket talán még nagyobb kínnal, mint a testünket érintőket. Kesergünk, irigykedünk, tele vagyunk vádakkal, haragszunk magunkra, a másik emberre, a világra, Istenre. Próbálunk változni, próbálunk…