Egy nagyon kedves kis történetet találtam ma a facebookon.

Ismét elgondolkodtam, hogy mi lehet az oka annak, hogy a ma embere már nem igazán engedheti meg magának a szolidaritást. "Gyenge" akit megérint a mások problémája, "fontoskodó" az, aki segíteni szeretne. Csúnya szó a szánalom, nem is kérünk belőle, mégis gyakran épp ennek a hiánya miatt nem érzünk késztetést sem a segítségnyújtásra.

 Pedig emlékezzünk csak vissza, milyenek voltunk gyermekként. Még a pókot is sajnáltuk, anyu, meg ne öld!;  ha láttunk egy rongyos ruhájú gyereket télen, legszívesebben testvérnek fogadtuk volna, és fájt a szívünk mindenkiért, akinek bármi hiányzott az életéből, ami a sajátunkban nekünk nagyon is fontos volt.

Kicsit megkeményedtünk-mondják gyakran, szerencsére én ennek az ellenkezőjét is tapasztalom, nem olyan rossz a helyzet, nem szabad általánosítani.

  Ez a mostani történet kisiskolásokról szól. Egy jó példa arra, hogy igenis lehet tanítani az önzetlenséget, az egymásra odafigyelést. És azt is, hogy a kicsinek tűnő segítség is sokat érhet annak, aki kapja. De felfogható ez élet írta tanmesének is, felnőtteknek, emberség tananyagból, önvizsgálat céljából:

"Egy általános iskolában tanítok. Itt történt meg ez a népmesébe illő történet! Büszke vagyok, hogy ilyen gyerekek járnak ebbe az iskolába! A történet:
A büfé előtt ültem, és miközben sok gyerek ott tolongott a pultnál, azt látom, hogy az egyik lány, aki éppen soron van, ugrál fölfelé, és a kiadó ablak fölötti kis zugba próbál benyúlni. A zugot egy kis büfé feliratú tábla képezi, ami mögé el lehet dugni valamit. Már éppen rá akartam szólni, hogy talán lehet, hogy jobb lenne, ha az a felirat a helyén maradna, de nem szóltam. Jobb is! Később a büfés nénitől kérdeztem, hogy ez mi volt? Miért ugrálnak föl oda a gyerekek? Elmesélte, hogy néhány gyerek a visszajáró pénzből eldug oda egy 5, 10 vagy 20 forintost, és ha éppen valakinek kicsivel kevesebb pénze lenne, az onnan kipótolhatja! Nem tudtam szóhoz jutni!
Ez fantasztikus! Bárcsak a társadalmunk lenne ilyen együttműködő, és lenne mindenkiben ennyi bizalom egymás felé! Remélem, hogy felnőtt korukban sem felejtik el! Szuperek vagytok filléres diákok!"

Forrás: Kiss Virág ( Facebook)