Én már a Szomorú szamuráj-on is a hasam fogtam a nevetéstől. Nem épp az Ámokfutók számától, az nem váltott ki belőlem ilyen látványos katarzist, bár igaz, hogy jó buli a 90-es években nem mehetett le nélküle. Amiért nemrég ismét fókuszba került ez a dal, az Szilágyi Csengének köszönhető, aki prózai…