Boldogan nyaraló családok fényképei a facebookon, aztán egy szívbemarkoló poszt, pontosabban kérés a tanárok felé, hogy inkább meg se kérdezzék a gyerekektől, hogyan telt a nyaruk, mert sok családnak ez nem a kellemes élményeket jelenti, hanem nélkülözést, tengerparti nyaralás helyett ilyenkor is csak a keserves túlélést. Hát igen...a két véglet. 

   Úgy érzem, ennek a fényében igazán hálás lehetek, hogy annak ellenére, hogy nem volt a férjemmel közös szabadságunk, megpróbáltuk kihozni a nyárból, amit a sima hétvégék lehetővé tettek. 

   Bejegyzésem tehát se nem panasz, hogy "sajnos többre nem telt", se nem dicsekvés, hogy "nézzétek, mennyi helyen jártam", csupán biztatás és ötletadó, hogyan lehet kevés időből, kevés pénzből élményekhez jutni. 

  1 napos kirándulás Baška-n

   Több utazási iroda is szervezett egynapos kirándulásokat Európa kedvelt városaiba, én és a nagylányom most születésnapi ajándékként kaptuk anyukámtól ezt a tengerparti kirándulást.

  Az 1 nap az igazából péntek késő éjszaka (éjfélkor) kezdődött és vasárnap reggel 7-kor ért végét, akkor értünk vissza Budapestre. 9 órát egyhuzamban- ha jól emlékszem- még soha nem utaztam autóbuszon és hát a térdeim a visszafelé utat már nem is igazán tolerálták, nem volt az utazás végén már semmi más vágyam, csak hogy jól kinyújtózzak. Ettől eltekintve a nyúlfarknyi nyaralás minden percét élveztem. Csodálatos arra ébredni, hogy hegységekre épített autópályán épp szeled át Horvátországot, néhol a felhőknél (völgyekből felszabaduló páránál) is magasabban, aztán hirtelen alattad a tenger, makett vitorlásokkal, de ez még mindig nem a végcél, még Krk szigetén is át kell buszozni, hogy elérjük a kedvelt üdülővárost.

Kép

   Reggel 9-től késő délutánig tartó strandolás, aztán fakultatív gyalogtúra a hegy tetején lévő plébániatemplomba, ahonnan még mesésebb kilátás nyílt az öbölre, este átruccanás és könnyed séta, bámészkodás, vacsora a sziget pezsgő fővárosában, egészen este 10-ig, ezek voltak az aznapi programok. (Akkor szombaton játszották a horvátok a negyeddöntőt, zengett a sziget az üdvrivalgástól minden gólnál és gólhelyzetnél, olyan jó volt nézni, mennyire büszkék és boldogok.)

 Tihanyi kirándulás

   Tihany régóta bakancslistán volt, ott még nem járt egyikünk sem. Reggel mentünk, este jöttünk és igyekeztünk úgy szervezni, hogy többféle program is beleférjen. Odaérve jó fél órát csak arra szántunk, hogy bámuljuk a békés magyar tengert, az önfeledten fürdőzőket. Aztán körbekocsikáztuk a félszigetet, leparkoltuk az autót és tettünk egy kellemesen fárasztó gyalogtúrát az Őrtorony kilátóba. Ha csak egy lehetőség is van rá, minden kiránduláshoz beszervezek valami hasonlót, egyrészt nagyon jól esik az egész heti ülőmunka után, másrészt szentül hiszem, hogy az alakomnak és az erőnlétemnek is jót tesz egy kis hegymászós séta.

 Pihenésképp aztán strandoltunk egy jót a Gödrösben, a félsziget bejárata után ez az első strand, ingyenes, de van öltöző mellette és a büfékben is lehet válogatni. 

  Bükk-hegység és a Mátra

   Régi vágyam volt, hogy Nyíregyházáról Budapestre egyszer ne a megszokott M3-ason, hanem a közbeeső települések érintésével jussunk el. Egy augusztusi vasárnapon, amikor nem kellett visszafelé rohanni Pestre, ez is valóra vált. Férjem ki is nézte a legkalandosabb útvonalat, igaz, hogy 6 és fél óra volt a megszokott 2 órás monoton út helyett, de a Bükk és a Mátra megérte a rááldozott időt és kicsivel több benzint.  Már Rakamaz...Tokaj...Lillafüred is csodás látvány volt, aztán végig a Bükki Nemzeti Park, igazi felüdülés. Az elmúlt években igencsak sok vihar tépázhatta a térséget, rengeteg kidőlt fát láttunk, ezeknek csak az autóútra eső ágait távolították el, az ilyen helyeken hagyni kell, hogy a természet önmagát formálja. 

  Szinte már sötétedett, amikor az 1014 m magas Kékesre értünk, de így is csodálatos érzés volt, hogy Magyarország legmagasabb pontján állok. Sajnos a tévétoronyba már nem volt időnk felmenni, de szerintem olyan későn erre már lehetőség sem lett volna. A hegycsúcsot jelölő kőtől pár méterre van itt egy kegyeleti hely, a motorbalesetben elhunytak emlékére. Rengeteg kék szalag és nem kevés fénykép: férfiak, nők, fiatalok és idősebbek; egymást még boldogan ölelő párok és tablóképen mosolygó iskolások, szinte még gyerekek fotói, gyászszalagos keretekben. Most is égtek ott mécsesek, szívszorító volt, a könnyeimet nyelve ültem vissza az autóba. 

 És ami még szót érdemel ezen a nyáron:

   Esti jegyet vettem egy élményfürdőbe

    Szent meggyőződésem, hogy az esti jegyet azoknak találták ki, akik nem hajlandóak sok pénzt fizetni csak azért, hogy egész nap ázzanak illetve azoknak, akik "mindig be vannak sózva" és nem bírnak 3 óránál többet megülni egy helyen, még akkor sem, ha az egy élményfürdő, ahol lehet azért mászkálni is. (Na jó, lehet, hogy azoknak is, akiknek nappal más dolguk van. :D ) Bőven jutott idő így is az összes jakuzzit kipróbálni,  minden kinti és benti medencében megmártózni, családi csúszdázásban részt venni (én mint néző; egyszerűen nem mertem bevállalni, hogy tőlem független erők hatásának-csúszásnak, csobbanásnak meg hasonló nyaktörő mutatványnak- magamat kitegyem). A szememet égető hypogőztől eltekintve ez a esti kiruccanás is pihentető volt, kifejezetten feltöltött.

 Múzeumok éjszakája

 Sajnos ez nem lett olyan, ahogyan elképzeltem. A múzeumbuszok előtt le a kalappal, azok egymást érték, mindenhová egyszerű volt eljutni, de bejutni... most mondjátok meg, milyen éjszaka az, ami éjfélkor véget ér?! Mert hogy tömeg van-hiszen mindenkit érdekelnek a kiállítások-ez teljesen normális, de pár óra alatt az érdeklődők 50%-a sem jutott be a népszerű helyekre.

   Még így is szerencsésnek mondhatom magamat, mert a Mezőgazdasági Múzeumot végig tudtuk járni még kora este, de itt meg is szakadt a tervezett program, kilométeres sorok fogadtak ezután mindenhol. Jövőre-ha lesz ismét lehetőségem-okosabban fogom csinálni, ha van titkos trükkötök addig súgjátok meg.

  Gyalogosan Normafától az Erzsébet-kilátóba

   527 méterrel a tengerszint felett, Budapest legmagasabb pontján épült az Erzsébet-kilátó, a János-hegy legnagyobb ékessége. Libegővel már nem lett volna újdonság felmenni, sétálni viszont kifejezetten vágytunk, ezért mi így ünnepeltük az augusztus 20.-át. (Sajnos már nagyban benne voltunk a parlagfűszezonban, és csak azért mertem bevállalni, mert a Mátrában is feltűnt, hogy az erdei levegő valahogy egyáltalán nem hozza elő a tüneteket. A budai erdőben ha nem is volt olyan tökéletes a levegő, mint a Mátrában, de viszonylag jól éreztem magam, a tisztásokon már nem, az Anna-rétről is tüsszögve menekültem vissza a fák védelme alá. Valakinek hátha segítség ez az infó, hogy hová menjen kirándulni ezzel a piszkos allergiával. Sűrű, sötét erdőkbe!)

   A Hármaskút-tetőhöz felérve (ez a Libegő felső állomása, ha azzal megyünk, innen akkor is gyalogolni kell még egy keveset) az Erzsébet-kilátóhoz most nem a kényelmes sétálóúton, hanem oldalt, a meredek, sziklás lépcsőkön kapaszkodtunk fel. A neoromán épületben aztán ismét lépcsők következtek, csigavonalban, egész pontosan 100 darab, mi pár percre minden tornyot birtokba vettünk, kivéve a legfelsőt, onnan ugyanis ottjártunkkor agresszív szárnyas hangyák még azelőtt lezavartak mindenkit, hogy szusszanáshoz jutott volna az elfáradt kiránduló. A kilátás minden oldalról több mint pazar, bár Budapest látványa nekem sokkal szebb a Citadelláról, de ha az ember kíváncsi arra, mi van a fővároson túl, akkor ide kell feljönni! Még a Mátra és a pilisi hegyek is jól látszanak, és akármilyen nagy is a főváros, itt válik nyilvánvalóvá, hogy csak egy picinyke része a "nagy" Magyarországnak. Visszafelé a Normafához még tettünk egy kerülőt, hogy a Béka-tavat is megnézzük, na az valami vicc volt :D , miközben lassan kiapad a Duna, el tudjátok képzelni mennyire volt látványos ez az amúgy is apró tavacska. Normafán is elidőztünk aztán kicsit, oda ha lehetőségem lesz, máskor is felmegyek majd. 

  Így teltek tehát a nyár kellemesebb napjai. Vajon ha jövőre St. Tropez-t így eltervezem, oda is eljutok? 

Ha tetszett a bejegyzés, megköszönöm, ha megosztod a barátaiddal is. Facebook-oldalunkhoz csatlakozva elsőként értesülsz a legújabb bejegyzéseinkről és az aktuális témákról is. Köszönöm, hogy itt voltál!