A töltött káposzta felénk amolyan alapétel, nem csak az ünnepi asztalról, esküvői menüből nem hiányozhat, de -ott ahol szeretik-hetente kerül az asztalra, általában hétvégenként.

 Szeretjük azért, mert ezzel általában két étkezést is le lehet tudni (melegítve még finomabb) és azért is, mert már előző nap elkészíthető, fazékba rakható és milyen jó már, ha csak annyi a dolgunk, hogy a tele fazekat kiemeljük a hűtőből és bekapcsoljuk alatta a tűzhelyet.

Hozzávalók

1 nagy fej káposzta

30 dkg rizs

min. 30 dkg darált hús

1 fakanál zsír vagy 0,5 dl olaj

1 nagy fej hagyma

4 cikk fokhagyma

só, bors, őrölt paprika, darált sós paprika

paradicsomlé

tálaláshoz tejföl

Elkészítés

Felteszünk főni egy nagy fazék vizet, 1-2 kanál sóval. Jó nagy legyen, férjen bele egészben a káposzta, amit előtte a torzsánál jó mélyen bevágjuk, de a torzsarészt hagyjuk benne.

 Amikor forr a víz, beletesszük óvatosan, megvárjuk, hogy újra forrjon és abálódjon benne. Megfordítjuk, a káposzta másik oldala is hadd puhuljon egy kicsit, majd a megüvegesedett leveleket kivesszük a vízből és egy tálba szedjük. Így, rétegenként hagyjuk "fonnyadni" és kb. 10-15 perc alatt teljesen kiszedegetjük a leveleket a forró vízből. Ahol nem válik le magától a fejről, ott segítünk neki késsel, villával. Vigyázzunk, le ne forrázzuk magunkat, a két edény egészen egymás mellett legyen. Ha azt látjuk, hogy már nagyon aprók a levelek, tölteni sem lehet bele, hagyhatjuk a forró vízben is, ki is vehetjük, a lényeg, hogy ne dobjuk ki, mert ennek is van feladat kitalálva.

Ha már hűltek a leszedett levelek, a vastag eret a káposztalevél közepéből kivágjuk, de óvatosan, a levél épségét ne sértsük meg, mert lyukasan nem lehet bele tölteni. (Ha nagy a káposztalevél és úgyis ketté fogjuk vágni, akkor ennek nincs jelentősége.)

A rizst megmossuk, jól lecsöpögtetjük.

A töltelékhez kockákra vágjuk és üvegesre pároljuk a hagymát (zsíron vagy olajon). Hozzáadjuk a darált húst, rányomjuk a fokhagymát, sózzuk, borsozzuk, kicsit pirítjuk, s csak az utolsó másodpercekben szórjuk meg pirospaprikával. Így melegen hozzákeverjük a rizshez. Ha van darált paprikánk, abból is teszünk hozzá 1-2 kanállal. Sokan egy kis paradicsomlevet is öntenek hozzá.

 Ha azonnal főzzük, akkor tölthetjük melegen is, ha csak másnap, akkor hűtsünk ki mindent, tölteléket is, káposztát is.

Nálunk kb. tenyérnagyságnyi a káposztalevél, amibe töltünk, ez azt jelenti, hogy amelyik túl nagy, azt kettévágjuk, az óriásiakat akár 3-4-felé is.

Úgy teszem a bal tenyerembe az egész káposztalevelet, hogy alul legyen a torzsához közelebbi része, beleteszek egy kanálnyi tölteléket, két oldalról behajtom, majd alulról kezdve tekerem a vékonyabb levélrész felé. Ha félbevágott a káposztalevél, akkor a hüvelykujj felőli részre esik az elvágott rész, tölcsérszerűen tekerem a vastag részt, az elvékonyodóval lezárom, az oldalsó részt pedig a tölcsér szájába beledugom.

Előveszem a fazekat, melyben készre fő. Az aljára teszem a levágott részeket, szétment leveleket és a torzsás részt vékony csíkokra vágva. Néha szalonnabőrkét is teszek hozzá, de csak az íze miatt. Erre rakom a megtöltött káposztákat, egymás mellé, szép köralakban, de nem nagyon szorosan. Ha a családnak főzök csak, akkor két rétegben megy a fazékban, ha vendégeket várok, akkor a nagyobb lábasba három réteg is belekerül.

Sóval vagy levesízesítővel meghintem, és kb. 3 deciliter paradicsomlevet öntök rá, aztán még vizet is, a folyadék teljesen lepje el a töltikéket.

Előveszem egy kisebb fazék fedőjét, ha ilyen nincs, akkor egy kisebb lapos tányért, bele kell hogy férjen a fazékba, ezzel lenyomjuk az egyveleget. (Anyu még egy bögre vizet is tett rá, fogalmam sincs, miért kellett annyira lesúlyozni.)

Felfőzéstől számítva kb. 40 perc alatt készre fő.  Közben 2-3-szor megrázogatom. Akkor van kész, ha veszek ki belőle, kibontom és már nem nyers a rizs. Ha még nyers, és már nincs rajta lé, önteni kell még rá vizet. Én szeretem, ha teljesen megfő, de sokan kikapcsolják miután felforrt, mondván úgyis puhul még a melegben, akkor is ha abban a pillanatban még szinte pergősen nyersek a rizsszemek. 

Hogy minél tovább maradjon meleg illetve megpuhuljon rendesen a rizs, vastag ruhák, pokrócok közé rakják a fazék káposztát. 

Megjegyzések:

• Igazából nem vagyok szabolcsi. Légvonalban alig 2 km választ el attól, hogy ténylegesen szabolcsinak mondhassam magamat, de mi is ezt a variációt készítjük. És nagyon jól tudom, hogy a húst szinte mindenhol nyersen töltik a káposztalevelekbe, az én környezetemben mégis kissé megsütve teszik bele, így tanultuk az idősebbektől. :)
• Anyósom soha nem öntötte ki a fazék forró vizet, amiben a káposztát párolta, amíg meg nem volt töltve az összes. Így ha kiderült, hogy kevés a levél, kilépett az udvarra (tavasztól őszig), tépett néhány szőlőlevelet, vagy hozott a kertből tormalevelet, pár másodpercre a forró vízbe mártotta és abba csavarta a kimaradt tölteléket. Én is próbáltam már szőlőlevélbe, nem lesz rossz ízű a töltelék, de a főtt szőlőlevél...az nem lett a kedvencem. (A tormalevelet már tovább kell főzni-lásd alul a hozzászólásokat!) Az is megoldás ilyen esetekre, hogy a maradékra ráütünk egy kisebb tojást és gombóccá formálva megfőzzük a káposzták tetején. Ilyenkor kicsit kíméletesebben nyomjuk le a tölteléket.
• Bár ez a "rendes recept" felénk, ami azt jelenti, hogy ezt készítik esküvőkre, fogadásokra, otthon azért mindenki variál emellett, töltik savanyított káposztalevélbe is vagy nagyon népszerű például a tarhonyás töltött káposzta. Külön történetet érdemelne a "málékásás", amit nagyanyáink készítettek rizs helyett kukoricakásával, apró kockákra vágott füstölt sertéscombbal, (a szegényebb időkben inkább csak szalonnával), ezt télen mindenképp savanyú káposztába töltötték, így volt az egésznek valami utánozhatatlanul különleges íze, amiről sok helyen a mai felnőtteknek is már csak halovány emlékük van.