Készítem a vasárnapi húslevest, vágom a zellergumót (odavagyok az illatáért) és mint derült égből a villámcsapás jön az elhatározás, hogy most azonnal összedobok magamnak egy Waldorf-salátát.

   Ezt a nevével szinte semmit nem eláruló, de igazából pofonegyszerű ételt a new york-i Waldorf hotel séfje alkotta meg és a Szent Mária Gyermekkórház tiszteletére tálalták először a hotel éttermében 1896. március 14-én.  Az eredeti recept szárzellerrel készül, nekem most csak a gumó volt kéznél, de ezzel is nagyon finom. Készítésben annyi csupán a különbség, hogy a gumót meg kell párolni, a zellerszár pedig nyersen vágódik a salátába. A legelső salátából talán a dió is hiányzott, magam sem rajongok érte, egy egészen keveset teszek csak bele. Jobban szeretem, ha a lédús alma és a zamatos zeller dominál.

Hozzávalók:

• 1 közepes zellergumó
• 2-3  hámozott, magházától megtisztított alma 
• egy maréknyi dió, kb. 5 dkg (aki szereti, tehet többet)
• 1,5 dl majonéz (pár kanál tejszínnel hígíthatjuk)
• csipet só
• fekete bors
• min. 3 kávéskanál cukor
• fél citrom leve

Elkészítés:

• a zellergumót meghámozzuk, kockákra vagy félujjnyi vastag csíkokra vágjuk és 2-3 perc alatt kevés vízben csipet sóval megpároljuk (a kész salátára már nem teszek sót)
• leszűrjük, amíg kihűl meghámozzuk az almát, a zellerhez hasonló alakúra vágjuk (én most mindent úgy vágtam, ahogy sikerült :D  lehet ennél sokkal szebbre, sokkal vékonyabbra), a citromlét ráfacsarjuk, összekeverjük, hogy ne barnuljon
• a dióbelet is összevágjuk, nem túl apróra, néhányat hagyhatunk is egészben díszítéshez
• a majonézben elkeverjük a cukrot és a borsot, aztán az öntettel mindent összeforgatunk
• tényleg csak a véletlen műve, hogy volt otthon néhány salátalevél és tegnap pár szem vörös szőlőt is hagytunk a kosárban, ezért salátaágyra raktam, a szőlővel dekoráltam, nagyon hozzáillő az íze, legközelebb bele is rakok

  Próbáljátok ki, ha szeretitek az érdekes és különleges ízeket. 

Jó étvágyat!