Tegnap este fényképeket vártam a barátnőmtől, az osztrák hegyekben piheni a drágám az ünnepi fáradalmait. Megbeszéltük, hogy e-mailben küldi el, mint máskor is, aztán szépen elrakjuk ezeket a leveleket megőrzésre.

 Este hívott, hogy már elküldte, nézzem meg. De nem volt új levelem. Illetve volt egy furcsa levél a spamban, de ez már meg sem lepett, mostanában kapok leveleket idegenektől-angolul-valószínű, hogy rossz helyre adtam meg a címemet. Fél óra múlva újra hívott, “megérkeztek már?” De nem! Akkor arra gondoltam, valószínűleg az a furcsa levél lesz az, mert mellette volt a WinRar ikon, máskor is küldtünk már egymásnak így fényképeket “becsomagolva.”

Megnyitottam hát a levelet, és elkezdtem kicsomagolni a küldeményt. Abban a pillanatban a vírusirtóm zavart jelzett, és a képernyő jobb alsó részén már mutatta is, hogy itt is, ott is probléma van.  Máskor is villantott egyet-egyet, ezért eleinte nem is figyeltem rá, csak most az volt a gyanús, hogy folyamatosan, ráadásul  a találékonyan elnevezett mappáim, fényképeim sorakoztak a veszélyjelzés mellett.

Mire kapcsoltam, hogy mi történik, már késő volt.

Ez a “kedves” kép fogadott a képernyőn, rákúszva, takarva az asztalon lévő elemeknek is a nagy részét.

A képen látható szöveg ezt jelenti:

“A személyes fájlok titkosítva lettek a CTB-Locker által.

A dokumentumok, fotók, adatbázisok és más fontos fájlok a legerősebb titkosítással kódolva lettek és egyedi kulcs van  létrehozva a számítógéphez.

A személyes visszafejtő kulcs egy távoli internetes szerveren van tárolva, amihez senki nem fér hozzá és a kódolást senki nem tudja visszafejteni amíg a váltságdíjat ki nem fizetik.

Már csak 96 óra maradt, hogy befizetése beérkezzen. Ha ezt nem teszi meg a megadott időn belül az összes fájl véglegesen titkosítva marad és senki nem lesz képes helyreállítani őket.

Nyomja meg a “Nézet” gombot hogy megtekintse a titkosított fájlok listáját.

Nyomja meg a ‘Next’ a következő oldalhoz.

Figyelem! Ne próbáljon megszabadulni a programtól önállóan. Minden fajta kísérlet és próbálkozás a dekódoló kulcs megsemmisítésével jár. El fogja veszíteni a fájlokat örökre. Egyetlen módja, hogy a fájlokat helyre állítsa hogy követi az utasításokat.”

Na itt zuhantam magamba. Nyitom a mappáimat, egyetlen képet sem jelenít meg. A családi fotóink, esküvők, munkámhoz szükséges fotók, leírások, dokumentumok, grafikonok-minden odavan. Az internet működik, csak a gépem privát adatait támadta meg, titkosította előttem. Olyan, mintha betört volna a lakásomba, és elvenné a személyes dolgaimat. El sem tudom mondani, mit éreztem. Soha nem voltam még áldozata kisebb lopásnak sem (illetve hazudok, a suliban egyszer ellopták tőlem az osztálypénzt), és  most először éreztem gyűlöletet valakik iránt, akik ártani akarnak és ártani tudtak nekem.

Hiába googliztam rá, nem sok információt találtam erről a CTB-lockerről. Hogy a fenyegetés ellenére sem kell és nincs is értelme fizetni, ezt írták, de ezt magamtól is sejtettem. És sajnos, rossz helyen kopogtattak, nincs jelenleg pénzem bűnözőket támogatni. Amit még olvastam, hogy a vírust állítólag el lehet távolítani, de a sérült fájlok helyreállítása nem igazán van lehetőség. A legrosszindulatúbb trójai áldozata lettem.

Soha nem gondoltam, hogy velem ilyen megtörténhet. Ha  a gyerekeim nyitják meg azt a levelet, biztosan szidnám őket, “hogy lehettek ennyire buták, mikor folyton azt szajkózom, hogy tilos megnyitni mindent, ami gyanús!” De a sors is így akarta, hogy én sétáljak bele ebbe a csapdába.

  A vírus amúgy elsősorban elektronikus leveleken keresztül jut fel a számítógépekre, de ártalmas weboldalakról – különféle sebezhetőségek kihasználásával – is felkerülhet a rendszerekre. Tehát egy gyanús link megnyitása is elegendő a bajhoz.

Szeretném visszaforgatni az idő kerekét, és olvasatlanul a kukába dobni azt a levelet.

Az eset kapcsán mindenesetre néhány dolgot megtanultam:

1. mindenképp kell hatásos vírusirtó a számítógépre. Nekem egy elavult változat van, ami nem volt képes felvenni a harcot egy ilyen kimunkált vírussal szemben.

2. email-címünk védelme. Mostanában elég sok helyre beregisztráltam, ingyenes képek, hírlevelek reményében. Már látom, nem érdemes mindenhol jelen lenni.

3. biztonsági mentés. Ez most az egyetlen vigaszom, hogy pár hónappal ezelőtt egy pendrive-ra másoltam át a legkedvesebb fényképeinket tartalmazó mappákat és a munkámmal kapcsolatos legfontosabb dokumentumokat. De bizony azóta is volt esküvő, nyaralás, néhány új szerkesztés, ezek csak a gépen voltak meg és sajnos tönkre is mentek.

Az is vigasztal még, hogy nemrég regisztráltam a pinterestre és oda gyűjtögettem mindent, ami a netről érdekes lehet, hogy ne terheljem a gépet. Így azoknak a fényképeknek sem kellett búcsút intenem.

Most várom, mi fog történni, vajon a kék halál ér ide hamarabb vagy a szerelő. És bele sem merek gondolni, mi lenne, ha nem mentem le a családi fotóinkat és 2 év munkáját arra az adathordozóra illetve netes barangolásom megőrzésre érdemes képeit a pinterestre. Nincs azért minden elveszve.

Azzal, hogy most elmeséltem nektek butaságom történetét, csupán annyi célom volt, hogy felhívjam a figyelmeteket:

  Őrizzétek  a dolgaitokat, vigyázzatok  a kincseitekre!