Csipkebogyó vagy ahogy felénk nevezik:  rózsabogyó, hecse, hecsedli, hecsepecse.

  "Szeretem-nem szeretem" téren a tökfőzelékkel megegyező utat járt be nálam. Gyerekkoromban semmi finomat nem találtam benne, persze megfázás esetén ezt kellett innom, ezért sokáig nem is volt több, mint egy szer a sok közül, amivel jó kúrálni a nem túl súlyos téli betegségeket. Fel kellett nőnöm, hogy rájöjjek, ez egy finom valami.

    Szívesen ittuk vagy kényszerből, nem számított, anyuval minden ősszel gyűjtöttünk egy jó adagot belőle. Volt rá időnk. Pedig akkor még más világ volt. Anyu még forgótárcsás mosógéppel mosott, a tejet nem üvegben hozták a helyébe, és ha látni akarta a barátnőjét, biciklire kellett ülnie, nem pedig két kattintással bekapcsolnia a Skypot. Az iskolával is mentünk minden ősszel, versenyeztek az osztályok, ki szed többet, nem is annyira számított, ki nyert, a megszedett bogyók a gyógyszertárba kerültek, az érte kapott pénz pedig az osztálykasszába. De olyan is volt, hogy az összegyűjtött termés az iskoláé maradt, abból (is) főzték a menzán a teát.

   Hát ennyit a nosztalgiázásból. A jelen túlhajszolt, időhiányos, a csipkebogyó gyűjtéséhez pedig idő kell, és türelem, ha valamit, hát azt nem ajánlott kapkodva csinálni, hacsak az ember nem szándékosan törekszik begyűjteni a bőre alá néhány tüskét. És társaság is kell! Mert ki mer egyedül kimenni a nagy mezőségbe? Van ugyan rengeteg csipkebokor felénk az utak mentén, de az hadd maradjon csak ott! Egészséges termésért ki kell mennünk a mezőre, oda, ahol  legfeljebb traktor jár, az is csak évente egyszer, tavasszal, amikor fölszántja a földet. Amit onnan gyűjtünk, azt nyugodt szívvel fogyaszthatjuk, adhatjuk a gyermekeknek is.  

   Ma áldott szép idő volt ma, szívesen elindultam volna a családdal egy kirándulással egybekötött gyűjtögetésre. Már évek óta hanyagoljuk a szedését, drogériában veszem, 5-6 dobozzal egy télre. Lehet, már lekéstem az optimális begyűjtésről?  Utánanéztem. Igen. Nem. Igaz, hogy az "írás" szerint féléretten kellene leszedni, amikor még rózsaszínű, akkor van benne a legtöbb C-vitamin. Túléretten már kevesebb. De leszedve, tárolás közben is veszít vitamin-tartalmából. Lehet, akkor még sincs késő?

   Olvasom, mennyi minden készülhet  belőle: lekvár, szörp, bor. Nem próbálkoztam még ezekkel, nálunk csipkebogyóból eddig csak tea készült.

   Az elkészítés egyszerű receptjét én egy idős erdésztől tanultam, ezt osztom most meg veletek.

  CSIPKEBOGYÓTEA

    Vizet forralok,  lehűtöm  langyosra. Beáztatom a megmosott egész bogyókat. Általában este, de igazából 4-5 órás ázás is elég neki. Reggel leöntöm róla a vizet egy nagyobb bögrébe.  A bogyókra friss vizet öntök, felforralom. Kicsit hűl, majd összeöntöm az áztató és a forraló vizet, hogy épp kellemes, iható hőmérsékletű legyen. Így megmarad a C-vitamin is, és ha van valami értékes anyag abban a bogyóban, ami csak forralással oldódik ki, hát az is ott van az én bögrémben.