Az olasz ravioli és a magyar derelye is elkészíthető változatosan, tölthető különböző édes vagy sós finomságokkal, az oroszok pelmenyije viszont annyira egyedi a maga “kiegészítőivel”, hogy az a legjobb, ha meg sem próbáljuk lefordítani (pl. fülkenyérnek brr!) és a klasszikus ízesítésen sem változtatunk, akármilyen furcsa is első hallásra, hogy “legvégül ecettel locsoljuk meg a főtt tésztát”.

Bár a hagyományos szibériai pelmenyi legalább 48 órás fagyasztás után került annak idején a család asztalára, (sőt még most is látni azon a vidéken a házak ablakán kilógatott tarisznyákat, amiben az elkészített tésztát fagyasztják, szikkasztják), semmit nem ront az értékén, ha frissen készítjük el, de ha vannak felesleges óráink, érdemes többet készíteni belőle,  jól jön időhiányos estéken, ha 10 perc alatt is tudunk finom vacsorát varázsolni … a fagyasztóból. 

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• 2 tojás
• 1,5 dl víz
• csipet só
• 50 dkg hús (lehet sertés és marhahús, fele-fele)+1 tojás
• fűszerek: só, bors, hagyma, fokhagyma
• ecet 10%-os, de még ezen is lehet picit hígítani
• tehénvaj!

Egyéb fűszereket szándékosan hagytam ki a felsorolásból, a leírásban azért megemlítem, mindenki ízlése szerint használja vagy mellőzze.

 Elkészítés:

Tésztát gyúrunk 60 dkg lisztből, két tojásból kb. 1,5 dl vízből, amiben a sót is feloldottuk. (A víz mennyiségére nem esküszöm, én még úgy tanultam, hogy “amennyivel összeáll”.) 

Összeállítjuk a tésztát, jól meggyúrjuk aztán zacskóba (folpackba) tesszük pihenni, amíg a húst előkészítjük. De ha 1-2 órát pihen, az sem árt neki, sőt!

A húst felfűszerezzük: só, bors (aki nem tud nélküle főzni, vegetát is tehet bele), én 2 gerezd fokhagymát nyomtam bele, és egy nagyon apróra vágott hagymát. Összekevertem a nyers tojással.

Most jön a számomra nemszeretem rész: a nyújtás. Ha egyedül vagyunk, inkább csak kis részeket nyújtsunk ki, hogy ne száradjon meg a tészta, én ilyenkor általában a harmadát szoktam egyszerre, ha segítenek a lányok, akkor a felét. A száradózó tésztával már nehezebb dolgozni, ezért inkább nyújtsunk többször, kicsiket. A nyújtás végefelé próbáljuk már nem nagyon lisztezni.

1-2 mm vastagságúra kell kinyújtani a tésztát. A szaggatáshoz én egy 5 cm átmérőjű vékony falú poharat használok, nagyobb lehet, kisebb ennél már ne legyen, mert ha nagyon kicsi, nem lehet formázni.

Igyekszek gazdaságosan kiszaggatni, majd rárakom a korongokra a húst.

Kettéhajtom, majd kalapot formálok belőle. Jól összenyomkodom.

Én most azonnal főztem, de akkor sincs baja, ha áll valamennyit. Sőt, 30 perc szikkasztást ajánlanak. 

A főzővízbe én csak sót teszek, van aki ad hozzá borsot, levesízesítőt, fokhagymát, babérlevelet és pár csepp olajat is, hogy ne tapadjanak össze.

Itt már fő. Kóstolgatom már 5 perc múlva, de 10 perc főzés kell neki már a hús miatt is.

Ezt a fajta tésztát csak leszűröm, soha nem öblítem. Amikor nagyon sokat készítek, szűrővel kiszedem a vízből a megfőtt tésztákat, pótolom az elfőtt vizet, és abba megy a következő adag is.

Egy tálba vajdarabkákat rakok, erre szedem, ha olvad, óvatosan átforgatom. Tálaláskor mindenki magának ízesíti borssal, ecettel és még egy darabka vajjal. Így a hagyományos, mi így szeretjük.

Természetesen más fűszerezéssel, szósszal is fogyasztható a húsos derelye, ha így, “pelmenyisen” mégsem válna be, de szerintem ez kizárt dolog!

Nézzünk néhány variációt:

• A kifőtt tésztát tejföllel öntik nyakon. Van, aki a tejfölbe kaprot vagy zöldhagymát vagy petrezselymet vág.
• Vajon hagymát párolnak, erre szedik ki a főzővízből.
• Csípős piros arany tejföllel, kevés ecettel felhígítva-így sem volt rossz.
• Van aki csupán megszórja sajttal.

Amit nem főzünk meg, rakjuk egyenként lisztezett tálcára, fagyasszuk le, másnap beleömlesztjük egy zacskóba. Ha kevés maradt, akkor is jól jöhet levesbetétnek.

Jó étvágyat!