Azt hiszem, nem kell nagy tanulmányokat folytatni, hogy az ember tisztában legyen azzal, hogy az egészsége nem csak sorstól, Istentől, génektől függ, hanem ő maga is tehet valamennyit az érdekében. Például már azzal is, hogy megválogatja, hogy mit eszik és mit iszik. Nekem is voltak elképzeléseim, hogy hogyan szeretnék táplálkozni, ha ennek kivitelezése már teljesen az én kezemben lesz és hogyan szeretném majd táplálni a családomat, elsősorban a gyerekeimet. A változatosság, a mértékletesség nálam is mindig első helyen álltak, de anno megfogalmaztam még két alapelvet, amit teljesen jónak és betarthatónak gondoltam huszonévesen:

   Az első, hogy nem kell nekünk a sok különleges, a világ másik tájáról behozott mindenféle zöldség-gyümölcs, csonthéjasok, magvak, hiszen mindenkinek azokra a tápanyagokra van szüksége, ami az ő élőhelyén megterem.  Az őseink is csak olyat ettek: krumplit, almát, hagymát, káposztát. Narancsot, citromot csak ünnepnapokon láttak, chiamagról, kókuszzsírról pedig azt sem tudták, hogy létezik. Ami a mienk, amit mi termelünk, az csak egészséges lehet, nincs tele vegyszerrel, mesterséges érlelőkkel és a gének is maximum mutálódnak benne idővel, de nem mesterségesen manipuláltak.

  Második bölcsességemmel egyszerűen csak a magam kedvében akartam járni, ezt szeretni fogjátok: bízz a szervezetedben, azaz ha édeset kíván azt adj neki, ha szotyolát, akkor azt, biztosan megvan rá az oka, hogy azt kéri. Ugye milyen jól hangzik, és ami törvény, az törvény, ha terhesen a meszet kívánod, tessék beleharapni a falba! (Könnyű az önsanyargatás ellen beszélni, akinek nem nagyon van szüksége se diétára, se fogyókúrára.) Persze idővel rájöttem, hogy épp a magam érdekében ezt a pontot kicsit módosítani szükséges.

    Sőt, már az első gyerek megszületése után borult a rendszer,  :D , hiszen "az embernek előbb elvei vannak, aztán gyerekei". Ugyanúgy megvettem nekik a banánt, a kivit és megkóstoltuk -sőt rendszeresen fogyasztjuk is -a sokféle "különlegességet", pont mint mindenki más.

  És sajnos szembesülnöm kellett azzal is, hogy a világ, sőt még a természet sem úgy működik, ahogy én azt fiatalon elképzeltem. Hiába vittem magammal, ami otthonról "rámragadt", sajnos már 1-2 év önálló kertészkedés után világos lett, hogy a "hazai" esetenként épp olyan egészségtelen, vegyszeres, mint a trópusokról ideszállított. "Az édenkert jelenleg zárva és jó darabig úgy is marad."

  Pedig istenbizony szívem-lelkem beleadtam. Minden évben vetek burgonyát, babot, zöldbabot, sárgarépát, petrezselymet, céklát, kaprot, szurkálok hagymát. Irma napján vetem az uborkát, mert "azt akkor kell", akkor már meleg a föld (az utóbbi években azért már előfordult 2-3 napos csúszás is :D ). Van egy kicsinyke melegágyam, paradicsom, paprika, karalábé, káposztamag kerül bele, gyomlálom, locsolom, feltöltöm földdel, hogy ne nyurguljon, takargatom ki-be, aztán pár hét múlva kiültetem a palántákat a szabad földbe. Ott is locsolom, kapálom, locsolom, ismét kapálom, aztán ismét, ismét, rendületlen....

  Hagymára, gyökérzöldségekre, paprikára nem panaszkodhatok. De a többi! Mintha minden betegségnek, minden kártevőnek az én veteményeimre fájna a foga. 

  A burgonya kis levélkéje még csak nyomja felfelé a rögöket, még kint sincs a földből, 2-3 kolorádóbogár már ott ül mindegyik bokron. Nem lehet velük mit kezdeni. (Vagyis lehetne....Nagyapámnak nem volt nagy krumpli-ültetvénye, ő naponta többször is végigjárta, leszedegette a bogarakat, ha valamelyik érkezett petét rakni, akkor azokat is, ilyenkor az egész levelet letörte, megtaposta. Nem volt nagy munka, de sok idő, és ki ér rá manapság a krumpliföldön sétafikálni!? Mondjuk nagyapám nem írt blogot és nem állt le naponta kétszer-háromszor jó zenéket keresni youtubon. :D ) Szóval az imágók a levelekre fogják rárakni a petéket, az abból kikelő apró bogarak aztán felfalják az egész növényt. Hogy permetezni kellene!? Permetezem én, de akkor annyi a biogazdaságomnak. :( Nesze neked biozöldség! Ég veletek elvek!

Vegyszerrel nagyszerűen karbantartott burgonyaföldem:

És ilyen lesz ha elfelejtek ránézni 2-3 napig:

  Káposztán, karalábén, milliónyi bolha (vagy tetű vagy mittudoménmi) ugrál. Rövidnadrágban kapálni kész élmény, aki messziről néz, azt hiszi, csárdást járok: csapdosom a bokámat minden 3. másodpercben. Lyukacsosra eszik az egész növényt, permetezés itt 1-2 napig használ, aztán kezdhetem elölről.

 Paradicsom, bab, uborka. Még sehol semmi rajta, de mint derült égből a villámcsapás úgy csap rá a peronoszpóra, felénk úgy mondják, hogy "leüti a ragya". Régen ez ellen könnyen tudtak védekezni, valami halványkék, tejszerű lével locsolták apuék a nyár folyamán egyszer-kétszer, illetve seprűvel befröcskölték, most a heti permetezés a legmodernebb porlasztós masinával is annyit ér csak, mint halottnak a csók. 

 2 nap alatt tönkreteszi ez a betegség, ha elfelejtjük megelőzni.

  Keményen elgondolkodtam, van-e értelme az egész kertészkedésnek. Kimondom: nem tudok biozöldséget termelni odahaza! Akkor már mindegy, ha megveszem a piacon és ha a nénike azt mondja, hogy "aranyom, ezt vidd, ez nem vegyszeres!", talán még igaza is lehet. Mert amit én termelek, az biztosan az. És még el is hitetném magammal, hogy béna vagyok és én csinálom rosszul, ha nem látnám, hogy a szomszédaim is permeteznek rendületlen, nincs is más választásuk, ha élvezni (leszüretelni) akarják munkájuk gyümölcsét. 

   Amúgy ez az egész bosszúság a kert miatt olyan, mint a szülés. Tavaszra már elfelejtem, és március elején ugyanolyan nagybevásárlást tartok majd vetőmagokból, mint az idén. Akkor fogok írni nektek egy szép bejegyzést, hogy miért is jó kertészkedni. Mert jó. Szenvedély ez is...Akkor is, ha nem biozöldséget hozunk fel a kertből.