Mindegy, hogy szalaggal vagy anélkül, lyukkal a közepén vagy csak ujjnyi fehér folttal, a fánk szóról úgy általában mindenkinek egy kerek forma ugrik be. De nem úgy a szatmári öregeknek! Nálunk ez a csigává hajlított hengeralak a hagyományos fánkforma, és nevessetek ki, amíg bele nem néztem egy szakácskönyvbe, ami aztán szembesített az igazsággal, meg voltam győződve arról, hogy ezt nevezik szalagos fánknak. Merthogy hosszú, mint egy szalag, logikus lett volna, nem? :D
Elmondom, hogyan készítjük.
Hozzávalók:
- 800 g liszt
- 4,5 dl tej (± 0,5 dl a liszttől függően)
- 4 dkg élesztő
- 8 dkg margarin (közben kaptam visszajelzést, hogy legyen az inkább vaj)
- 1 egész tojás+1 tojássárgája
- 10-12 dkg cukor
- 2 vaníliás cukor vagy igazi vanília
- csipet só
- tölteni egy bögre kemény szilvalekvár
Elkészítés:
- a lisztet egy nagyobb tálba kimérjük
- a tejet meglangyosítjuk, 1 dl-t elveszünk belőle, ebben egy csipet cukorral felfuttatjuk az élesztőt
- a többi meleg tejhez hozzáadjuk a vajat, cukrot, vaníliát, a sót, mindent elolvasztunk benne, végül a tojásokat is belekeverjük
- ha az élesztő már megkelt, mindent összeöntünk és bedagasztjuk a tésztát (a megszokottnál lágyabb lesz, hiszen a vajat és a cukrot is mint folyadékot adtuk hozzá)
- liszttel lehintjük, konyharuhával letakarjuk
- kb. 1 óra alatt megkel és gyúrhatóra, formázhatóra alakul a dagasztáskor ragacsos tészta
- nyújtótáblára borítjuk, kinyújtjuk vékonyabbra, mint az ismert szalagos fánkot
- a széléről kezdve töltjük szilvalekvárral, hajtjuk, összenyomkodjuk, levágjuk a hengereket, míg tart a tészta
- egy magasabb serpenyőben vagy lábasban sütjük, bő olajban, aminek a hőmérsékletét én úgy szoktam ellenőrizni, hogy egy csipet nyers tésztát beledobok, s ha az felfut a tetejére, mehet bele a fánk is
- csendes tűzön süssük aranybarnára, hirtelen lángon sütve nyers maradhat a közepe
- ugyanebből a tésztából szaggathatunk hagyományos fánkformát is, lekvár nélkül, ha olyan is készül, én azt sütöm előbb (nagyon ritkán előfordulhat, hogy a tészta szétnyílik, a lekvár kisül (ki nem folyik, mert ahhoz túl kemény), és ezért sütjük hamarabb a "pusztát")
És hogy hogyan kell enni? Törjük, amíg tart, amikor elfogy, kezdjük a következőt. Ugyanabból a darabból eszik az egész család. :D
Próbáljátok, kóstoljátok! Jó étvágyat! :)
