A legnépszerűbb ünnepi sütemények gluténmentes változatait tesztelem és próbálom elkészíteni még karácsony előtt. A zserbónál valamennyire maradtam a saját hagyományaimnál, mivel a töltelék egy része üstben főtt szilvalekvár, szerencsére a liszt-csere sem okozott számottevő változást sem küllem, sem élvezhetőség szempontjából.
Üstben főtt szilvalekvár és nyersen kikavart somlekvár keverékéből készült nálunk korábban is a zserbó (mert ezek voltak a kamrában), ezzel mindig is eltértünk az eredeti recepttől. Somlekvárunk sajnos évek óta nincs, viszont ez a sütemény szilvásan nagyon tömény és valószínűleg száraz is lenne (a szilvalekvárt szinte kőkeménnyé főzik, a zserbóba viszont kell egy kis nedvesség, ugye ti is úgy szeretitek, ha olyan, mintha vizes lenne a közepe?! ). Ezért mostanában már a receptben eredetileg is szereplő baracklekvárhoz teszem a szilvalekvárt, viszont csak 1 kanálnyit, így is fekete szinte és már ennyivel is roppant karakteres ízt ad neki. De mi épp így szeretjük, a dió és a savanykás lekvár aránya tökéletes, gyakran megesik, hogy mire az enyhén keserű csokimáz rákerül, a süti egy része már elfogyott.
Gluténmentes zserbó-tészta eredeti receptjéért köszönet: Cserepes Ágnes Ág-Bog Gluténmentes Mennyországa
Hozzávalók:
Tésztához:
- 350 g Schär Mix B gluténmentes kenyérliszt
- 150 g gluténmentes fehér rizsliszt
- fél tasak Haas száraz élesztő (3-3,5 g)
- 1 kávéskanál sütőpor
- 1 kávéskanál xantán (elhagyható, de úgy tapasztaltam, amibe beleteszem, az jobban egyben marad)
- 150 g porcukor
- 1 csipet só
- 250 g margarin
- 2 egész tojás
- 2 evőkanál tejföl
Tölteléknek:
- 300 g darált dió
- 100 g porcukor
- 1 citrom reszelt héja (elhagyható)
- min. 450 g lekvár (a képen látható zserbóban 15 dkg szilvalekvár és 30 dkg baracklekvár van)
Csokimázhoz:
- 2 evőkanál holland kakaópor (gluténmentes; nagyon sok már a nyomokbanos)
- 2 evőkanál cukor
- 2 evőkanál víz
- diónyi vaj
Elkészítés:
- szitáljuk át a porcukrot (ez természetesen nem fontos, viszont nekem sikerült olyat vásárolni, aminél ezt nem tettem meg, ezért még nyújtáskor is kellett szétnyomkodnom az összeállt porcukor-darabokból)
- a száraz hozzávalókat keverjük össze, morzsoljuk bele a margarint és gyúrjuk össze a tojással, tejföllel; egy lágy, ragacsos tésztát kapunk, tegyük oldalra pihenni, amíg elkészítjük a tölteléknek valót
- a diót keverjük össze a cukorral és a reszelt citromhéjjal
- ha többféle lekvárral készítjük, ezeket is keverjük jól össze
- a tésztát osszuk 3 vagy 4 egyenlő részre (akkor lesz igazán szép, ha mindent egyformán osztunk, ezért nem árt pontosan kimérni a rétegeket, tésztát is, lekvárt is, diót is)
- rizslisztes táblán nyújtsuk ki az első lapot kb 20×30 cm-es nagyságúra, kenjük meg a lekvár harmadával (ha csak 3 részre osztottuk, akkor a felével), szórjuk meg a dió harmadával, majd ugyanígy a 2 és 3. lapot is, az utolsót pedig kinyújtva csak borítsuk rá
- a sütőt melegítsük fel 170 fokra, a tepsibe helyezett nyers süteményt jó mélyen szurkáljuk meg pár helyen villával és kb. 25 perc alatt süssük készre (alsó-felső sütés és légkeverés is jó)
- kihűlés után kenjük le csokimázzal: ehhez keverjük össze a kakaóport a cukorral és a vízzel, forraljuk fel, kicsit sűrűsítsük be, tűzről levéve keverjük bele a vajat és öntsük a süteményre, oszlassuk el rajta egyenletesen
- a csokimáz nem lesz rajta kőkemény, nem fog törni, de szépen összeáll, ezért várjunk pár órát a szeleteléssel
2022 szeptemberében a kisebbik lányomnál cöliákiát diagnosztizáltak. Minden korábbi receptem hagyományos, viszont onnantól kezdve célom, hogy kedvenc ételeink gluténmentes változatban is felkerüljenek a blogba.