Mielőtt leírnám nektek, hogyan készül nálunk a kötött tészta, amit Magyarország más vidékein görcslevesnek vagy táskalevesnek is neveznek, szeretnék elmondani egy vicces történetet, amit a nagymamámtól hallottam. Szegénykémnek kötelező volt ezt minden kötött-tészta készítésnél újra és újra elmondani, amennyiben én is náluk voltam éppen és ez bizony elég gyakran előfordult.

  A sztori a következő: Egy falunkbeli fiatalember Oroszországba került a katonaság alatt, onnan hozott feleséget, aki persze egy mukkot nem értett magyarul. Aranyos volt nagyon és akart is tanulni az itteniektől, a sütés-főzés területén különösen igyekezett a férjének a kedvében járni. Egyik reggel is kérdezte, hogy mit főzzön, mit kívánna az ő kedvese ebédre. "Főzzél kötött tésztát!"-adott ötletet a fiatal férj és már lépett is le pénzt keresni a napi betevőre. Az asszonykának fogalma sem volt, az mi lehet, leves, második fogás netalán valamilyen sütemény, ezért átment megkérdezni a szomszédasszonytól, hogyan kell készíteni. "Főzz egyszerű zöldséglevest, abba megy a megkötött tészta, ami úgy készül, hogy csomót kell kötni a bezsírozott, fűszeres kinyújtott tésztára...."-magyarázta emez, mindezt kézzel-lábbal, hiszen nem sokat tudott oroszul, amaz meg magyarul még ennyit sem, 1-2 hét alatt nem is lehet a mi nyelvünket megtanulni. Az orosz asszony otthon meggyúrta, kinyújtotta a tésztát, zsírozta, fűszerezte ahogy kell... aztán egyetlen nagy csomóba kötötte a fél asztalnyi tésztaszálat, a férj épp akkor lépett be a házba, amikor tuszkolta be a nagy halmot a fazékba." :D  

  Igaz volt vagy sem, nem tudhatom, de már elképzelni is vicces volt gyerekkoromban és minden elbeszélésnél a hasam fogtam a nevetéstől. 

   Nehogy így járjatok, megpróbálom értelmesen leírni, fotót is mellékelek. :D

 Hozzávalók:

• kevés zsír vagy étolaj vagy szalonna kiolvasztott zsírja
• leveszöldség: 2-3 sárgarépa és petrezselyemgyökér (illetve a zöldje is egy kis csokorban, ha van akkor zellerlevéllel együtt), esetleg fél karalábé
• egész hagyma, egész zöldpaprika vagy nyersen ledarált pirospaprikából 1 evőkanálnyi
• őrölt pirospaprika, só, bors
• ha gazdagítani akarjuk, mehet bele pár szem burgonya, ez opcionális

a tésztához:

• 30 dkg liszt
• 2-3 tojás
• pici víz
• lekenni a kinyújtott tésztát: olaj (vagy zsír), hagyma, őrölt bors, só vagy levesízesítő

Elkészítés:

• a karikázott, kockázott leveszöldségeket az olajon vagy szalonnazsíron picit megpirítjuk, paprikával leszórjuk, kb. 3 l vízzel felöntjük, sózzuk, borsozzuk, beletesszük az egész hagymát és a paprikát is, a petrezselyemzöldet már csak a végefelé
• amíg megfőnek a zöldségek, elkészítjük a tésztát: a tálba mért liszthez hozzáütjük a tojásokat, kevés vízzel fellazítjuk, aztán közepesen kemény tésztává gyúrjuk, ha nem kell sietnünk, akkor folpackba csomagolva kicsit pihentetjük, majd vékonyra kinyújtjuk
• az olajban az apróra felkockázott hagymát üvegesre pároljuk, kikapcsoljuk, amikor már nem forró, meghintjük pirospaprikával
• a kinyújtott tésztát lekenjük a hagymás-paprikás zsiradékkal, leszórjuk borssal és levesízesítővel
• lentről (vagy fentről) elindulva 1-1,5 cm szélességben hajtjuk be egyszer, aztán még egyszer, a csíkot levágjuk és kötünk a végére egy csomót, azt letépjük (vagy késsel levágjuk) és amíg tart a csík, gyártjuk a görcsöket :D
• egy nyújtótáblányi csíkból 4-5 görcsöt lehet kötni, ha kész ismét hajtogatás, ismét csomózás

• fontos, hogy lazán dolgozzunk a tésztával, nem kell törekedni a tökéletességre, akkor nem sikerülnek :D
• amikor a zöldségek megfőttek, belerakjuk a levesbe a tésztákat is, kb. 10 percig főzzük, nem kell teljesen puhára, így lesz igazi, hogy a belseje kissé keményebb (esetleg kissé fövetlen is) és töményen fűszeres, hiszen azt a részt nem tudta olyan jól átjárni (azaz kiáztatni) a forró leves (na jó, én így szeretem, de ti főzzétek meg rendesen :D )

 Készítsétek, kóstoljátok, jó étvágyat! :)