Amikor elkezdtem írni ezt a blogot nem rejtett szándékom volt, hogy minden receptet, minden főzéssel kapcsolatos tudnivalót összegyűjtsek benne a lányaimnak és akkor is itt legyenek nekik az infók, ha én már esetleg nem leszek...vagy nem emlékszem. (Ez nem vicc, az ember időskorára könnyen elfelejtheti a saját jól bevált konyhai gyakorlatait is. Anyósom sokat kérdezte tőlem, mit hogyan készítek, én pedig készségesen kisegítettem a tanácsokkal, melyeket 10 évvel azelőtt épp tőle tanultam egy-egy recept kapcsán.) 

A Katarzisban eddig található minden étel hagyományos, semmitől nem mentes, cukros-tejes-tojásos gluténos. Egész életemben ezeket főztem, ezeket ettük. Sajnos az élet úgy adta, hogy lányaim közül az egyik, a kisebbik mostantól soha többé nem fogyaszthatja ezeket ebben a formában. Diagnózis: cöliákia. Ezt hívják lisztérzékenységnek, gluténérzékenységnek.

Így a csaknem 2 éves szünet után (mivel akkor úgy éreztem már minden fontos receptet leírtam, amit sütni-főzni szoktam) ismét aktív lesz a blog, hiszen neki is meg kell tanulnia, hogyan készítse el azokat az ételeket, melyeket feltétel nélkül megehet.

Mivel én soha nem készítettem gluténmentes ételeket, eleinte inkább arról fog ez az egész újrakezdés szólni, hogyan próbáljuk túlélni a kialakult és végleges helyzetet. És tőlem szokatlan módon most nem úgy, hogy máris sütök egy szuper gluténmentes kenyeret, aminek már rakom is fel ide a receptjét (mert biztos, hogy az első próbálkozások kudarcok lesznek), hanem az elején inkább a beszerzésekre összpontosítunk, hogy mit lehet és mit kell most azonnal beszereznünk és mit tudunk azokból gyorsan összehozni, hogy ne haljon éhen ez a lány. Mert az idő, ami a legjobban kellene, hogy finom gluténmentes otthoni ételeket készítsünk, az épp soha nem elég, a pénz semmivel nem több, mint eddig volt, sőt látjuk az ország, a világ helyzetét, az élelmiszerárak alakulása egy frissen diagnosztizált cöliákia nélkül is egy mindennapi nagy pofon mindnyájunknak.

Aki úgy érzi, tartson velem, kísérje figyelemmel mit jelent ez most a mi életünkben, ételeinkben és remélem pár hét múlva már megvalósítható és általam kipróbált recepteket is tudok mutatni