Szerintem nem én vagyok az egyetlen, akinek a palócleves több, mint egy leves a sok közül. Ez a kedvenc leves és egyben a kedvenc zöldbabos étel.
Biztosan mindenkinek megvan a saját jól bevált receptje, amire esküszik, de szeretném most megosztani veletek azt a változatot, ami talán a legeredetibb, és azt is elárulom, honnan mazsoláztam még évekkel ezelőtt: Az ínyesmester szakácskönyvé-ből.
Innen tudtam meg azt is, hogy nem is a palócföld a származási helye. "Pesten termett, ... 1892-ben, a "nagy palóc", Mikszáth Kálmán tiszteletére, aki szerette élvezni az életet a fehér asztal mellett, értette és megbecsülte a jó ételt és italt. ...Gundel János ...vendéglátó művész... tervezte, ő is valósította meg az új ételt."
3 alapvető hozzávalóból tevődik össze: hús, burgonya és zöldbab. A húsnak illene ürücombnak lennie vagy esetleg lapockának, de akkor sincs baj, ha ilyenhez nem tudunk hozzájutni, mert sertéshúsból vagy pulykacombból is nagyon finom. De ha mégis beszerezzük ezt az eredeti hozzávalót, akkor az igényel némi előkezelést: a hártyáktól megszabadítva kell apró kockákra vágni, leforrázni, majd hideg vízzel leönteni és csak alapos lecsepegtetés után tehetjük oda sülni.
És ami még fontos: ha nyers zöldbabból készítjük, akkor ez bizony egy háromfazekas étel, mindent külön főzök meg hozzá. (Kényszerhelyzetben azért egy fazékkal is megoldható. :D )
Hozzávalók:
- 60 dkg hús
- kevés olaj
- egy fej hagyma
- egy kávéskanál köménymag
- kávéskanál pirospaprika
- 1-2 gerezd fokhagyma
- só, őrölt bors
- 40 dkg zöldbab
- 40 dkg burgonya
- 2-3 babérlevél
- egy csokor petrezselyemzöld és néhány szál kapor
- egy zöldpaprika vagy darált sós paprika
- 2 kanál liszt
- 2 dl tejföl
Elkészítés:
- a húst kockákra vágjuk
- széles lábasban, kevés olajban megpirítjuk az apróra vágott vagy reszelt vöröshagymát, majd a húskockákat is-hirtelen, hogy piruljon, ne pedig levet engedjen. Ez 1-2 perc, s az utolsó fél percben teszünk rá az egész köménymagot, ezzel is pirítjuk még egy szusszanásnyit, majd az utolsó másodpercekben leszórjuk pirospaprikával, nyomunk rá 1-2 gerezd fokhagymát, sózzuk, borsozzuk, aztán nem pirítjuk tovább, hanem - ha nem elég leves, kevés vizet hozzáadva- puhára pároljuk
- egy másik edényben megfőzzük a zöldbabot, egyszerűen csak sós vízben ( "de ha tetszik, csont-, hús vagy zöldséglében"). Ha már puha, szinte kész, kikapcsoljuk, de nem szűrjük le, hiszen a levére is szükségünk lesz.
- a 3. fazekat is elővesszük (nekem ez szokott az lenni, amiben a leves készre fő, tehát jó nagyot választok.) Kockára vágott burgonya fő benne, sós vízben, 2-3 szép nagy babérlevéllel. Ezt csak akkor tegyük oda, ha a másik két hozzávaló kész van, s mihelyt puhulni kezd a krumpli, már zúdíthatjuk is hozzá a pörköltet és a zöldbabot is. A zöldségek levéből csak annyit tegyünk hozzá, hogy azért a leves jó tartalmas, gulyás-sűrűségű maradjon.
- adjuk hozzá a csokor petrezselyemzöldet, a zöldkaprot, a zöldpaprikát
- amíg összefő, elkészítjük a habarást. (Ilyen nincs az eredeti receptben, ott csak az van, hogy a legvégén belekeverünk 2-3 dl savómentes, édes tejfölt. Ürühússal készítve lehetséges, hogy lenne is olyan sűrű, amilyennek mi szeretjük, de ha csak sertéshúsunk van, muszáj csalni és liszttel kicsit besűríteni.) 2 kanál lisztet összetörünk 2 dl tejföllel. A forró léből merjünk rá 1-2 merőkanálnyit, simára keverjük vele, aztán az egészet egy szűrőn keresztül visszaöntjük a levesbe, ha abban már minden puhára főtt. 2-3 percig készre forraljuk.
Végül "tálaljuk és kiosztjuk megértő barátaink között, akik közel állanak szívünkhöz. Mert ezt a felséges magyar eledelt csak a legjobb barátainak szánhatja az ember. "
Jó étvágyat!
