Bevallom, nem tudom, hogy melyik az eredeti mézes krémes, az, amelyiknek a közepén baracklekvár van, vagy az, amelyik csak a grízes krémet tartalmazza, de én a Nagyi receptes füzetében a lekvár nélkülit találtam meg, és általában ezt is sütöm.

  Nyugi, nem kérem, hogy innen bogarásszátok ki a mennyiségeket, bár teljesen olvasható a megsárgult és alapanyag-foltos füzetlapon is, de máris pötyögöm be a receptet, előtte még ajánlom figyelmetekbe a következő kifejezéseket, mert az én leírásomban ezek kicsit modernizálva lesznek:

"... a spór szélén felmelegítünk"

"15 dkg vajat eldörzsölünk 30 dkg cukorral"

   A tepsim mérete miatt én másfélszeres adaggal számoltam, és grízt is többet tettem a krémbe, mivel ha vajat kell főzött krémmel összekeverni, én az összes cukormennyiséget belefőzöm a krémbe, gyakorlatilag spórolok, kristálycukrot használok porcukor helyett.

    Az eredeti recept nem írja, hogy mi kell a kész sütemény tetejére, mehet rá porcukor vagy csokimáz is, olvasztott tortabevonó is, de nekem van egy bevált csokimázam, a recept végén az is megtalálható.

    Lesznek tehát apró változtatások, de viheted az eredeti receptet is. A tészta összeállítása különösen szimpatikus nekem ebben a leírásban, nem gyúrni kell ugyanis, hanem keverni, a massza majd magától megkeményedik gyúrható keménységűre.

   Mindegy, hogy a lapok vagy a krém elkészítésével kezdjük, mert egyiknek pihenni kell, a másiknak hűlni, tehát az üres percekben így is, úgy lesz mit csinálni.

Hozzávalók a krémhez:

• 6 dl tej
• 6 evőkanál gríz
• 30 dkg vaj
• 30 dkg cukor
• vanília

Hozzávalók a mézes lapokhoz:

• 7 dkg zsír
• 3 kanál olvasztott méz
• 22 dkg cukor
• 1 kávéskanál szódabikarbóna
• 1 nagy vagy 2 db kisebb tojás
• 6 kanál tej
• 60 dkg liszt

Krém elkészítése:

A krémhez a tejben megfőzzük a búzadarát. Én-mint említettem a cukrot is belefőzöm. (Ez kicsit felhígítja, de kihűlve visszakeményedik). Ha pedig porcukrot használunk, azt a vajjal habosítsuk ki, kézi mixerrel, de "dörzsölni" is lehet, ha neked nincs ilyened. :) Akár így csináltuk, akár úgy, legvégül dolgozzuk jól össze a kihűlt tejbegrízzel. Vaníliával ízesítjük.

Lapok elkészítése:

   A zsírt, mézet, cukrot, tejet, tojást egy olyan tálba tesszük, melyet nem sajnálunk a tűzhelyre tenni, gyenge lángra. Felmelegítjük a hozzávalókat, zsír, cukorszemcsék olvadjanak el, aztán levesszük a tűzről, nem kell várni, hogy kihűljön, hozzáadjuk a szódabikarbónát és a lisztet. Én 2-3 részletben adagolom hozzá, a végefelé már elég nehéz keverni, de még mindig lágy, lehet vele boldogulni.

    Nem pihentetem túl sokáig, 30 perc elég neki, mert csúnyán össze tud keményedni, és akkor nehezebb kinyújtani. Én ezt a mennyiséget 3 lapba sütöm, egy 30×36 cm-es sütőlemezen.

    Lapos tepsi szükséges tehát vagy egy mélynek a hátlapja is megteszi. A tészta pár perc alatt készre sül, és nagyon puha abban a pillanatban, amikor ki kell szednünk a tepsiből. Egy tepsi hátáról le tudjuk csúsztatni anélkül, hogy "megsérülne."

    Amíg sül az egyik lap, kinyújtom a másikat, így max. 30 perc alatt készen is van mind a három. 

    Ha már kihűltek, a krémet két részre osztjuk és megtöltjük a lapokat. Tetejére a csokimázt a következőképpen készítem el:

  4 kanál kakaóport 4 kanál cukorral és 3-4 kanál vízzel simára keverek és 2-3 percig főzöm. A tűzről levéve egy diónyi vajat adok hozzá, ezzel már nem főzöm. Azonnal a süteményre öntöm, elsimítom. Pár óra alatt szárad csak meg.  Extra fényes (de még nehezebben száradó) csokimázt kapunk, ha a langyosra hűlt mázhoz hozzákeverünk egy kanál nyers tojásfehérjét, de csak olyat szabad, amelyről tudjuk, hogy nagyon-nagyon friss.

A süteménynek kell 2-3 óra, amíg szeletelhetővé puhul. Addig a máz is megszárad rajta.

   Ha te baracklekvárosan szereted, csak annyi a változás, hogy ugyanezen tepsimérethez tegyél mindenből egy harmadannyival többet, 4 lapba süsd, és a 2. lapra ne krémet kenj, hanem baracklekvárt.