Hányszor hallom ismerősöktől: "nem csináltam ma semmit, mégis hullafáradt vagyok".

 Aztán elbeszéljük a régi időket, néha hálistennel!, hogy vége és új korszakba léptünk, máskor de kár, hogy manapság már nincsenek ilyenek! sajnálkozással emlegetjük a gyermekkorunkban nagymamánktól hallottakat; nekünk már csak innen van valamennyi elképzelésünk, hogyan éltek akkortájt, hogyan teltek napjaik a valódi értelemben vett ősöknek.

 És csak hitetlenkedünk, nem igazán értjük, honnan volt energiájuk reggeltől estig a nehéz fizikai munkákra és főleg hogyan volt idejük mindenre.

A mai gépesített világban negyedannyi energiába sem kerül egy háztartás vezetése, mint régen, a közlekedés a több kilométeres gyaloglás helyett néhány lépésre korlátozódik, gyakran lépcsőznünk sem kell, mert már az is mozog alattunk.

Ezzel szemben a mai kor emberére állandó fáradtság, folyamatos kedvetlenség, nem túl sok munka után is már kifacsart érzés jellemző.

Egy agyondolgozott nap után érthető, hogy fáradtak vagyunk, de miért nem csattanunk ki az energiától olyankor sem, amikor amúgy kipihentnek kellene lennünk? Mi történik velünk?

via GIPHY

Hová lesz az életerő?

Hát az elvész anélkül, hogy hasznosítanánk

1. Munkákkal, melyek lelki síkon emésztik fel az energiákat

Ezekre -akaratunktól függetlenül -több energiát pazarolunk el, mint amennyit jellegéből adódóan kellene:

• A munka aminek nem látható a vége képes teljesen elszívni az ember energiáit. Csak csináljuk, csináljuk, de soha nem érezzük azt az elégedett érzést, hogy "de jó! ezt elvégeztem"  és nem kapunk új lendületet a folytatáshoz.
• A munka, ami alul van fizetve; a munka, ha az érte kapott bér elkeserítő, mert "kenyérre is alig elég"; a munka amiért emberek kiteszik szívüket-lelküket, még sincs megbecsülve s még egy "köszönöm"-öt is sokallnak érte, akikért el lett végezve.
• A munkák, amiknek nincs látszata, ( annak persze lenne, ha nem lenne elvégezve, igen, gondolok itt a házimunkára is.)
• A munka, ha azt "nem nekünk találták ki", tehát ha semmi örömet nem találunk benne.

Megoldás (sajnos nem mindegyikre van):

− A végeláthatatlan munkákat szakaszokra kell osztani. Előre megtervezni az aznapi elvégzendő feladatot. Teljesíthető listát írni.  Ami kész, kipipálni. Az el van végezve, lehet elégedettnek lenni! Hogy ez csak egy semmiség, ha a feladatot teljességében nézzük? Nem baj! A száz mérföldes út is egy lépéssel kezdődik. Minden napra csak egy lépés, ha ma ezt megtettük, megérdemeljük, hogy a továbbiakban jól érezzük magunkat!

− Okos pályaválasztás. Ha még előtted áll... Mielőtt elkezdesz egy szakmát tanulni, jobb utánanézni, megkérdezgetni, hogy mivel jár. Az árnyoldalai ismeretében is vállalom, hogy ezt fogom végezni? Pl. ápolónő-egy hihetetlenül alulfizetett szakma hazánkban, ennek ellenére tökéletes testi erőnlétet, teljes odaadást és lelki felkészülést kíván. Kérdés: van bennem akkora emberszeretet, hogy tudjam ezt vállalni ilyen körülmények és feltételek ellenére is? Tanár- szeretem a gyerekeket is és lesz türelmem hozzájuk vagy csak azért rajongok, hogy a történelem-tudásomat átadhassam másoknak? Mert az ehhez kevés!

Ha az ember azt csinálja, amit szeret, erőt kap a munkához akkor is, ha az nincs megfizetve vagy ha nincs látszata. (Egy darabig mindenképp, ha pedig a kiégést csak hallomásból ismeri, különösen szerencsésnek mondhatja magát.)

-Háztartás-vezetéssel kapcsolatban a FlyLady programot tudom ajánlani a folyamatos kapkodóknak. Első olvasatra kicsit furának tűnhet, de nem kell megérteni, csak elvégezni a napi feladatokat, s pár hét múlva letisztul az egész, fejben is, a környezetben is. Hosszú évekig görcsöltem, hogy mindig minden rendben legyen odahaza, tökéletes háztartást vezessek. Eredmény: soha nem volt semmi rendben, mégis kifáradtam. Aztán egyszer leültem és megterveztem az egészet, mikor mit csinálok, és ha fene fenét eszik, akkor sem fogok egy hónapban kétszer ablakot pucolni ugyanabban a szobában. És mire a rendszerem átlátható lett, belerázódtam, rutinná vált, szembejött velem a FlyLady program, ami részleteiben más természetesen, de ugyanazon az elven indul el. Ha hamarabb rátalálok, nem válik rémálommá a házimunka már az "életem" legelején.

2.  Folyamatos szerepjáték.

Ha nem lehetsz önmagad, ha fent kell tartanod egy látszatot, az folyamatos koncentrációt igényel. Az állandó megfelelési kényszer, minden tetted, rezdülésed felülvizsgálata, előtte is, utána is "körömrágás". De ide tartoznak a kisebb-nagyobb hazugságok, mellébeszélések, simítások is, még ha "kegyes" jelzővel is illeted. A hazugság létrehozása, de leginkább a fenntartása rengeteg energiát felemészt.

Megoldás: 

Előbb-utóbb mindenki rájön, hogy soha nem lesz olyan, hogy mindenki meg legyen vele elégedve. Ezt vagy tudatosítja magában huszonvalahány évesen és eszerint él, vagy 40 évesen jelenti ki, hogy "belefáradtam" (és ilyenkor a környezete szerint kifordul önmagából, de igazából csak elkezdi élni a saját életét). És épp ott tart, mint az, aki mindig is önmagát adta: így sem, úgy sem fogja mindenki szeretni.

3. Félelem, bizalmatlanság, bizonytalanság, ellenségeskedés.

  Elég, ha egyetlen ember van a környezetünkben, akitől tartani kell. Az agy ilyenkor arra van beprogramozva, hogy állandó ugrásra készen kell lenni. És akkor is folyamatosan termelődik a stresszhormon, ha csak rémeket látunk, de igazából nincs ott semmi.

Megoldás:

Ez nagyon nehéz dió. Át kell beszélni az érintettel, ha pedig nem működik a kommunikáció vagy tényleg ott a rém :) -ha csak egy lehetőség van rá-ki kell lépni ebből a kapcsolatból (munkahelyről, barátságból), mert ilyenekre szokott rámenni az ember egészsége. A krónikus fáradtságon kívül (belefáradás) ilyenkor előbb-utóbb egyéb testi tünetek is jelentkeznek: gombóc-érzés a torokban, gyomorfájdalom, hányinger, gyakori fejfájás.

4. Tömeg és torlódás.

 Ki tud nyugodtan ülni egy dugóban? Hát még sorban állni? Olyankor, amikor haladni szeretne, de nem tud, mert mások hátráltatják, ki tudja lelke teljes nyugalmában élvezni az édes semmittevést?! Ilyenkor "megesz bennünket az ideg". Különösen ha időhöz vagyunk kötve és a magunk hibáján kívül nem tudunk eleget tenni a vállalásunknak.

Megoldás:

Jó ha van egy ötlettárunk, hogy ilyen helyzetekben mivel ütjük el hasznosan az időt. Ha épp nyelvet tanulsz, vedd elő a lapocskádat, amire az aznap megtanulandó szavakat írtad; ha vannak elintézendő telefonjaid, néhánynak járj a végére; ha van nálad okostelefon ...hát akkor tényleg tied a világ, most takarítsd ki a postafiókodat, köszöntsd fel az ismerősödet szülinapjára, olvasd el a híreket, keresd ki azt az elmentett receptet, amiből ma vacsorát akarsz, hogy kell-e még hozzá valamit beszerezni. Vagy játssz, amihez kedved van, most tényleg bűntudat nélkül. Egyet ne csinálj, ne dühöngj, mert azzal nem jutsz előrébb, legfeljebb úgy fogod magad érezni, ha végre szabadulsz, mint aki a betonozásból jön.

5. Az üres fecsegés.

Soha nem az fárad bele, aki műveli, hanem aki hallgatja.

Megoldás:

Ismerd fel, ha energiavámpírokkal van dolgod és ha nem vagy elég erős, hogy ne tudjanak rád hatni, annyit tehetsz csak, hogy kerülöd őket.

6. Fel nem dolgozott sérelmek.

 Akár tegnap történt, akár tíz éve, ha az ember elkezd rajta rágódni, már meg is van a napi energiafaló.

Megoldás:

Nos ez az, amit nem lehet egy bekezdésben összefoglalni. Ha nem megy egyedül, erre vannak terápiák, komoly szakemberekkel, bevált technikákkal. Komoly mennyiségű energiákat emésztenek fel rövidtávon is, berögzülve a mindennapokba pedig teljesen tönkretehetik az ember lelki békéjét.

7. Káosz

Bennünk és körülöttünk.

Van, aki egészen jól elvan a lomjaival. Ha te ilyen vagy, egy szót sem szóltam.

Ha viszont a káosz cselekvés helyett lebénít, ideje kíméletlenül felszámolni.

Megoldás:

Ha a fent említett FlyLady programot elkezded, már úton vagy a rendezettség felé.

Van itt még valami, ami a régi idők emberének az elképzeléseiben sem létezett, ez pedig a virtuális világ. Levelezőrendszerünk, facebook-profilunk, mappák a számítógépen. Lehet furcsán hangzik, de itt ugyanúgy takarítani kell, mint a szobában. Ha itt rumli van, az épp olyan, mintha lomtalanítás helyett mindent behordanánk a kamrába. 

Emlékeztek Mónika titkos szekrényére a Jó barátok-ból?

 És még két dolog, ami segít, hogy legyen illetve maradjon erőnk élvezni a mindennapokat:

   − Ha nehéz fizikai munka után leülünk és valami szellemi munkát végzünk, az nem csak hogy kevésbé fárasztó, egyenesen feltölt. Fordítva még inkább érvényes. Egész napos agyalás után egy kis kertészkedés mindenkinek jólesik. Nincs annál fárasztóbb, ha  egész nap csak szellemi vagy csak fizikai munkát van lehetőségünk végezni. Ügyes szervezéssel igyekezzünk úgy beosztani az időnket, megszervezni a teendőinket, hogy ilyen is, olyan is jusson egy-egy napra.

− Az energiahiány oka gyakran csupán a nem megfelelő életvitel: kevés alvás, káros szenvedélyek, mozgáshiány, egészségtelen táplálkozás, vitamin- és ásványianyag-hiány, friss levegő és kellő mennyiségű folyadék hiánya.

Amíg nem talál meg bennünket egy komolyabb betegség, keressük a mentségeket, miért nem tudunk teljes egészében átállni az egészséges életmódra. Sajnos még mindig él az a tévhit, hogy egészségesen élni a jó dolgokról való lemondást jelenti. Pedig csak egy kicsit tájékozottabbnak kellene lenni a lehetőségekről. Szerintem az akarat már sokunkban megvan, ami inkább gond, hogy néha tényleg nehéz összeegyeztetni, beépíteni a szokásokat a mindennapokba, de olyan nincs!, hogy egyáltalán semmit ne tudjunk tenni, valamennyit jó irányba változtatni egész biztosan van lehetőségünk.