Eddig mindig a régies pillefánkot sütöttem, az igazi farsangi, szalagos fánk elkészítésétől visszatartott az, hogy a tojásoknak csak a sárgáját kell hozzá felhasználni, én pedig se kidobni, se rakosgatni nem akartam a kimaradó tojásfehérjéket.

Most viszont úgy gondoltam, elkészítem az igazit, és kicsit kíváncsi is voltam, mi a különbség, mennyire finomabb ez a változat.

Szalagos fánk

Hozzávalók:

70 dkg liszt

4 dkg élesztő

3 kanál cukor

7 dkg vaj

5 tojássárgája

5 dl tej

2 vaníliás cukor

3 evőkanál rum vagy vodka

5 dl olaj a sütéshez

porcukor, lekvár a tálaláshoz

Elkészítés:

A tejet meglangyosítjuk, egy kevésben csipet cukorral felfuttatjuk az élesztőt, a többiben feloldjuk a cukrot, sót, vajat, vaníliát, s mikor már az élesztő is megkelt, mindent összedolgozunk a tojássárgákkal. Sima tésztává dagasztjuk, liszttel meghintjük, konyharuhával letakarjuk és a lakás egy langyosabb helyére tesszük kelni. (Nekem ez a konyhaszekrény teteje, hiszen a meleg felfelé megy.)

Amikor a duplájára kelt, lisztezett deszkán kinyújtjuk, ujjnyi vastagságúra, kiszaggatjuk, ha nincs ehhez eszközünk, akkor egy pohár is tökéletes, én most egy 6,5 cm átmérőjűt használtam. Igyekezzünk nem nagyon lisztezni se a tésztát, se a nyújtótáblát.

Kiszaggatva is hagyni kell legalább 20 percet pihenni. Addig a maradékot gyúrjuk össze, nyújtsuk, szaggassuk ki, abból is lesz még 3-4 darab fánk. 

 Forrósítsuk fel az olajat egy magas falú lábasban, csipet tésztával megnézhetjük, hogy elég forró-e már. Ha a tészta nem jön fel azonnal az olaj felszínére, akkor még nem jó; ha viszont feljön és pillanatok alatt megbarnul, akkor túlhevítettük, kicsit hűtsük, mert így belerakva kívül azonnal égnek, belül pedig nyersek maradhatnak.

 Ha szeretnénk a fánk közepére a mélyedést, akkor nyomjuk be az ujjunkkal, és ezzel lefelé tegyük az olajba. Ha nincs lyukacska, akkor is a fánk felső része kerüljön sütéskor alulra. Ne rakjunk túl sokat a lábasba, mert nőnek, s ha nincs elég helyük, akkor deformáltak, hosszúkásak lesznek.

 Sokan esküsznek rá, hogy a szalag titka az, hogy be kell fedni, amíg az egyik oldala megsül, aztán fordítás után már fedő nélkül sütni.

 Saját tapasztalat: az első sütések befedés nélkül is szalagosak voltak, ahogy fogyott az olaj, úgy tűnt el a szalag, a végefelé már hiába is fedtem be, egyáltalán nem akart mutatkozni. Azt hiszem, itt kell a rejtély megoldását keresni: kevés vagy túlhevült vagy már lisztes, zavaros olaj, esetleg túlkelt tészta.   :)

Konyhai törlőkendőre szedjük ki. Porcukorral, lekvárral tálaljuk.

Nagyon finom ez a változat is, bátran merem ajánlani mindenkinek, nem annyira kényes tészta ez, amilyennek tartják a nagy konyhaművészek. :)