Kedveseim!

Bár az internet tele van jobbnál jobb pizzareceptekkel, tudom, hogy ha valaha egyedül megpróbálkoztok a sütésével, akkor ezt a receptet fogjátok megnyitni a "villámgyors", a "bögrés", az "igazi" helyett.

Anyu pizzája-nektek nincs és talán nem is lesz soha ennél finomabb, pedig lehetséges, hogy köszönőviszonyban sincs az eredeti olasz pizzával... hát épp ezért én végtelenül hálás vagyok nektek, hogy soha nem kértétek a 15 év alatt, hogy keressek már inkább egy másik receptet vagy változtassak rajta valamit, mert máshol így láttátok vagy úgy ettétek.  

Pedig nem volt az akkor annyira egyszerű! Úgy mentem férjhez apátokhoz, hogy nem tudtam dagasztani (AAZTASZÉÉGYEENT!). Tudtam sütni mindenféle süteményeket (szalonnásan tömör piskótatekercset, kőkemény linzerkarikát, 2 cm magas profiterolt), de amibe élesztő kellett, az nekem mumus volt. Anyu is inkább a modernebb süteményekkel szeretett kísérletezgetni. Amíg nagymamám élt, ő volt a kelt tészták, kalácsok nagymestere, hogy is vehettük volna ki a kezéből a munkát?!  Nemsokkal azután, hogy ő itthagyott bennünket :( , én is férjhez mentem, anyu utána már sütögetett ilyeneket is, de én azt már nem láttam, így nem volt kitől tanulnom, nekünk már csak készen hozta a túrós buktát és a többi finomságot. Anyósom inkább a fánkok, tepertős pogácsák, hájas tészták világában volt otthon, nem is kellett nekem ezeket megtanulnom, amíg ő élt. (Azért pedig kifejezetten hálás vagyok neki, hogy soha nem részletezte, hogy a hájas tésztát tényleg nyers disznóhájjal gyúrja.)

Na de a pizza! Mit tesz egy fiatal feleség, ha egyetlen imádott férje azt kéri tőle, hogy süssön pizzát? Hát szalad anyukához, elvégre ő tudja, hogyan hozható működésbe az élesztőnek nevezett "valamivalamiféle" (Micimackó után szabadon). És akkor jön a hideg zuhany: ő bizony ilyen úúri cifraságot soha nem  készített, és nem is fog, mert ha nem sikerül, akkor az ő lelkén szárad, hát kinek hiányzik egy ilyen bosszúság?  Magunkra maradtunk!  (Ezek a fiús anyák már csak ilyenek: "megnősültél? mostmár nyafogj a feleségednek!" :) )

Elővettem a Nők Lapjából kivágott receptemet. Először örültem, hogy olyan alaposan, szájbarágósan van leírva az elkészítés menete, még azt is részletezte, hogy az élesztőt hány deciliteres bögrében futtassuk fel, és annak mennyire kell feljönnie. Na de amikor a dagasztáshoz értem az olvasásban...Uramatyám! az most mégis milyen mozdulatsort jelent? Melyik kezemmel, milyen szögben, egy percenként hány mozdulat és pontosan mely csontjaim és izmaim felhasználásával? Nem voltam zseni fizikából, de lehet, hogy pontosan megadott paraméterek (út, idő, sebesség, fok, joule és hasonlók) többet mondtak volna akkor, mint ez a szó: dagasztás. Vizet annyit, hogy galuskakeménységű legyen? Az vajon ugyanaz, mint a nokedli? De mindegy is, olyat sem láttam még, csak készen, pörköltszafttal, ideális esetben csirkecombbal a tetején. Így bedobni engem a mélyvízbe? Hát kell ilyeneket tudnia az ember lányának 21 évesen?

A szerencse úgy hozta, hogy amikor a dagasztásra került a sor, anyu is, anyósom is épp nálam volt. Életem legelső pizzáját úgy dagasztottam be, hogy anyu az egyik oldalról, anyósom a másik oldalról magyarázta, hogy mit kell csinálni a kezemmel. Így leírva még nekem is nevetséges, de én így tanultam meg dagasztani, valahol mindenkinek el kell kezdeni. 

Na de beszéljünk azért a receptről is. Egy nagy tepsihez vagy két kerek tortaformájú pizzához a következő adagok szükségesek:

1 dl tej

1 kávéskanál cukor

20 g élesztő

350 g liszt

4 evőkanál olaj

1 kávéskanál só

langyos víz, kb. 2-2,3 dl

A tejet a cukorral csak meglangyosítjuk egy 3 dl-es bögrében (ha túl meleg a tej, az élesztőgombákat megsemmisítjük, és nem fog megkelni a tészta), beletördeljük az élesztőt.  Egy tálba kimérjük a lisztet, majd a felfutott élesztővel (ehhez kell 5-10 perc), a többi hozzávalóval és langyos vízzel ragacsos tésztát dagasztunk. Liszttel meghintjük, konyharuhával letakarjuk és meleg helyen kb. 40 perc alatt megkelesztjük.

A tésztát kiborítjuk a tálból, kinyújtjuk vagy kihúzogatjuk a kiolajozott tepsi méretére, olajjal a tetejét is lekenjük, villával megszurkáljuk. Rárakjuk a feltétet, megszórjuk reszelt sajttal, és mehet a sütőbe.

Mi kerülhet egy pizzára feltétnek?

Először is pizzaszósz.

Boltban is kapható, ezt régen egy sűrített paradicsommal felhígítottam, hiába is csodálkoztok, a legelső pizzáimra ez a szósz ment. De csak néhányra, később a pizzakrémet már magam főztem. Nem is lehetett tőletek soha eltitkolni, hogy mi készül, a szósz illata belengte még az udvart is.

A pizzaszószhoz a következőkre lesz szükségetek:

1 fej hagyma

2 cikk fokhagyma

kevés olaj (olíva az ideális)

0,5 l paradicsomlé

1 kávéskanál bazsalikom

2 kávéskanál oregáno

só

(Régebben minden otthon található fűszerből tettem bele egy keveset, mostanra kikísérleteztem, hogy felesleges bele a babérlevél, majoranna, bors és a levesízesítő is.)

Az olajban pároljátok üvegesre a hagymát, nyomjátok rá a fokhagymát, s mikor már érzik az illata, öntsétek fel egy üveg paradicsomlével. (Ha nem lesz nektek ilyen, akkor paradicsompasztát adjatok hozzá és valamennyi vizet.) Tegyétek bele a fűszereket és sűrítsétek vissza olyanra, amilyen a paradicsompaszta volt.

A tésztát elég vékony rétegben bekenni, ami marad, nyugodtan tegyétek be a fagyasztóba, én mostanában már direkt két adagot főzök egyszerre.

A pizzára feltétnek tegyetek valamilyen felvágottat vagy sonkát, a kedvenc zöldségeiteket és végül a sajtot. Kicsim! Gombát csak akkor tegyél rá, ha biztosan tudod, hogy a húgod nem fog betoppanni, mert ő azzal nagyon nem szereti. Az a legbiztosabb, ha két adagot készítesz, ahogy én szoktam, egyiket gombásan, másikat anélkül.

Végül egy nagy titkot is elárulok nektek. A régi sütőm alul égetett, felül sületlenül hagyott mindent, ezért sokáig úgy készültek a pizzáim, hogy elősütöttem a tésztát, kivettem, megfordítottam, az elősütött alja került felülre, erre kentem a szószt, pakoltam a feltétet, reszeltem a sajtot, aztán visszatettem, hogy a másik oldala is megsüljön. Azok voltak a legfinomabb pizzáim, két oldalról ropogós, pedig csak a muszáj kényszerített erre a megoldásra.

Aztán ha majd pizzát süttök, nekem is hozzatok egy-egy szeletet, tudjátok, milyenek az anyukák, ha már kirepültek a gyerekek! Jólesik nekik, ha gondoltok rájuk és bármilyen indokkal meglátogatjátok őket. :)