Mindig volt bennem egy olyan rossz érzés, hogy "milyen magyar az ilyen?!", itt van tőlem nem messze az a hely, ahol Árpád fejedelem bevezette népét a Kárpát-medencébe, és én soha nem szedtem össze a családomat, hogy "gyertek, menjünk, nézzük meg!", mit láttak meg először onnan a hegytetőről, mi az, ami megfogta őket, ami adott egy kis gondolatcsírát, hogy biztosan jó lesz itt nekik (nekünk), (ismét).  Aztán úgy alakult, hogy a gyerekeim hamarabb eljutottak oda, mint én, mégsem meséltek semmit róla, nem volt nekik olyan nagy élmény. Most, hogy végre nekem is sikerült látnom ezt a történelmi helyet, már tudom, nekem épp most, 2016 júliusában kellett ide feljönnöm, persze eddig is lett volna értelme a látványért, a természetért....de maga a tény, hogy a Vereckei-hágón vagyunk, ez így volt az igazi, a teljes, hogy közben egy honimádó idegenvezető színes előadásában megelevenedett előttünk az iskolában már hallott, de akkor valahogy nagyon száraz tananyag.

Magyarok...honfoglalás...honnan jöttek, miért jöttek stb, stb.

Volt katarzis; szemnek, fülnek, léleknek.

 Alsóvereckén keresztül mentünk fel, a kárpátaljai falvak utcáihoz képest egy nem is annyira rossz minőségű kacskaringós úton. Ez a szerpentin, amit én egész másképp képzeltem, és egy-egy éles kanyarnál másodpercekre bizony be is pánikoltam, egyetlen dolog nyugtatott: buszsofőrünk nem elsőre, de nem is másodszorra járt erre (busznyi néppel, általában gyerekekkel szokott ide felruccanni). Ez a hely amúgy 841 m tengerszint feletti magasságban található, tehát fülünk jelét adta létezésének egy kellemetlen formában.

Lapozzátok végig a galériát, ilyen látványban volt részünk a busz ablakából és a hegytetőn. Látható mindenhol a felszálló pára, épp azelőtt volt egy kevés eső. Előtte-utána a nap sütött, ezért a mindenféle kép.

Ez pedig a Vereckei emlékmű, Matl Péter szobrászművész munkája.

Ez a kép tálalható meg róla a Wikipédiában (felavatás után készült felvétel), de ma már egy kicsit másabb. Először is tele van a kirándulók koszorúival, ez azt jelenti, hogy a nem túl egyszerű megközelítés ellenére azért elég sokan fellátogatnak ide, ez egy kedvelt zarándokhely. Csak sajnos nem mindenki nemes szándékkal jön. Ukrán nacionalisták időnként felgyújtják, festékkel leöntik, indítékukat elmesélni hosszadalmas lenne, ők a kezdetektől tiltakoztak már az emlékmű felállítása miatt is.

Így néz ki jelenleg. Ha jobban megnézed, látható, hogy kicsit festékes, kormos, a folyamatos tisztogatás ellenére is.  De legalább már nem virít rajta piros, sárga, kék festék, merthogy olyan is jutott rá bőven és többször is a 2008-as felavatása óta.

A hatalmas alkotás a Kelet és Nyugat közötti kaput jelképezi. 7 tömbből áll, amelyek a Kárpátokon átvonuló hét honfoglaló törzset szimbolizálják. A „kapu” nyílásában a vérszerződésre emlékeztető oltárkő található.

Azt hiszem, minden magyarnak egyszer legalább el kell látogatnia erre a helyre.