Hogy milyen pokoli érzés, amikor abbahagyhatatlan a kínzó száraz köhögés, azt csak az tudja, aki már a saját bőrén tapasztalta. Nincs a torokban semmi, nincs mit felköhögni, mégis be nem áll a száj, "ugatni" kell folyamatosan, éppen még nem fuldokolsz, így segítséget sem kérsz, inkább csak szenvedsz magadban. (Illetve szenved a környezeted is, mert ezt hallgatni sem kellemes.)

Soha nem felejtem el azt az utazást Debrecen és Budapest között, 4-5 évvel ezelőtt egy ködös őszi napon. 3 óra gyorsvonattal, tiszta, légkondis kocsiban.... hogy mi volt mégis a probléma? .... nem tudom, de a 3 óra alatt én csak akkor nem köhögtem, amikor cukorka volt a számban. Akkor véletlenül maradt a táskámban az a zacskó gyümölcsös karamella, azóta tudatosan van nálam 2-3 szem mindig.

 Az itthon készíthető citromos-mézes, köhögés elleni cukorka receptjét még tavaly találtam, nagy örömmel el is készítettem, de nem sikerült olyanra, amit a videó ígért. Folyós maradt, lekvárszerű még órák múlva is. 

 Nem adtam fel egykönnyen, kicsit változtattam az arányokon, és végre sikerült igazi kemény cukorkát készítenem. Tudom, hogy legfőbb összetevője, a kristálycukor, egyáltalán nem egészséges, azt is tudom, hogy a hőkezelés miatt a citrom és a méz lényege elpusztul, de kínzó köhögés csillapítására ez a cukorka igenis hatásos és egyáltalán nem egészségtelenebb, mint bármelyik bolti savanyú cukorka.

A megadott mennyiségből kb. 40 szem cukorka lesz. Többet egyszerre nem érdemes készíteni, mert nem érkezünk szétrakni, belekeményedik az edénybe.

Hozzávalók:

• 10 dkg cukor 
• 5 evőkanál citromlé, ehhez általában kell egy nagyobb fél citrom
• 1 evőkanál méz
• mokkáskanál hegyén őrölt gyömbér
• csipet fahéj
• 1 kanál víz és 3-4 szegfűszeg mozsárban porrá törve vagy 1 kanál szegfűszeges víz (1 dl vízben 2-3 percig főzök kb. 10 darab szegfűszeget, befedve, de így is a folyadék több mint a fele elpárolog, 2-3 evőkanál marad belőle, ebből lesz szükségünk összesen 1 teljes evőkanálnyira, csak a vízre, a szegfűszegek nélkül!)

Elkészítés:

• egy magasabb lábosban összekeverjük a cukrot a vízzel, mézzel, citromlével, fűszerekkel
• nem túl erős lángon 2-3 percig főzzük, folyamatosan kevergetve, vigyázzunk, mert nagyon habzik, semmiképp ne hagyjuk ott és a kezünkre is érdemes vigyázni, mert a kidurranó buborékok porszemnyi forró szirupcseppeket lövellhetnek rá
• a hab szinte végig fehér marad (ha barna, akkor az már a teljes megégés, mehet az egész a kukába, addig semmiképp se főzzük!) Az illatán viszont érezhetjük, hogy mikor karamelizálódott, és ha levesszük a tűzről és eltűnik a hab, akkor látható is, hogy hol tart éppen. Akkor van kész, amikor a hab nélküli szirup sötétebb az akácméznél, de a megszokott karamellnél világosabb.
• hagyjuk kicsit hűlni az edényben, addig egy darab alufóliát (a 28 cm szélesből 40 cm-nyit) törölgessünk át olajos szalvétával (azaz nagyon vékonyan olajozzuk meg), tegyük egy teljesen egyenes felületre (tálca, nagyobb, vágódeszka, kicsi nyújtótábla)
• mokkáskanállal rakjunk a karamellből halmokat (nagyon szaporán kell dolgozni, ha esetleg kezd keményedni és már szálazódni, akkor gyenge tűzön picit melegíthetünk rajta)
• a cukorkákat hagyjuk kihűlni, megkeményedni, ez 5-10 perc
• én hagytam az alufólián és celofánnal (vagy folpackkal) beborítottam az egészet, nem feszesen, hanem úgy, hogy minden cukorkának jusson egy külön fólia-kuckó. Összeömlesztve (még keményítővel megszórva is) összeragad pár óra alatt, így légmentesen lezárva nekem 2-3 napig is szépen megmaradt (aztán elfogyott :D )
• ha egyenletesen, szép sorban rakjuk szét, akkor a fóliát össze is hajthatjuk cukorkástul
• ha szükség van rá, épp úgy veszünk ki belőle egyet-egyet, mint a tablettát a buborékfóliás levélből