Pénteken hivatalosan is megkaptuk a diagnózist, amit már 2 hete sejtettünk, 1 hete pedig biztosan tudtunk, mert kiskorúaknak is lehet ügyfélkapuja. A nagy kő, hogy esetleg más súlyos betegség is szóba jöhet, nem került le a szívemről, de a normálisnál 5-ször magasabb érték teljesen nyilvánvalóvá tette, hogy van más gond vagy nincs, de a cöliákia az 99.99%-ban bebizonyított nála. Van, amikor jó lenne, ha változtatnánk az étrendünkön és van, amikor ez kötelező.

Az első órák azzal teltek, hogy folyamatosan soroltam magamban, hogy zöldség, gyümölcs, hüvelyesek, diófélék, tejtermék, hús, tojás, cukor, olaj, zsír, vaj, margarin, só, fűszerek, rizs, krumpli, hajdina feltétel nélkül fogyasztható, mégis hullámokban tört rám egy világvége érzés, pedig azt hittem, a nyomasztó gondolatokat, amit a háború okoz, már semmi nem tudja űberelni. 

Próbálom azóta is nem magunkra venni a sokat hangoztatott "életre szóló" kétségbeejtő érzés keresztjét és a hivatalos papírt is szívtelennek tartom a maga "tartósan beteg" megfogalmazásával. Persze tisztában vagyok a tényekkel, csak nehéz még elhinni, hogy ez velünk is megtörténhetett.

Amit hirtelenjében elhatároztam az az, hogy nem tekintünk nagyon előre, csak a mára koncentrálunk és legfeljebb a holnapra, hogy azért ne reggel kapkodjunk, hogy nincs mit tízóraira betenni. Megyeszékhelyen lakunk, ahol minden bolt autóval 10 percnyire elérhető, azért nem lehet éhenhalni még egy gluténérzékenynek sem. Orvostól hazafelé a sarki kisboltban ezért bedobtam a kosárba egy Abonettet, egy Tibi csokit, és 3 Túró Rudit, olvasgattam az elmúlt 2 hétben már erről a diétáról, tudtam, hogy ezek egész biztosan fogyaszthatóak. (Az Abonetten jelölve van a gluténmentes felirat, a csokin és rudin nincs jelölve a glutén az allergének között.) 

Vacsora-ötlet is lett az "első napon" seperc alatt. Mi ugye születési helyünknek köszönhetően hajdina-evő család vagyunk, a hajdina nem gluténos, általában virslit vagy tükörtojást készítek hozzá egyébként is. Úgy lett gluténmentes a vacsoránk, hogy észre sem vettük. Hogy milyen egyszerű a hajdinát köretnek elkészíteni, arról itt már írtam: Cukkini sajtos bundában hajdina körettel.

Másnapra halasztottam, hogy komolyabban megnézzük, mit tudunk beszerezni, mielőtt őrült sütögetésbe kezdenék. Covid-lezárásokat is átvészeltük, egyetlen kenyér sem sült otthon, akkor nem láttam értelmét. De most nem zárkózok el ettől sem, csak nem szeretnék máris meggondolatlanul kísérletezgetni méregdrága alapanyagokkal.

Néhányan már tudják a környezetünkben, hogy mi történt. Sajnos már első este jött egy "kedves" megjegyzés neki: "Jaj, én nem tudnék így élni!" Hát...nem néztem szépen az illetőre. 

Lehet sokan még cserélnének is velünk, hogy csak ennyi bajuk legyen.