Ha azt mondod, hogy ilyen salátát még soha nem készítettél, én úgysem hiszem el. Persze a tied teljesen más összetevőkből állt össze, mint az enyém, de nem ez számít, hanem az, hogy a nevéhez hű legyen.

   Nálam az egész most úgy kezdődött, hogy szemrehányóan néztem a konyhakertben az egész sor fejes salátára:

"Hát téged vajon miért vetettelek?"

   Tényleg jó kérdés, a válasz rá pedig, hogy találtam egy tasak magot tavasszal a dobozban, aminek idén ősszel lejárt volna a szavatossága. "Hát akkor ezt gyorsan el kell vetni", inkább dolgozzak vele, vessem, gyomláljam, kapáljam, dobjam a csirkének, mint jövő tavasszal vagy akár azonnal a magot a kukába. Őseim földművelő véréből még folydogál bennem is valamennyi. :D

  Aztán eszembe jutott, hogy valamikor régen valahol ettem ilyen fejes salátát majonézesen, volt még benne párizsi, főtt tojás és 1-2 kockára vágott zöldség is, arra már nem emlékszek milyen.

  Így fogtam egy fej salátát, jól megmostam, csíkokra vágtam a leveleit, hozzáadtam "dolgokat", amiket a hűtőben találtam, és lett egy finom saláta, amiről csak én tudtam, hogy neve sincs szegénynek.

Mit tettem bele?

• kockára vágott paradicsomot
• egy fél konzervkukoricát, amit tegnap bontottam fel a pizzához és megmaradt
• főztem 4 tojást, felkockáztam
• volt egy kis sonka, ez is belevágtam, ne mondja a férfinép, hogy csirkekajával etetem őket

Az öntet majonéz volt, kevés házi készítésű joghurttal, sóval, fehérborssal ízesítve. Csak kevés kell hozzá, nem szeretem, ha egy saláta úszik a majonézes lében.

Tetejére reszelt sajt ment, mivelhogy az is volt itthon.

Végül pedig ünnepélyesen elnevezhetem AMI VOLT ITTHON salátának.