Ha nem éppen mostanában írom a Kis retro és nosztalgia a konyhában  című bejegyzésemet, valószínűleg fel sem tűnik nekem, hogy az egyik gasztrós facebook csoportban valaki egy hasonló sütőformához való receptet keres.

Nem követtem nyomon a továbbiakban a bejegyzést, mert már voltak is válaszok, azonnal megtudtam, amit akartam: a boldogi nagyrózsa receptjének kell utánanéznem (nekem is, a kérdezőnek is). Csak aztán összekevertem Boldogot Bujákkal meg Bereggel (Nagybereg ismertebb neve Kárpátalján), de csak azért, mert mindhárom faluban van egy-egy ismerősöm, pontosabban ott éltek, amikor megismertem őket alig 20 évvel ezelőtt. Ezért nem is értettem, hová tűnt az a rengeteg találat, amit a múltkor még kidobott a kereső a "Bujáki nagyrózsá"-ra és amikor a "Beregi nagy rózsára" sem jött ki egyetlen egy olajban kisütött virág alakú tésztaféleség sem, már majdnem kezdtem pánikolni, hogy oda a nagy felfedezés, de aztán google-barátom ismét a segítségemre sietett. Elém adta a helyes kifejezést, bölcsen és tapintatosan... BOLDOGI NAGYRÓZSA 

 Azonnal hozzá is láttam az elkészítéséhez, kissé szkeptikusan, félve, hogy ez is ragad, ez is elfolyik, mint a többi kísérleti tészta, ezért a megadott mennyiségek 1/5-ét mertem csak feláldozni a próbára.

 És láss csodát! Beregi Boldogi nagyrózsát is tudok sütni! És mindig is tudtam! Csak azt hittem, hogy azonnal le kell válnia a formáról, pedig nem, azon kell megsülnie! Remélem az igazi, Boldogon készült formával is sikerülne. (Ennek ellenére mégiscsak jó, hogy nem kavartam be több tésztát, mert ebből is lett 18 darab szép, épséges pillangó és 5-6 "hadirokkant" is.)

Mert menet közben tanultam. Az első ráégett, de szépen le tudtam szedegetni. A következőket nagyon belemártottam, darabokban szedtem le. Volt, hogy az egyik szárnyat nem fogta be a tészta, valószínűleg azért, mert azon a helyen nagyon olajos volt. Aztán belejöttem, ment mint a karikacsapás.

A recept pedig íme:

Hozzávalók: 

(az én miniadagom)

1 tojás

fél evőkanál porcukor

picurka só (az 5 tojáshoz kell egy csipet)

picike szódabikarbóna (az 5 tojáshoz kell egy késhegynyi)

1 dl tej

10 dkg liszt

olaj-annyi, hogy a serpenyőben a formát teljesen ellepje (csak a lepkerészt, rózsarészt, nem a nyelét  :) )

Elkészítés:

A hozzávalókból sűrű palacsintatésztát készítünk. Én tettem bele egy vaníliás cukrot is, ez nincs az eredeti receptben. Az olajat megforrósítjuk, a formát is benne. Ekkor lerázzuk róla az olajat és belemártjuk a tésztába, de csak az alját és az oldalát. A felső részére ne kerüljön tészta, mert így beborítva rásül és nem fog tudni leválni. Halványsárgára sütjük, majd a formáról a tányérra rakjuk. Tegyünk alá konyhai törlőkendőt, elég sok olajat magába szív. Készülhet a következő, ha a formát ismét felforrósítottuk. (Hát igen, ezzel a kicsi formával ha túl sokat készítünk ez nem egy kétperces süti. Viszont másodpercek alatt készre sülnek. )

Porcukorral meghintettem.

Érdekes is, finom is, és annyira nem is macerás.

A receptet ezen a blogon találtam, köszönöm! :)