Egy igazán egyszerű, de különlegesen finom sütit szeretnék bemutatni nektek, a mézes fánkot. Az a fajta, amit kóstolunk valahol és már kérjük is a receptjét. Aki szereti a mézeskalács ízeit, de krémesebb formában még jobban szeretné, ezt mindenképp meg kell kóstolnia.
Hozzávalók:
(nagy adag)
- 10 dkg vaj
- 15 dkg porcukor
- 2 egész tojás
- 20 dkg méz
- 1 kávéskanál fahéj
- kevés tört szegfűszeg
- csipet szódabikarbóna
- 1 dkg szalakáli fél dl tejben feloldva
- 60 dkg liszt
Krém:
- 20 dkg vaj
- 1 evőkanál liszt
- 0,9 dl víz
- 10 dkg cukor
- vanília-aroma vagy igazi vagy vaníliás cukor
Elkészítés:
- a hozzávalókat összegyúrjuk (ehhez általában vajat, mézet, cukrot megolvasztok egy tálban, gyenge lángon, hozzákeverem a többi hozzávalót, végül a lisztet), kicsit pihentetjük, 3 részre osztjuk, a lapokat kinyújtjuk, lapos tepsiben sütjük (23×30 cm-es az enyém)
- a mézeskalácshoz hasonlóan hamar kész és nagyon puha kivételkor, később kicsit keményedik, de szalakális tészta, tehát a későbbiekben is könnyű marad
- a kihűlt lapokat kiszaggatjuk pogácsaszaggatóval (én egy 5 cm átmérőjű, egyenes falú pohárral szoktam)
- ennek a sütinek a krémje eredetileg vajas krém porcukorral kikeverve, egy egész nyers tojással lazítva; én félek az ilyen krémektől, ezért ha van épp megfőve puding, abból teszek 1-2 kanállal, ha nincs, akkor vízből, lisztből, cukorból készítek egy alappépet, épp mintha pudingot főznék, gyakran kevergetve kihűtöm, és ezzel lazítom fel a kikevert vajat; (cukrot, vaníliás cukrot is belefőzöm)
- lassan adagolom az előtte kissé kihabosított vajhoz, egy nagyon könnyű vajas krém lesz a végeredmény, más süteményekbe is szoktam használni, ha kerülni akarom a pudingos ízt
- a kiszaggatott korongokat párban összeragasztjuk a vajas krémmel, kívülről is körbekenjük, mint a hólabdánál
- a szaggatás után megmaradt tésztát összemorzsoljuk, nagyobb szűrőn átszitáljuk és a fánkokat ebbe a finom morzsába forgatjuk
Nálunk ez a sütemény abszolút retro süti, minden barátnőm receptfüzetében megtalálható, örökölt recept, mézeskalácsot advent idején szoktunk készíteni (és meg is esszük), a mézes fánk viszont vendégváróként gyakran szerepel az ünnepi asztalon.
