Nem igazán kedvelem a növényi habtejszínt, viszont azt a tábort sem igazán erősítem, akik az ördögtől való dolognak tartják az ilyen készítményeket. Ha olyan sütit készítek, amelyen a habnak 3 nap múlva is állnia kell, mint a cöveknek, akkor időnként bizony ezekhez folyamodok. Azért csak időnként, mert mostanra azért rájöttem, hogy 35 %-os valódi tejszínből is lehet tartós tejszínhabot készíteni (lásd itt: Rigójancsi).
Most pedig úgy alakult, hogy egy egész liternyire szert tettem ebből a műmicsodából, 4 dl-t elhasználtam az elsődleges célra, 3 dl-t a citromos álomba (na azt soha többé nem rontom el cukrászhabbal!), aztán még mindig maradt 3 dl, amit nem szerettem volna se kidobni, se kiönteni, ezért úgy gondoltam, lesz belőle fagylalt (-10° van odakint, na és? úgyis a kétméteres forró csempekályhám mellett nyalakodom be).
Kép: pixabay
Receptet szívesen leírnám, de semmiség az egész, csak annyi, hogy felvertem habbá a 3 dl cukrászhabot, 2 evőkanál cukrot és 2 vaníliás cukrot adtam hozzá, azzal tovább vertem, aztán belezúdítottam kb. 15 dkg kiolvadt málnát, magvastól, levestől (olvadás alatt min. fél dl levet biztosan engedett), de a hab keménységét még ez a híg gyümölcslé sem tudta megtörni. Csuda egy anyag ez a hidrogénezett pálmaolaj! Ráadásul hatalmas adag lett a bögrényi "tejszínből"! Fedeles műanyag edényben a fagyasztóba tettem és egyetlen egyszer sem kavartam meg, mert el kellett mennem itthonról.
Másnap reggel olyan tökéletes fagylalt várt a fagyóban, hogy alig hittem, hogy én csináltam. Nem csak finom, hanem könnyű, krémes, de abban egy picike jégdarab sem volt, mint a házi fagyikban általában, ott sajnos akkor is képződik, ha félóránként átkeverem.
De!....Milyen is az ember?! A kákán is csomót keres. Merthogy a boldogságos kanalazgatással párhuzamosan nekem bizony leesett, miért nem annyira idegen nekem ez az ízélmény. Ez a könnyedség, ez a krémesség, habosság. Én már ettem ilyet! Ebben a fagyizóban! Meg abban is! Meg ott is! És az a jégkrém is ilyen volt, amit a nyáron olyan sokszor vettem, egyszer az asztalon hagytam és fél óra alatt is alig olvadt valamit a 35°-os hőségben.
Ez kicsit elkeserítő számomra. :( Hogy sok helyen a fagyit ilyen hozzávalóból készítik. És ezért lesz ennyire krémes. Ennyire habos. És nem is olvad olyan könnyen.
Az előbb kikanalaztam a dobozból a maradékot. Isteni volt, bár odakint farkasordító a március. Imádom a málnafagyit! Csak ne tapadna a nyelvem a szájpadlásomhoz. És ne lennének tőle ragadósan zsírosak az ajkaim. És van egy kellemetlen utóíz is a számban... Egy keserű szájíz... Minden értelemben.