Nem titok előttetek sem, hogy én Kárpátalján születtem és nagyon sokáig ott is éltem. Nem volt nehéz megszeretnem a magyar termékeket, hiszen régen is jártunk át Magyarországra vásárolni, most pedig fordított lett a helyzet, mert sok régi kedvenc élelmiszert hozunk ide magunkkal, amikor hazalátogatunk. (Sajnos nem lehet mindent, amit szeretnénk, tiltólistás ez is, az is a határon, sőt december óta olyan dolgok is, mint például a zöldségek és gyümölcsök.) Az anyagiak már kevéssé dominálnak, a forint alacsony értéke miatt nem éri meg az alapélelmiszerek beszerzésére alapozni egy átruccanást, de szeretnék nektek ötleteket adni, mi az, amit mégis ajánlok megkóstolni vagy itthonra beszerezni, ha arrafelé kirándulnátok.

1. Napraforgómag

A napraforgómag Kárpátalján egyszerűen csak forgó, aki eszi, az forgózik, és igencsak kedvelt elfoglaltság arrafelé eszmecserézés vagy tévénézés közben. Sokféle napraforgómag közül választhatunk, de a Magyarországon kapható csíkos forgó helyett ott inkább az apróbb, fekete szeműek kerülnek forgalomba, amit sokkal élvezetesebb rágcsálni-köpködni (könnyebben bontható, puhább), bár igaz, mintha kissé olajosabb lenne, mint az itteniek.

Nehéz választani, melyiket vegyem, inkább hozok mindegyikből 1-2 zacskót

2. Csokoládék

Gombóc Artúr nem tudna annyiféle csokoládét felsorolni, amennyi választék rendelkezésünkre áll, még ha csak a legkisebb falusi boltba is téved utunk Ukrajnában. Az extra kakaós csokoládéktól kezdve a gyümölcsös töltelékesekig, formáját tekintve kerektől a kúposig mindenféle megtalálható, kilószám viszik a külföldi "turisták", és még a legminőségesebb is megfizethető árban van. Az én kedvenceim a candy nut (mintha egy falatka snickers lenne), az örök klasszikus romáska és a soko lápki (enyhén sós karamella vékony csokiréteggel bevonva). Cukorkák területén hasonlóan bőséges a választék, amit mindenképp ajánlok figyelmetekbe az a "rácski" (csokis-mogyorókrémes cukorfalat), a bdzsilka (méhecske; töltött gumicukorka), a molocsná kápliná (tejes csepp; töltelékes karamella), a sipucskát pedig azért szeretem, mert tök jó, amikor egy cukorka pár másodperc múlva pezsegni kezd a szádban, ráadásul ez nincs is olyan édes, mint a többi. Imádom még az ukrán édességgyárak aprósütijeit, habcsókjukat, a csokival vagy cukorkaréteggel bevont mogyorót és napraforgómagot meg a .... nem is győzöm felsorolni, szerintem soha nem szokok le az édességekről, ha Kárpátalján maradok.

hát...a kedvenceim kimaradtak a képről...már megettem őket

3. Halva

A szovjet világban halvát csak nagy, többkilós tömbben lehetett látni, és az eladó mindenkinek levágta a kért darabot, aztán egyszerű csomagolópapírban vagy később, a rendszerváltás után már műanyag zacskóban vittük haza a boltokból. Ma már kisebb kiszerelésű, színes gyári csomagolásban is kapható és az utóbbi években már az egész mogyoróval vagy kakaóval ízesített változatok is megjelentek. Mindig is imádtam, sőt megpróbálkoztam egy házilag készíthető változattal is (finom lett, bár nem ugyanolyan, mint a bolti); mostanában változott az ízlésem és kezdem észrevenni, hogy mennyire iszonyatosan édes.

Ez egy vaníliás halva

4. Pálicski (pukkanmálé)

Ilyen szavak valószínűleg nincsenek is a magyarban, bár a pukkanmálé az ország északkeleti részében ismeretes lehet, hiszen a popcorn régies neve, még abból az időkből, amikor palacsintavasban (serpenyő) pukkantották a kukoricát. A pálicski ez nem más, mint a Magyarországon is kapható pufi, de édes-vaníliás változatban. Gyerekkoromban mindig dobozból ettük, mostmár kapható színes-fényes zacskóban is és nagyon sok gyártó apró meglepetést is rejt bele. Ilyenkor külön van a fiús és a lányos csomag, nekünk egyszer egy szépséges kagylós karkötőt sikerült kifognunk. (Előtte-utána meg egy csomó szirsz@r játékot.) A zacskó aljában összegyűlik egy valami isteni finom morzsa, amit a végén kiskanállal eszünk ki és senkit nem érdekel, hogy összeragasztja a szánkat és a ruhánk is ragad a finoman szálló édes pehelytől. 

Ebben nincs játék-meglepetés, viszont jó nagy családi csomag

5. Hajdina

Ezt arrafelé úgy hívják, hogy "grecska", nemzeti eledel, és ha valaki nem értené, miért is szeretik az ott élő emberek ezt az érdekes ízt, elárulom nektek, hogy a Málés-nak, ami a piacvezető (a régi világban pedig tényleg az egyetlen márka) gyerektápszer, ez az egyik ízesítése (van még zabos és rizses), és nagyon sok anyuka mondja is, hogy a grecskás ízű a pici kedvence. Kárpátalján a legtöbb családban heti rendszerességgel készül a grecska, mint köret, általában egyszerű pörkölthöz, de én gyakran csak virslit főzök vagy tükörtojást sütök hozzá. Van a blogban valahol egy grecska-köret recept... egész pontosan ide kattintva találjátok.

6. Vaj-Szpred

Kedveseim, én nemrég tudtam meg erről a termékről, hogy ez nem is vaj. Egy egészen különleges krémmargarin, 72,5 %-os zsírtartalommal, aminek 25 %-a tejszín, de annyira finom így is, úgy olvad a szájban, hogy rendes vajnak gondoltam idáig. Mascarponéhez tudnám hasonlítani, de jobb a tartása, én mindig minden süteményembe ezt tettem krémnek. Egyébként vajféléből is nagyon nagy a választék, az igazi vaj ott sem olcsó, viszont ez a margarin és vaj közötti átmenet egészen megfizethető. Ehhez hasonló terméket sajnos nem találtam Magyarországon. 

Nem ez az egyetlen márka, talán a retró csomagolása miatt veszem mindig ezt

7. Kecsapok

Sima kecsap, fokhagymás és chilis látható a képen, de van még saslikos is (csak nem készítünk saslikot a 4. emeleten, így azt felesleges beszereznünk).  Nem vagyok egy nagy kecsap-rajongó, így szakértő sem, nem állítom, hogy finomabb, mint a magyarországi (sőt, egyszer kóstoltam egy brutálisan rossz ukrán kecsapot), de minden ismerősöm, akinek lehetősége van, Ukrajnából hozatja a különböző kecsapokat, szerintem a változatos ízek miatt csábító. 

8. Majonéz

Édes és krémes, különösen a "jevropejszkij" (európai), de még a salátákhoz való "delikátesznéj" is kevésbé ecetes, mint a Magyarországon finomként számon tartott majonézek. Literes fehér vödörben vagy dobozban kapható még a "jájecsnéj" azaz tojásos, ünnepek előtt azt vesszük, a hidegtálak mellett mindig kerül 2-3 saláta is az asztalra, tényleg ipari mennyiség fogyasztunk olyankor majonézből (is).

9. Műméz.

Ukrajnában ez nem hamisított mézet jelent, hanem egy olyan terméket, ami a mézet hivatott helyettesíteni. Általában csak süteményekbe használjuk (mézes lapok, mézeskalács), de ismerősöm ezzel készíti például a mézes-mustáros csirkét is. Nincsenek benne vitaminok, enzimek, tartalmaz viszont melaszt, ezért nem hinném, hogy jobb vagy rosszabb, mint az egyszerű cukor, de ami ezzel készül, mégiscsak "mézes" valahol.

10. Vascsoki

 Kicsikét kakukktojás, mert soha nincs a listában, hogy "ez okvetlenül kell", de bármelyik gyógyszertárba betérve, valamiért mégis a vásárolt szerek közé kerül nálam annak ellenére, hogy finomnak egyáltalán nem mondanám, inkább érdekes ízűnek. Vércsináló csokinak hívtuk annak idején, üzletben még soha nem láttam, de szinte minden patikában kapható. Hatóanyagait olvasva nem konkrétan vért említ (állítólag marhavérrel készül), hanem albumint, de tény, hogy rá van írva, hogy fogyasztás előtt konzultáljunk az orvossal.

+1. Italok

Nem vagyunk nagy italozók, de tudjátok, kutyából nem lesz szalonna, tejnek és vodkának itt is mindig kell lennie a hűtőnkben. Finom és minőséges italokat a "valutás boltban" érdemes venni a határátkelőn, 2 határ között. (Ilyen Újlakon biztosan van, többi átkelőnél nem tudom). Ezek az italok csak a Magyarország felé tartók számára megvásárolhatóak és nem csak pénz, de útlevél is szükséges, hogy kiszolgáljanak. Vodkát, konyakokat, abszintet, különleges likőröket, de még tequilát is lehet megfizethető áron vásárolni (eredetiségről nem tudok nyilatkozni). Fejenként 1 liter tömény szeszes ital az a mennyiség, ami átvihető Magyarországra, borból, sörből több is hozható, de az számunkra nem igazán érdekes.

A felsoroltak közül a szpredben nem vagyok biztos, hogy áthozható a határon, mert tejtermék, a többivel nem hinném, hogy gond lenne. Ha pedig nem csak vásárolni, hanem nézelődni is szeretnétek Kárpátalján, itt találtok bejegyzéseket szülőföldem ételeiről és helyekről, ahová érdemes ellátogatni.