Kedveseim!

Bár az internet tele van jobbnál jobb pizzareceptekkel, tudom, hogy ha valaha egyedül megpróbálkoztok a sütésével, akkor ezt a receptet fogjátok megnyitni a "villámgyors", a "bögrés", az "igazi" helyett.

Anyu pizzája-nektek nincs és talán nem is lesz soha ennél finomabb, pedig lehetséges, hogy köszönőviszonyban sincs az eredeti olasz pizzával... hát épp ezért én végtelenül hálás vagyok nektek, hogy soha nem kértétek a 15 év alatt, hogy keressek már inkább egy másik receptet vagy változtassak rajta valamit, mert máshol így láttátok vagy úgy ettétek.  

Pedig nem volt az akkor annyira egyszerű! Úgy mentem férjhez apátokhoz, hogy nem tudtam dagasztani (AAZTASZÉÉGYEENT!). Tudtam sütni mindenféle süteményeket (szalonnásan tömör piskótatekercset, kőkemény linzerkarikát, 2 cm magas profiterolt), de amibe élesztő kellett, az nekem mumus volt. Anyu is inkább a modernebb süteményekkel szeretett kísérletezgetni. Amíg nagymamám élt, ő volt a kelt tészták, kalácsok nagymestere, hogy is vehettük volna ki a kezéből a munkát?!  Nemsokkal azután, hogy ő itthagyott bennünket :( , én is férjhez mentem, anyu utána már sütögetett ilyeneket is, de én azt már nem láttam, így nem volt kitől tanulnom, nekünk már csak készen hozta a túrós buktát és a többi finomságot. Anyósom inkább a fánkok, tepertős pogácsák, hájas tészták világában volt otthon, nem is kellett nekem ezeket megtanulnom, amíg ő élt. (Azért pedig kifejezetten hálás vagyok neki, hogy soha nem részletezte, hogy a hájas tésztát tényleg nyers disznóhájjal gyúrja.)

Na de a pizza! Mit tesz egy fiatal feleség, ha egyetlen imádott férje azt kéri tőle, hogy süssön pizzát? Hát szalad anyukához, elvégre ő tudja, hogyan hozható működésbe az élesztőnek nevezett "valamivalamiféle" (Micimackó után szabadon). És akkor jön a hideg zuhany: ő bizony ilyen úúri cifraságot soha nem  készített, és nem is fog, mert ha nem sikerül, akkor az ő lelkén szárad, hát kinek hiányzik egy ilyen bosszúság?  Magunkra maradtunk!  (Ezek a fiús anyák már csak ilyenek: "megnősültél? mostmár nyafogj a feleségednek!" :) )

Elővettem a Nők Lapjából kivágott receptemet. Először örültem, hogy olyan alaposan, szájbarágósan van leírva az elkészítés menete, még azt is részletezte, hogy az élesztőt hány deciliteres bögrében futtassuk fel, és annak mennyire kell feljönnie. Na de amikor a dagasztáshoz értem az olvasásban...Uramatyám! az most mégis milyen mozdulatsort jelent? Melyik kezemmel, milyen szögben, egy percenként hány mozdulat és pontosan mely csontjaim és izmaim felhasználásával? Nem voltam zseni fizikából, de lehet, hogy pontosan megadott paraméterek (út, idő, sebesség, fok, joule és hasonlók) többet mondtak volna akkor, mint ez a szó: dagasztás. Vizet annyit, hogy galuskakeménységű legyen? Az vajon ugyanaz, mint a nokedli? De mindegy is, olyat sem láttam még, csak készen, pörköltszafttal, ideális esetben csirkecombbal a tetején. Így bedobni engem a mélyvízbe? Hát kell ilyeneket tudnia az ember lányának 21 évesen?

A szerencse úgy hozta, hogy amikor a dagasztásra került a sor, anyu is, anyósom is épp nálam volt. Életem legelső pizzáját úgy dagasztottam be, hogy anyu az egyik oldalról, anyósom a másik oldalról magyarázta, hogy mit kell csinálni a kezemmel. Így leírva még nekem is nevetséges, de én így tanultam meg dagasztani, valahol mindenkinek el kell kezdeni. 

Na de beszéljünk azért a receptről is. Egy nagy tepsihez vagy két kerek tortaformájú pizzához a következő adagok szükségesek:

1 dl tej

1 kávéskanál cukor

20 g élesztő

350 g liszt

4 evőkanál olaj

1 kávéskanál só

langyos víz, kb. 2-2,3 dl

A tejet a cukorral csak meglangyosítjuk egy 3 dl-es bögrében (ha túl meleg a tej, az élesztőgombákat megsemmisítjük, és nem fog megkelni a tészta), beletördeljük az élesztőt.  Egy tálba kimérjük a lisztet, majd a felfutott élesztővel (ehhez kell 5-10 perc), a többi hozzávalóval és langyos vízzel ragacsos tésztát dagasztunk. Liszttel meghintjük, konyharuhával letakarjuk és meleg helyen kb. 40 perc alatt megkelesztjük.

A tésztát kiborítjuk a tálból, kinyújtjuk vagy kihúzogatjuk a kiolajozott tepsi méretére, olajjal a tetejét is lekenjük, villával megszurkáljuk. Rárakjuk a feltétet, megszórjuk reszelt sajttal, és mehet a sütőbe.

Mi kerülhet egy pizzára feltétnek?

Először is pizzaszósz.

Boltban is kapható, ezt régen egy sűrített paradicsommal felhígítottam, hiába is csodálkoztok, a legelső pizzáimra ez a szósz ment. De csak néhányra, később a pizzakrémet már magam főztem. Nem is lehetett tőletek soha eltitkolni, hogy mi készül, a szósz illata belengte még az udvart is.

A pizzaszószhoz a következőkre lesz szükségetek:

1 fej hagyma

2 cikk fokhagyma

kevés olaj (olíva az ideális)

0,5 l paradicsomlé

1 kávéskanál bazsalikom

2 kávéskanál oregáno

só

(Régebben minden otthon található fűszerből tettem bele egy keveset, mostanra kikísérleteztem, hogy felesleges bele a babérlevél, majoranna, bors és a levesízesítő is.)

Az olajban pároljátok üvegesre a hagymát, nyomjátok rá a fokhagymát, s mikor már érzik az illata, öntsétek fel egy üveg paradicsomlével. (Ha nem lesz nektek ilyen, akkor paradicsompasztát adjatok hozzá és valamennyi vizet.) Tegyétek bele a fűszereket és sűrítsétek vissza olyanra, amilyen a paradicsompaszta volt.

A tésztát elég vékony rétegben bekenni, ami marad, nyugodtan tegyétek be a fagyasztóba, én mostanában már direkt két adagot főzök egyszerre.

A pizzára feltétnek tegyetek valamilyen felvágottat vagy sonkát, a kedvenc zöldségeiteket és végül a sajtot. Kicsim! Gombát csak akkor tegyél rá, ha biztosan tudod, hogy a húgod nem fog betoppanni, mert ő azzal nagyon nem szereti. Az a legbiztosabb, ha két adagot készítesz, ahogy én szoktam, egyiket gombásan, másikat anélkül.

Végül egy nagy titkot is elárulok nektek. A régi sütőm alul égetett, felül sületlenül hagyott mindent, ezért sokáig úgy készültek a pizzáim, hogy elősütöttem a tésztát, kivettem, megfordítottam, az elősütött alja került felülre, erre kentem a szószt, pakoltam a feltétet, reszeltem a sajtot, aztán visszatettem, hogy a másik oldala is megsüljön. Azok voltak a legfinomabb pizzáim, két oldalról ropogós, pedig csak a muszáj kényszerített erre a megoldásra.

Aztán ha majd pizzát süttök, nekem is hozzatok egy-egy szeletet, tudjátok, milyenek az anyukák, ha már kirepültek a gyerekek! Jólesik nekik, ha gondoltok rájuk és bármilyen indokkal meglátogatjátok őket. :)

Az idei tél slágergyümölcse nálunk a gránátalma volt. Abból valahogy sohasem tudtam túl sokat venni, mindig elfogyott az utolsó szemig. Mivel tudom, hogy szuperegészséges, rengeteg benne a vitamin és az antioxidáns, én csak örültem, hogy senkit nem kell nyaggatni, hogy "egyétek már!"

  Csak hát a pucolása! Azt ugye rajtunk kívül senki ne merészelje megpróbálni, nálunk is kellett már konyhát takarítani, frissen felrakott abroszt gyorsan beáztatni egyetlen rossz mozdulat miatt.

  Igazából én sem a legprofibb módon oldottam meg eddig: kettévágtam (és soha nem a gerince vonalán, ahogyan kellene), aztán feszegettem, közben azért igyekeztem a szememet és testem többi részét (pontosabban azon a ruhát) valamelyest védeni. Nos vagy sikerült vagy nem.

Pedig a gránátalma szétszedésének jól kidolgozott technikája van, és ebből a videóból ti is megtanulhatjátok:

 A töltött káposzta felénk amolyan alapétel, nem csak az ünnepi asztalról, esküvői menüből nem hiányozhat, de -ott ahol szeretik-hetente kerül az asztalra, általában hétvégenként.

 Szeretjük azért, mert ezzel általában két étkezést is le lehet tudni (melegítve még finomabb) és azért is, mert már előző nap elkészíthető, fazékba rakható és milyen jó már, ha csak annyi a dolgunk, hogy a tele fazekat kiemeljük a hűtőből és bekapcsoljuk alatta a tűzhelyet.

Hozzávalók

1 nagy fej káposzta

30 dkg rizs

min. 30 dkg darált hús

1 fakanál zsír vagy 0,5 dl olaj

1 nagy fej hagyma

4 cikk fokhagyma

só, bors, őrölt paprika, darált sós paprika

paradicsomlé

tálaláshoz tejföl

Elkészítés

Felteszünk főni egy nagy fazék vizet, 1-2 kanál sóval. Jó nagy legyen, férjen bele egészben a káposzta, amit előtte a torzsánál jó mélyen bevágjuk, de a torzsarészt hagyjuk benne.

 Amikor forr a víz, beletesszük óvatosan, megvárjuk, hogy újra forrjon és abálódjon benne. Megfordítjuk, a káposzta másik oldala is hadd puhuljon egy kicsit, majd a megüvegesedett leveleket kivesszük a vízből és egy tálba szedjük. Így, rétegenként hagyjuk "fonnyadni" és kb. 10-15 perc alatt teljesen kiszedegetjük a leveleket a forró vízből. Ahol nem válik le magától a fejről, ott segítünk neki késsel, villával. Vigyázzunk, le ne forrázzuk magunkat, a két edény egészen egymás mellett legyen. Ha azt látjuk, hogy már nagyon aprók a levelek, tölteni sem lehet bele, hagyhatjuk a forró vízben is, ki is vehetjük, a lényeg, hogy ne dobjuk ki, mert ennek is van feladat kitalálva.

Ha már hűltek a leszedett levelek, a vastag eret a káposztalevél közepéből kivágjuk, de óvatosan, a levél épségét ne sértsük meg, mert lyukasan nem lehet bele tölteni. (Ha nagy a káposztalevél és úgyis ketté fogjuk vágni, akkor ennek nincs jelentősége.)

A rizst megmossuk, jól lecsöpögtetjük.

A töltelékhez kockákra vágjuk és üvegesre pároljuk a hagymát (zsíron vagy olajon). Hozzáadjuk a darált húst, rányomjuk a fokhagymát, sózzuk, borsozzuk, kicsit pirítjuk, s csak az utolsó másodpercekben szórjuk meg pirospaprikával. Így melegen hozzákeverjük a rizshez. Ha van darált paprikánk, abból is teszünk hozzá 1-2 kanállal. Sokan egy kis paradicsomlevet is öntenek hozzá.

 Ha azonnal főzzük, akkor tölthetjük melegen is, ha csak másnap, akkor hűtsünk ki mindent, tölteléket is, káposztát is.

Nálunk kb. tenyérnagyságnyi a káposztalevél, amibe töltünk, ez azt jelenti, hogy amelyik túl nagy, azt kettévágjuk, az óriásiakat akár 3-4-felé is.

Úgy teszem a bal tenyerembe az egész káposztalevelet, hogy alul legyen a torzsához közelebbi része, beleteszek egy kanálnyi tölteléket, két oldalról behajtom, majd alulról kezdve tekerem a vékonyabb levélrész felé. Ha félbevágott a káposztalevél, akkor a hüvelykujj felőli részre esik az elvágott rész, tölcsérszerűen tekerem a vastag részt, az elvékonyodóval lezárom, az oldalsó részt pedig a tölcsér szájába beledugom.

Előveszem a fazekat, melyben készre fő. Az aljára teszem a levágott részeket, szétment leveleket és a torzsás részt vékony csíkokra vágva. Néha szalonnabőrkét is teszek hozzá, de csak az íze miatt. Erre rakom a megtöltött káposztákat, egymás mellé, szép köralakban, de nem nagyon szorosan. Ha a családnak főzök csak, akkor két rétegben megy a fazékban, ha vendégeket várok, akkor a nagyobb lábasba három réteg is belekerül.

Sóval vagy levesízesítővel meghintem, és kb. 3 deciliter paradicsomlevet öntök rá, aztán még vizet is, a folyadék teljesen lepje el a töltikéket.

Előveszem egy kisebb fazék fedőjét, ha ilyen nincs, akkor egy kisebb lapos tányért, bele kell hogy férjen a fazékba, ezzel lenyomjuk az egyveleget. (Anyu még egy bögre vizet is tett rá, fogalmam sincs, miért kellett annyira lesúlyozni.)

Felfőzéstől számítva kb. 40 perc alatt készre fő.  Közben 2-3-szor megrázogatom. Akkor van kész, ha veszek ki belőle, kibontom és már nem nyers a rizs. Ha még nyers, és már nincs rajta lé, önteni kell még rá vizet. Én szeretem, ha teljesen megfő, de sokan kikapcsolják miután felforrt, mondván úgyis puhul még a melegben, akkor is ha abban a pillanatban még szinte pergősen nyersek a rizsszemek. 

Hogy minél tovább maradjon meleg illetve megpuhuljon rendesen a rizs, vastag ruhák, pokrócok közé rakják a fazék káposztát. 

Megjegyzések:

• Igazából nem vagyok szabolcsi. Légvonalban alig 2 km választ el attól, hogy ténylegesen szabolcsinak mondhassam magamat, de mi is ezt a variációt készítjük. És nagyon jól tudom, hogy a húst szinte mindenhol nyersen töltik a káposztalevelekbe, az én környezetemben mégis kissé megsütve teszik bele, így tanultuk az idősebbektől. :)
• Anyósom soha nem öntötte ki a fazék forró vizet, amiben a káposztát párolta, amíg meg nem volt töltve az összes. Így ha kiderült, hogy kevés a levél, kilépett az udvarra (tavasztól őszig), tépett néhány szőlőlevelet, vagy hozott a kertből tormalevelet, pár másodpercre a forró vízbe mártotta és abba csavarta a kimaradt tölteléket. Én is próbáltam már szőlőlevélbe, nem lesz rossz ízű a töltelék, de a főtt szőlőlevél...az nem lett a kedvencem. (A tormalevelet már tovább kell főzni-lásd alul a hozzászólásokat!) Az is megoldás ilyen esetekre, hogy a maradékra ráütünk egy kisebb tojást és gombóccá formálva megfőzzük a káposzták tetején. Ilyenkor kicsit kíméletesebben nyomjuk le a tölteléket.
• Bár ez a "rendes recept" felénk, ami azt jelenti, hogy ezt készítik esküvőkre, fogadásokra, otthon azért mindenki variál emellett, töltik savanyított káposztalevélbe is vagy nagyon népszerű például a tarhonyás töltött káposzta. Külön történetet érdemelne a "málékásás", amit nagyanyáink készítettek rizs helyett kukoricakásával, apró kockákra vágott füstölt sertéscombbal, (a szegényebb időkben inkább csak szalonnával), ezt télen mindenképp savanyú káposztába töltötték, így volt az egésznek valami utánozhatatlanul különleges íze, amiről sok helyen a mai felnőtteknek is már csak halovány emlékük van.

Sehol nem olvastam törvénybe foglalva, hogy a mézes vagy gyömbéres sütiket (és a csillagformájúakat) csak adventi időszakban szabad készíteni. (Karácsony óta nálunk már kétszer sült mézeskalács!)

Most gyömbéres csillagokat készítettem, ami leheletnyi csípőssége ellenére is felkerült a Kicsilány "kedvenc"-listájára és azt hiszem decemberig még néhányszor el lesz készítve, ha nem is épp ebben az alakzatban.

Hozzávalók:

25 dkg liszt

1 kávéskanál fahéj

2 kávéskanál őrölt gyömbér

csipet fehér bors

késhegynyi őrölt szegfűszeg

1 csapott kávéskanál szódabikarbóna

8 dkg cukor (+2 evőkanál a díszítéshez)

12 dkg vaj

10 dkg méz

Elkészítés

A szódabikarbónát és a fűszereket összekeverjük a liszttel, belemorzsoljuk a vajat, hozzáadjuk a cukrot és összegyúrjuk a mézzel. Lisztezett deszkán kinyújtjuk, kristálycukorral meghintjük, kicsit belenyomkodjuk a tenyerünkkel vagy a sodrófát gyengéden átnyomjuk rajta és csillagokat szúrunk ki belőle.

A tepsibe nem kell egymástól távol rakni, nem igazán nőnek, persze azért úgy pakoljuk, hogy ne is érjék egymást.

A sütésével nagyon vigyázzunk, pár perc csak és még nagyon puha, amikor kik kell vennünk.

Bármilyen kis adagnak tűnik, ebből a mennyiségből 50 darab csillag és 25 darab szívecske lett. (Igen, a végén már csaltam, mert nem akartam a végtelenségig cukrozni az újra és újra összegyúrt részeket, és szívecskével szaggatni szinte anyagveszteség nélkül lehet. :) )

Még gyorsabb, ha a tésztából golyókat formálunk és a kezünkkel vagy egy pohár aljával kicsit kilapítjuk, így nagyon hamar kisüthető ez az adag, nem kell újra és újra összegyúrni, szaggatni a kimaradt részeket. :)

A pohárkrém nálunk általában úgy készül, hogy hirtelen kívánunk valami nyalánkságot, aztán összedobjuk abból, amit találunk itthon.

 Alap, hogy legyen benne valami gyümölcs, egész kevés szárazanyag és természetesen a krém, amitől elvárjuk, hogy ne legyen túl édes, se "csak puding"-os, de nagyon drága se (ritka, hogy csak úgy álljon a hűtőben mascarpone vagy valamilyen habtejszín, várva a sorsát).

 A következő krém bármilyen pohárkrém alapjául szolgálhat.

Hozzávalók:

3 kanál liszt

4 kanál cukor

4 dl tej

1 tojás

vanília-aroma

2 dl tejföl

5 dkg vaj

A lisztet csomómentesen elkeverjük a tojással, tejjel, cukorral, vaníliával és sűrűre főzzük. Természetesen lehet pudinggal helyettesíteni-akár úgy is, hogy krémnek főzzük (tehát cukorral, tejjel és 1 tojással a gyári pudingport)-de nem sok különbség van, ha épp nincs otthon, ez a főzött krém tökéletesen pótolja.

Kihűtjük, közben néhányszor megkevergetjük, hogy ne bőrösödjön be. A vajat kézi mixerrel összedolgozzuk a tejföllel, majd a kihűlt krémet is hozzáadagoljuk és az egészet simára kikavarjuk.

Narancsos-diós pohárkrém

(4 adaghoz)

a fent említett krém

2 közepes narancs (mandarinnal is nagyon finom)

15 dkg babapiskóta vagy omlós keksz, ami lehet darált is

darált dió

A narancsról teljesen vágjuk le a héját, ne maradjon rajta fehér rész. Daraboljuk fel ne túl kicsi kockákra. A poharak aljára teszünk 1 kanál krémet, rá a diót, arra pedig a kekszdarabokat. (A darált kekszet eleve összekeverem a dióval, ezt szórom rá a krémre.) Erre rakom rá a narancsot. A keksz a narancs levét szépen felszívja és megpuhul. Ismét krém, ismét keksz, dió, narancs, krém, végül egy kis díszítés: darált dió, csokiforgács.

Menjen 1-2 órára a hűtőbe, aztán már lehet is fogyasztani.  Ha nincs időnk ennyit várni, akkor a kekszet mártsuk bele finom szörpbe, mert nem fog azonnal megpuhulni. Más lédús gyümölccsel is elkészíthető.

  Valentin-nap. A szerelmesek napja, és talán nincs is még egy érzés, amelyről annyi csodálatos idézet született volna, mint a szerelemről. Én most mégis hagyom a nagy költőket és filozófusokat, és inkább a legőszintébb korosztály elképzeléseit továbbítom felétek. Szabad mosolyogni, szabad emlékezni, és kívánom- ha van kivel -ezen a hétvégén még intenzívebben éljétek meg ezt a benneteket összekötő érzést. 

„A szerelem az, amikor hagyjuk, hogy a pizzából a lány válassza az első szeletet.”

„Amikor szeretsz valakit, akkor sokat pislogsz, és apró csillagocskák jönnek ki belőled.”

          „Amikor nagyinak begyulladtak az ízületei, nem tudott már előrehajolni, hogy kifesthesse a lábán a körmeit. Most mindig a nagypapa festi a nagyi körmeit, pedig neki is ízületgyulladása van. Ez a szerelem.”

          „A szerelem az, amikor kézen fogva jár egy fiú egy lánnyal az utcán, és amikor öregek lesznek, akkor is fogják majd egymás kezét.”

       „A szerelem az, amikor anyu látja aput a mosdóban és szerinte apu nem is gusztustalan.

       „A szerelem a legszebb dolog a világon. De azért a foci is elég jó.”

      „Senki nem tudja pontosan, miért lesznek az emberek szerelmesek, de úgy tudom, köze van a dolognak a szagokhoz. Ezért olyan népszerűek a parfümök is.”

        „Belefájdul a fejem, ha ilyeneket kérdezel. Én még csak egy gyerek vagyok, semmi szükségem ilyen problémákra.”

        „A szerelem az, amikor anya megfőzi a kávét apának, de mielőtt odaadja, megkóstolja, hogy elég finom-e.”

        „A szerelem az, amikor anya odaadja apának a csirke legjobb részét.”

       „Szerintem a szerelem az, ha apa horkol, anya meg megrázza a karját, hogy ne horkoljon.”

         „A szerelem az, amikor azt mondod egy fiúnak, hogy tetszik a pulcsija, és akkor ő azt hordja minden áldott nap.”

    „A szerelem az, amikor apa izzadtan és büdösen jön haza, anya mégis azt mondja neki, hogy jobb pasi, mint Robert Redford.”

És végül. Ne felejtsétek, a szerelemnek "következményei" is lehetnek:

"A férfi és a nő közötti kapcsolat a szerelem. Amelyben testi szerelmet is végeznek. Ez már házassághoz is vezethet."

"Egy férfi és egy nő találkozik a mulatóban, és megszeretik egymást. Együtt laknak. Ha jobban tetszik neki, mint a többi nő, és szorgalmas is, akkor elveszi feleségül."

"Szerintem a gyerek egy szerelemből születik. Egyik estén megtörténik a dolog. Ehhez nagy bátorság kell."

Néha mögöttes, de tisztességes szándék is szerepet játszik a választásban:

"Hát én úgy lettem, hogy az apukám nagyon vágyott egy gyerekre, de egy papának nem lehet gyereke, ezért elkezdett keresni egy mamát. Egy jó nagy mellű nőt keresett feleségnek, mert a mamáknak nagyon kell a mell, mert azon szoptatják a kisbabájukat."

De előfordul, hogy nem is annyira tisztességes az a szándék:

"Az emberek azért házasodnak, mert szerelmesek lettek, vagy pedig az egyik házastárs öröksége miatt."

Jobb tehát óvatosaknak lenni!

Ha tetszett, nézzétek meg a Hamala  videóját is!

(Mi szakadtunk rajta. :D )

Bármennyire is rohanós egy-egy napunk, időnként meg kell állnunk és venni egy nagy levegőt. Ha ez számítógép előtt, internetkapcsolat mellett történik, általában azt jelenti, hogy nyitjuk a facebookot vagy valamelyik kedvenc híroldalunkat. Pedig ezektől nem fogunk sem ellazulni, sem feltöltődni. Szerencsére épp az internet az, amely kínál megoldást a relaxációra olyankor is, ha erre csak néhány percet tudunk áldozni.

 Nézd végig a következő oldalakat, s bár lehetséges, hogy úgy fogod érezni, ezek csak illúziók, de szerintem mindegyik megér egy próbát, hiszen a cél szentesíti az eszközt, s gyakran tényleg csak annyi kell, hogy lélegzethez jussunk és megnyugodva- mellé egy kis erőt gyűjtve- folytatni tudjuk a munkánkat. (A címekre kattintva azonnal tesztelheted az oldalakat, remélem lesznek közte olyanok, melyeket érdekesnek találsz.)

Folyékony csillag

Kattints rá az egérrel a nagy ürességre, hozd létre a csillagport. Engedd kicsit, hogy az ismeretlen erők is formálják, de te se hagyd magára, ha már oszlik, teremts újra vagy irányítsd az örvényt a neked tetsző módon. 

Rajzold meg a dallamot!

Tökéletes feszültséglevezető. Meg ne ijedj, nem kell tudni rajzolni, csak hallgatni a dalocskát és kedved szerint száguldozni az egérrel. Várj kb. 30 másodpercet, amíg betölt és eltűnik az írás, aztán a play-re kattintva indítsd, vezesd a fonalat, amilyennek te képzeled a dallam alapján. (És örülj a meglepetéseknek! )

Esős napok

 Jelen pillanatban zuhog az eső nálunk is, sokan a hátuk közepére se kívánják. De lehet, hogy te szereted az eső hangját és nincs ennél csodálatosabb zene füleidnek. Ezen az oldalon láthatod, hallhatod, még választhatsz is, hogy éjszaka legyen vagy nappal. Képzeld el, hogy egy kávéházban ülsz, a bal felső sarokban a kávéscsészés gombbal kérhetsz ehhez valósághű hangokat, alatta a villámlás dörgést produkál, ha pedig kicsit lejjebb görgetsz, még zenét is kapcsolhatsz.

2 perc semmittevés

Nincs vele semmi dolgod, csak indítsd el! Ne nyúlj az egérhez, se a billentyűzethez, csak hallgasd a békés óceánt. Ha hozzáérsz, elölről indul a stopper.

Alkoss egy kozmikus ködöt!

Csak kattints rá a kívánt színre és kezd el megteremteni a saját privát csillagködödet. Jobb oldalt az "open controls" alatt többféle beállítási lehetőséget találsz.

Végtelen utazás

Minimum egyszer ezen is végig kell menned! Kicsit ijesztő egyik-másik hely, de hihetetlenül látványos, és ne félj, nem maradsz ott, mindig újabb ajtók és utak jelennek meg, mígnem egyszer csak észreveszed, hogy itt talán már jártál, de akkor sincs megállás, csak ha kilépsz az oldalról. Addig el ne menj, míg a bal felső sarokban lévő nyilat ki nem nyitod, ott is találsz két lazulós (bambulós) játékot, az alsót, az Arkadia-t ki ne hagyd! (Ide kattintva is elérheted. Ha túl lassúnak találod az alapbeállítást, a bal alsó sarokban tudod felgyorsítani, s még a haladás irányán is változtathatsz. )

A természet hangjai

A jobb alsó sarokban tudod állítani a hangot és választhatsz, hogy erdőben, tóparton, tengerparton vagy akár a felhők fölött akarsz épp lazulni néhány percig. Próbáld ki mind a 30 lehetőséget!

Felénk úgy hívják: Leveles krémes. Horváth Ilona Krémes lepénynek nevezi, a cukrászdák pedig egyszerűen Krémesnek.

  Szinte mindenki szereti.

  Szinte mindenkit előbb-utóbb felvilágosít egy jóakaró, hogy ez az imádott sütemény (aminek köszönhetően még csóró diákként is volt lehetőségem, hogy időnként beüljek a cukrászdába), mennyire műanyag és vizes, zselatinból, cukrászhabból meg hasonlókból épül fel. (Igaz vagy sem, én nem tudom.)

 Még ha hisszük is, ez kevés ahhoz, hogy 3 órán keresztül süteményezzünk otthon, ha krémest kívánunk, a folyamat ráadásul egy halom mosatlannal jár. De nekem még a közelben sincs cukrászda, ezért bizony kénytelen vagyok magam megsütni.

Ha van félkész élelmiszer, amit szívesebben veszünk, mint készítünk, a leveles vajastészta egész biztosan az. Tehát a tésztára már nem is lenne gond, hát én kreáltam magamnak (gondot), pár perces plusz munkával abból is gyúrtam "hazait", amit mint "Hamis leveles tészta" találtam itt, de ehhez a sütihez talán még jobb is, mint az eredeti.

Így készül a-cukrászati magasságokkal versenyre kelni nem tudó, helyette teljesen természetes és nagyon finom-Krémes odahaza

(a bejegyzés végén elárulom, miért nem sárga a krémem, hiába tojásos, és "lapzárta után" kaptam meg az igazi cukrászati krémes receptjét, az utóiratban ezt is megtalálod :) )

Hozzávalók

1 csomag fagyasztott leveles vajastészta

vagy 

odahaza, saját bevált recept alapján készült leveles vajastészta

vagy 

hamis leveles tészta, amit a következőkből gyúrunk össze 2 perc alatt:

30 dkg liszt

22 dkg vaj

2 dl tejföl

csapott mokkáskanál só

Ezzel alig van munka: gyorsan összeállítani hideg hozzávalókból, nyújtani, sütni, ha valami közbejönne, hűtőbe tenni, semmiképp ne hagyjuk meleg helyen állni. (De a hűtőben maradhat akár másnapig is.)

A fent megadott mennyiségből 2 darab 35 ×30 cm-es lapot lehet kinyújtani.

Krém

Soha semmilyen süteménnyel még nem problémáztam annyit, mint ezzel, pontosabban a krémjével, ami valahol a lelke is, hiszen a lapja csak azt a célt szolgálja szinte, mint fagylaltnak az ostyatölcsér.

Sokféleképpen próbáltam, először is Horváth Ilona receptje szerint, ezzel nagyon finom lett, de kinézetre még jóindulattal sem tudtam a cukrászatihoz hasonlónak nevezni. Próbáltam tejszínhabbal, zselatint is belecsempészve, ez teljes kudarc volt, de szerintem csak azért, mert ragaszkodtam az igazi tejszínhez, Hulalával állt volna, mint a cövek.

Végül adtam neki még egy esélyt és kipróbáltam a legkevésbé szimpatikus receptet, persze jól átírtam az arányokat a saját elképzeléseim szerint, de a munkamenet folyamatát igyekeztem betartani.

6 dl tej

8 evőkanál cukor

4 evőkanál liszt

1 vaníliarúd kikapart belseje

4 tojás

A tojásokat szétválasztottam. A sárgáját elkevertem a liszttel és 1,5 dl tejjel. A többi tejet feltettem forrni a cukor felével és a vaníliával egy nagyobb fazékba. A fehérjét addig habbá vertem a maradék cukorral, oldalra tettem. A felforrt tejet ráöntöttem a lisztes tojássárgájára, simára kevertem, majd visszatettem a tűzhelyre és besűrítettem. Egyet forrt, (elvileg nem is forrhatna), levettem, és beleforgattam a tojáshabot. A fazekat visszatettem a tűzre és fakanálforgató mozdulatokkal segítettem, hogy a gyenge gőz a krém minden részét átjárja. Ez 1-2 percig tartott. Felkészültem, hogy teljesen összetörik a hab , folyós lesz és önthetem ki az egészet, de épp ellenkezőleg, megkeményedett és kicsit hűlve a lapra tudtam tenni anélkül, hogy szétfolyt volna. Egy jó tartású krémet kaptam, anélkül, hogy zselatint tettem volna bele.

A másik lapot felkockáztam, úgy raktam a krémre, így vágáskor nem nyomódik össze. Tetejét beporcukroztam.

Konklúzió és még néhány fontos apróság:

Volt két maradék tojásfehérjém (nagyon friss, pár órával előtte lett megtörve), ezt belecsempésztem a tojáshabba, ehhez is számoltam 1-1 kanál cukrot, és valószínűleg ezért olyan halvány a krémem.

A 4 tojásból (+2 tojásfehérjéből) 10 darab krémes lett, én így is laposnak találom a cukrászatihoz képest, vajon mennyi tojás kellene, hogy minden szelet olyan magas legyen, mint a képeken?

A hamis leveles tészta tökéletes ehhez a sütihez, de nem vagyok biztos benne, hogy másféle leveles süteményekhez is fel lehet ezt a receptet használni.

Ha van sok maradék tojásfehérje, ugyanez a krém elkészíthető pudingból is, akkor a lisztet el lehet hagyni, tojássárgájából elég 1-2 vagy -ahogyan több receptben is olvastam-még annyi se.

Ha tej helyett vízzel főzöm vagy pudingot teszek a liszt helyett, vagy csalok egy kis színezővel, valószínűleg szép sárga lenne a krém, de ez natúrban (kukoricával etetett háztáji tyúk tojásából!) bizony ilyen sápadt!

De nagyon finom, és nincs benne semmi dekorelem. :)

Utóirat: szeretném kiegészíteni a bejegyzést az igazi cukrászdai krémes krémjének a receptjével (egy kedves hölgy árulta el nekem facebook-hozzászólásban):

1 liter vizet felteszünk forrni. 5 csomag vaníliás pudingot /20 dkg/ 14 dkg cukorral, 2 dl vízzel kikeverjük, majd a forrásban lévő vízbe belefőzzük. Nagy lábas legyen mert sok lesz a krém.
10 db tojás fehérjét  20 dkg cukorral keményre verünk, és azonnal a forró pudingba keverünk többszöri kis adagban.
Még olyan forrón a lapra kenjük. A másik lapot felkockázva rakjuk a tetejére.

Szeretném most azt mondani (írni), hogy a megfelelő zöldségek és fűszerek hozzáadásával ugyanolyan húslevest varázsolhatunk a család elé, mint amilyet annak idején nagymamáink készítettek, de sajnos másképp gondolom.

A dolognak két egyszerű  oka van:

1. az ízlelésünk olyannyira elkorcsosult az elmúlt évtizedekben a mindenhez hozzáadott mesterséges aromaanyagok miatt, hogy természetes ízükben már nem is szeretjük, sőt nem is ismerjük a különböző ételféleségeket
2.  a mesterséges körülmények között, 1-2 hónap alatt tápon felnevelt állat húsa mérföldekben különbözik a régimódi környezetben, barátságos baromfiudvaron éldegélő szárnyasok húsától és a belőle készült étel (különösen a leves) soha nem lesz olyan ízű, mint amilyet ez utóbbiból főzünk.

Persze ez nem azt jelenti, hogy mi már nem is tudunk finom húslevest készíteni, még szép, hogy tudunk, vagyunk mi is olyan ügyesek, mint az idősebb korosztály, de hogy milyen lesz a végeredmény, abban sokkal nagyobb szerepe van a jól kiválasztott húsnak, mint a 15-féle fűszernek.

Mit tehetünk, hogy a mi levesünk is legyen olyan finom, mint az a bizonyos nagymamaféle vasárnapi húsleves?

1. A hús kiválasztása.

Lehetőleg a piacról szerezzük be, ne valamelyik szupermarket fagyasztójából. Ha nem akarjuk 5-6 órát főzni, akkor kerüljük az öreg állatot. Jó hozzá a sertés-, marha-, pulyka vagy a fiatal tyúk is. Finom húsleves csontos húsból lesz, ha szárnyasból készül, ahhoz igyekezzünk minél többféle részét hozzáadni. (Én most a felső és alsó combokat is hozzátettem az aprólékhoz, mert kiszedve a levesből jól lecsepegtetem és bundában kisütöm párolt rizshez.) Lehet bátran variálni, minél többféle hús kerül bele (például 1-2 sertés orja, hozzá néhány csirkefarhát), annál ízletesebb lesz a húslevesünk.

2. Ne zöldségeljük túl!

Ha kevés a hús, hiába akarjuk zöldségekkel pótolni, ez a leves ízének a rovására mehet. A sárgarépa különösen édessé tudja tenni, de sok karalábéval is elég jól el lehet rontani. Van, aki a petrezselyem ízét érezheti benne túlságosan tolakodónak, szerintem ez a legfinomabb dolog benne, de nálunk sem így gondolja mindenki, ezért én is csak egy egészen kicsi csokrot teszek bele.

És végül a legfontosabb:

3. Nagyon lassan főzzük!

Csak gyöngyözzön órákig, az sem baj, ha nem látszik, hogy forrásban van. Forr ő azért a zsírréteg alatt, mocorognak a lében a hús és zöldségdarabok.

Főzzünk akkor! :)

Hozzávalók:

• 1,5 kg hús
• 0,6 kg leveszöldség (3-4 répa, egy kisebb karalábé, 2-3 petrezselyemgyökér, kis darabka zellergumó)
• 4 l víz
• 2 teáskanál só
• 1 teáskanál szemes bors
• 4 gerezd fokhagyma
• 1 fej hagyma, egy réteg barna héjat hagyjunk rajta
• 1 zöldpaprika egészben, de a szárát vágjuk le teljesen
• 1 csokor petrezselyemzöld, ehhez 1-2 zellerszálat is kötök

És ami még mehet, ha szeretnénk: 2-3 szem burgonya a főzés legvégén hozzáadva, egy darab kelkáposzta. Fűszerek: kevés reszelt szerecsendió, szegfűbors, gyömbér, sáfrány, chilipaprika. Én ezeket nem szoktam használni, anyu se rakott bele soha, de sokan esküsznek rá. Úgy gondolom, hogy a megfelelő húsból készült leves ezek nélkül is finom lesz.

Elkészítés:

A húst jól mossuk meg, ha kell többször is. Hideg vízbe tegyük fel főni, közepes lángra. Amíg felforr, tisztítsuk meg a zöldségeket. A hústól függ, hogy ezeket mennyire daraboljuk fel. Ha fiatal sertéshúsból vagy tyúkból főzzük, akkor vághatjuk vékonyabbra, hogy a zöldség is megfőjön időre, ha kakasból vagy öregebb állat húsából, akkor maradjanak nagyobb-vastagabb darabokban, de ilyenkor az is jó ötlet, ha csak később rakjuk bele, hagyjuk a húst fél-egy órát zöldség nélkül főni. Optimális esetben a felforrt levesbe belerakjuk a zöldségeket és a fűszereket, de előbb egy szűrőkanállal leszedjük róla a szürke habot. Ha olyan történne, hogy későn vesszük észre és a hab már elfőtt benne, nem kell megijedni, ez a megfőtt levesben pihentetéskor szépen leülepszik a fazék aljára. Lehetséges, hogy kicsit zavarosabb is lesz a leveslé, kicsit bosszantó, de nem olyan nagy baj, az sokkal rosszabb, ha már azt látjuk, hogy nem csak felfőtt, de zubog, mint egy teavíz.

A levest főzés közben ne kavargassuk, kóstolni persze lehet, ha szükséges sózni, borsozni. (Én még csészébe is merek ki, sokkal finomabb így a leveslé, mint amikor már tészta is van benne.) Ha sok vizet elfőne, pótoljuk 1-2 csésze hideg vízzel.

Ha minden puhára főtt benne, akkor elzárjuk, hagyjuk 10-15 percet állni. Ezután átszűrjük egy másik edénybe, de nem öntjük, hanem merőkanállal szépen átkanalazzuk, anélkül, hogy felkavarnánk. A zöldségeket, húst kiszedjük egy tálalótányérra. Külön sós vízben főzzük ki hozzá a levesbetétet, de a grízgaluskát például a leszűrt leveslébe is beleszaggathatjuk.

Levesbetét

Soha nem főzték nagyanyámék a házilag gyúrt levestésztákat külön vízben, mégis kristálytiszta levest tettek mindig az asztalra.  Én már mindenféle levestésztát boltban veszek meg és külön vízben főzök ki, utána adom a leszűrt levesléhez. A leves íze függ a levesbetéttől is, és mindegyik formával más, akkor is, ha ugyanabból a 8 tojásos tésztaalapból készül mindegyik. Más ízű a leves cérnametélttel, más csigatésztával, és egészen más eperkockával. Ez rejtély, de bizony így van!

Tálaláskor én még adok hozzá magamnak friss petrezselyemzöldet, de csípős paprikát, a főtt húshoz pedig a mustárt is kiteszem az asztalra.

Ha valamit kihagytam vagy te másképp gondolod, bátran szólj hozzá a bejegyzéshez. :)

Jó étvágyat! ♥

20 perces szabálynak is nevezik. Vagy a kis lépések művészetének. 20 percek naponta, egy kis ez, egy kis az, hogy a mindennapok is élhetőek legyenek, és az álmainkról se kelljen lemondanunk.

 Minden embernek vannak céljai (szerintem). Ezek a célok első hallásra gyakran elérhetetlennek tűnnek, néha még a megfogalmazója is úgy érezheti "ezzel nagy fába vágná a fejszéjét".  Az álmok mégis megvannak, maguktól jönnek, mi már csak elnevezzük őket, de sajnos nem mindig tud az ember elindulni a megvalósítás útján. Először is azért, mert ez az út általában nem kellemes, sőt kifejezetten nehéz, testileg-lelkileg fárasztó, mi pedig szeretjük-hacsak megtehetjük- jól érezni magunkat, belül maradni a komfortzónánkon. A másik ok a krónikus idő- és energiahiány, hiszen naponta meg kell vívnunk a harcunkat a puszta megélhetésért, és ahogyan az én ismerőseim mondják: "aki dolgozik, az nem ér rá pénzt keresni."  Én finomítanék a meghatározáson: aki dolgozik, gyereket nevel, háztartást vezet, annak már ritkán marad ideje és ereje az álmaiért is tenni valamit.

 Nem könnyű. Talpon maradni már önmagában is bűvészmutatvány, közben még lépni is egyet-egyet, ezzel is kockáztatni az egyensúly elvesztését, nem csoda hogy sokan nem merik bevállalni.

Akkor mondjunk le az álmainkról? Vagy rendeljünk alá neki minden egyebet? És ha soha nem érjük el, akkor feleslegesen harcoltunk foggal-körömmel, áldoztuk fel az életünket egy célért, ami csak délibáb maradt?

 Kell lennie egy arany középútnak.

Van is, ez pedig a 20 percek szabálya, ami hiába ilyen szigorú hangzású, ÉRTED van, a te jólétedért, hogy megéld az életed, de közben kis lépésekkel haladj is egy cél felé, anélkül, hogy testileg-lelkileg belefáradnál egyikbe is, másikba is.

Miből épül fel? Mit rejtenek a 20 percek?

Nem fogod elhinni, mennyire egyszerű dolgok.

1. Napi 20 perc testedzés, és nem kell aggódnod, hogy nem mozogtál az egészségedért.

Kezd otthon, fitnesz-videókkal, így nem megy el idő az oda-vissza utazásra, de meglátod, milyen hamar örömet találsz majd a mozgásban és keresni fogod a lehetőségeket. Ide kattintva teljesen ingyenes videókat találsz, lesz olyan oldal, ahol kiválaszthatod az időtartamot, a nehézségi fokot és azt is, hogy melyik testrészedre legyen legnagyobb hatása a tornának.

2. Napi 20 perc takarítás, és nem fog romokban heverni a lakás.

Nem lesznek csillogó-villogó, patikatisztaságú múzeumi szobák odahaza, ha a napi 20 perc takarításon kívül nem iktatsz be egy-egy lakáskényeztető napot. De nem is ez a cél! Lesz viszont egy lakásod, ahová öröm lesz hazatérni, ahol öröm lesz anyának lenni és még a szobanövényeid sem fognak száradásos halállal kipusztulni. Ha van több időd, akkor természetesen fordíthatod a lakás tisztogatására, de a 20 perc kötelező! Így mindig lesz tiszta ruhátok, nem fog állni halomban a mosatlan, és ha egyik nap csak felmosol, másik nap csak 10 percet áldozol portörlésre, harmadik nap pedig kivasalod a legszükségesebbeket vagy meglocsolod a virágokat, akkor a házra, amelyben élsz, fogsz tudni otthonként tekinteni, nem egy második munkahelyre, ami a maradék kis szabadidődet is elrabolja tőled. 20 percet a legutálatosabb házimunkából is ki lehet bírni, a végeredményért pedig megéri ennyi szenvedés.

3. 20 perc tömény beszélgetés minden nap a férjeddel/feleségeddel, társaddal.

Ez most lehet, hogy furcsán hangzik, de a házastársak nemhogy 20 percet, gyakran még 5-t sem beszélgetnek egymással. Ha nagy ritkán mégis belemélyednek, akkor a gyerekek nézik őket elkerekedett szemekkel: "Valami baj van, anyu, apu, el fogtok válni?" :)

 Mi mostanában szigorúan betartjuk, néha még 30-40 percig is elhúzódik ez a beszélgetés, csak az a szomorú, hogy ehhez több száz kilométerre kellett kerülnünk egymástól.

4. 20 perc jegyzetelés, hogy soha nem fogyj ki a felhasználható ötletekből és tehermentesítsd az agyad.

Mindent írj fel, ami eszedbe jut és úgy gondolod, hogy a jövőben hasznos lehet. Ezzel a gondolataidat rendbe teszed és leveszed róluk a gondot. Nem kell újra és újra előhívni az agytekervényekből, ismét átrágni, újra elraktározni. A jegyzetelés tárgya lehet bármi, például egy új vállalkozással kapcsolatos ötletek gyűjtögetése, de akár olyan banális dolog is, mint néhány új recept, amit a közeljövőben szeretnél elkészíteni, és különleges alapanyagokat kell hozzá beszerezni.

5. 20 perc igazi munka, ami előrébb visz, hogy megvalósítsd az álmodat vagy dolgozz egy ötlet megvalósításán, ami a jövőben bevételi forrást jelenthet számodra.

Ez a kis lépések művészete. Aki lendületben van, annak nem számít fáradtság, éjszakázás, képes órákon keresztül dolgozni, elmerül a teendőkben, megáll számára az idő. A gond akkor van, ha elmúlik a lelkesedés, és legszívesebben hagynánk az egészet. Ilyenkor kellene ezt a 20 percet szigorú szabálynak venni. Mert ennyit kibírunk, legyen az a munka bármennyire unalmas, kellemetlen vagy egyenesen utálatos. Nem fogjuk megbánni, ha kitartóak maradunk, nincs veszítenivalónk, egy 20 perces elfoglaltság nem nagy áldozat se időben, se energiában.

És aki már révbe ért? Lehetünk a mai világban nyugodtak, hogy nyugdíjunkig vagy életünk végéig azt a munkát fogjuk végezni, amit jelenleg? Biztosak lehetünk benne, hogy nem fog megszűnni a munkahelyünk, a munkakörünk? Ki lehet bátran jelenteni, hogy történhet bármi, ha fene fenét eszik, én akkor is amíg élek, ezt a munkát akarom és fogom csinálni? Nem! Soha nem volt ilyen bizonytalanság a világban, mint napjainkban. Ha van is munkád, tuti munkahelyed, képezd magad! Akár a saját szakmádon belül is, mindig vannak újdonságok, új technológiák, nézd meg, mit változott a világ az elmúlt 10 évben! Ha már mindent tudsz, akkor legalább tanulj nyelveket! Nem tudhatod, hol leszel tíz (öt!) év múlva! Olyan ismerőseim költöztek ki végleg, akik nemrég még azt mondták, hogy őket innen az atombomba sem robbanthatja ki.

Csak 20 perc naponta, akkor is, ha van konkrét cél, akkor is, ha csak fejlődni akarsz, mert soha nem tudni, mit hoz a holnap, a lényeg, hogy megtettél ismét egy lépést, akkor is ha e lépés híján ezer mérföld még hátra van.

6. 20 perc pihenés, és nem kell félned a mentális fáradtságtól.

Ez a minimum minimuma, de elfoglalt anyukák tudják, hogy néha még ez is "luxus." Fontos, hogy olyan igazi pihenés legyen ez, amikor nem végzel sem fizikai, sem szellemi munkát. Ne akkor agyalj, ne is a portörlés 20 percével mosd össze. Teljes testi-lelki ellazulás legyen, menj ki a parkba, merülj el egy kád illatos fürdőben, olvass limonádé magazinokat, csinálj bármit, ami kellemes, akkor is ha nem hasznos, ha nem tanulsz közben és semmilyen célodhoz nem visz közelebb. Egyszerűen érezd jól magad, kapcsolódj ki!

7. 20 perc olvasás naponta, amit egy igazán hasznos olvasnivalóra áldozol.

Így lehetsz legkönnyebben egy téma szakértője. Ezt most félre ne értsd, sajnos sokan beleesnek ebbe a hibába, például bármennyi "orvos válaszol" cikket elolvasol, a tudásod nem fogja elérni azt a szintet, amivel már tanácsokat adhatsz, vállalkozásod elindításába se kezdj bele egy szakértő nélkül, mégha át is rágtad magadat az összes ingyenesen elérhető anyagon a neten. De rengeteg mindent megtanulhatsz olvasással, mellette gyakorlással, könyvből, internetről, amit az életben hasznosíthatsz: főzni, háztartást vezetni, varrni, ékszereket készíteni, növényeket gondozni és még hosszan sorolhatnám.

Hát ennyi lenne. Egy arany középút ez, amin a "carpe diem!" és a "csak a célra koncentrálj!"  veszélyes szakadékok között haladhatsz előre, ha úgy érzed, nincs még lehetőséged radikális lépésekre. Kívánok neked sikert, kitartást és legfőképpen sok-sok örömet ezen az úton! :)