Fűszeres vajjal töltött omlós csirkemell, ropogós panírba forgatva-ez a kijevi csirkemell.

 Szándékosan hagytam ki a meghatározásból a sajtot, mert nagyon sok helyen anélkül készítik, s igazából így áll közelebb az eredeti recepthez. Én személy szerint sajtosan jobban szeretem, de ha nincs odahaza, nem fontos rohanni érte a boltba, mert anélkül is tökéletes, ebben a sültben elsősorban a fűszerek dominálnak.

Hozzávalók

• 2 db csirkemell 
• 10 dkg vaj (a fele lehet reszelt sajt)
• apróra vágott petrezselyemzöld
• reszelt szerecsendió
• 1-2 gerezd fokhagyma
• só
• őrölt bors
• liszt, tojás, zsemlemorzsa a panírhoz
• olaj a sütéshez
  
  

Elkészítés

Először a tölteléket állítjuk össze. A puha vajba belekeverjük a sót, borsot, az apróra vágott petrezselymet, az áttört fokhagymát és a reszelt szerecsendiót. Fóliába kanalazzuk, hengerré formáljuk és a mélyhűtőbe tesszük, meg kell fagynia. (Hetekig ottmaradhat.)

Én (ahogy a képen is látható)  inkább több kisebb darabot készítek, egyetlen csirkemellből most 5 darab sült. Egyik oldalról is, másik oldalról is feltekertem, ahol találkoztak, ott szétvágtam. A csirkemellről még a klopfolás előtt levágott szelet is kapott egy darabka tölteléket.

Ilyenkor ha nem sietünk, jobb a rudacskákat betenni a fagyasztóba akár egy félórára is, mert sokkal könnyebb boldogulni vele, szépen összeáll, ha nem is fagy át teljesen.

Már csak annyi a dolgunk vele, hogy bepanírozzuk és olajban kisüssük. Ha kétszer mártjuk tojásba és prézlibe, nem kell félni, hogy kifolyik a vaj. 

Csak fűszeres vajjal töltve

Sajtos töltelékkel

Tálalható krumplipürével, párolt rizzsel vagy bármilyen salátával. :)

Jó étvágyat!

Nektek volt zenedobozotok? Nekünk egy ékszeres doboz játszott egy gyönyörű dallamot, ha alul feltekertük. Olyat megnyugtató volt hallgatni azokat a kis egyszerű hangokat.

Szerintetek hogyan hangzana Sting egyik legnépszerűbb száma, az Englishman in New York kézi (tekerős, lyukkártyás) zenedobozzal lejátszva? 

  Szerintem gyönyörű, hallgassátok csak!

 Igaz, én az első 20 másodpercben nem ismertem fel a dallamot, de aztán olyan csodálatos élmény volt, hogy újra és újra átadtam magam ennek a különleges zenének. 

 Ha tetszett, ne hagyd ki ezt sem! Csodálatos!

Nagyon egyszerű, gyors, könnyű, olcsó!

Mindössze 3 alapanyag és 3 csipet ezmegaz szükséges hozzá, s aki egyszer kipróbálja, rájön, hogy nem is annyira fontos, hogy mindig a hagyományos, élesztős-kelesztős változatot készítse. 

Hozzávalók:

• 1 bögre liszt
• fél bögre kefir
• fél bögre reszelt sajt
• kávéskanál só
• csapott kávéskanál cukor
• csapott kávéskanál szódabikarbóna

 A kefirbe belekeverjük a cukrot, sót, szódabikarbonát és összedolgozzuk a liszttel és a reszelt sajttal. Kicsit ragacsos tésztát kapunk, lisztezve tudunk vele azért boldogulni, nyújtsuk ki nem túl vékonyra Ha nagy lángosokat szeretnénk, akkor egy táblán vagy egy nagyobb vágódeszkán, ha kisebbeket akkor akár két tenyerünk között is kilapogathatjuk. Közepesen forró olajban mindkét oldalát megsütjük. Tejföllel tálaljuk. Sajtimádóknak persze mehet rá még több sajt. 

Amikor évekkel ezelőtt recepteket másoltam át anyu sütisfüzetéből, jól lefitymáltam ezt a karamellás lepényt.

–Miféle süti ez? Még cukor sem kell a lapjába!

 (Nagyon úgy nézett ki, hogy én ezt bizony nem fogom "menteni.")

–Pedig ez egy igazán finom sütemény!–védte meg anyu–A krémje nagyon édes és különleges, nem is illene hozzá másmilyen tészta.

Azóta már okosodtam, tudom, hogy éppen ezek az egyszerre édes és mégis leheletnyit sós sütik a legfinomabbak, vegyük csak a képviselőfánkot és a mindenféle leveles tésztákat! Egyikbe sem kell egy csipet cukor sem, csak a töltelékekbe.

 Ez a karamell lepénynek nevezett sütemény is enyhén sós lapokból készül. A krémje markáns, kávés-karamellás, és olyan finom, hogy önmagában, pohárkrémként is megállja a helyét. Abszolút tojásmentes édesség. De nézzük a teljes receptet!

Hozzávalók

(25×30 cm-es tepsihez)

A tésztához:

35 dkg liszt

10 dkg margarin

3 dl tejföl

pici só

csipet szódabikarbóna

A krémhez:

20 dkg cukor

10 dkg liszt

10 dkg vaj

2 dl feketekávé

2 dl tej

Elkészítés

  A lisztbe belekeverjük a sót, a szódabikarbónát, elmorzsoljuk benne a margarint és a tejföllel gyorsan összegyúrjuk. 3 részre osztjuk, vékonyra kinyújtjuk a lapokat, lapos tepsiben vagy sütőlemezen előmelegített sütőben egész világosra sütjük. (Nem kell pihentetni, de tegyük hidegre a tésztát, ha nincs időnk azonnal nyújtani, sütni.)

  A 10 dkg cukrot karamellizáljuk, majd felöntjük a tejjel és a feketekávéval. Feloldódásig forraljuk, ez lehet 3-4 perc is. Ha sok víz elfőne közben, akkor pótoljuk, mielőtt elzárnánk. 

  A cukor másik felét összekeverjük a liszttel és a vajjal, apránként hozzáöntjük a meleg karamellás tejet és az egészet folyamatos kavargatás mellett sűrűre főzzük. Amíg hűl egyszer-egyszer megkeverjük.

Ha minden kihűlt, megtöltjük a lapokat és a sütemény tetejét porcukorral behintjük. Pár órát hagyjuk puhulni, aztán lehet szépen szeletelni.

 Egy nagyon kedves kis történetet találtam ma a facebookon.

Ismét elgondolkodtam, hogy mi lehet az oka annak, hogy a ma embere már nem igazán engedheti meg magának a szolidaritást. "Gyenge" akit megérint a mások problémája, "fontoskodó" az, aki segíteni szeretne. Csúnya szó a szánalom, nem is kérünk belőle, mégis gyakran épp ennek a hiánya miatt nem érzünk késztetést sem a segítségnyújtásra.

 Pedig emlékezzünk csak vissza, milyenek voltunk gyermekként. Még a pókot is sajnáltuk, anyu, meg ne öld!;  ha láttunk egy rongyos ruhájú gyereket télen, legszívesebben testvérnek fogadtuk volna, és fájt a szívünk mindenkiért, akinek bármi hiányzott az életéből, ami a sajátunkban nekünk nagyon is fontos volt.

Kicsit megkeményedtünk-mondják gyakran, szerencsére én ennek az ellenkezőjét is tapasztalom, nem olyan rossz a helyzet, nem szabad általánosítani.

  Ez a mostani történet kisiskolásokról szól. Egy jó példa arra, hogy igenis lehet tanítani az önzetlenséget, az egymásra odafigyelést. És azt is, hogy a kicsinek tűnő segítség is sokat érhet annak, aki kapja. De felfogható ez élet írta tanmesének is, felnőtteknek, emberség tananyagból, önvizsgálat céljából:

"Egy általános iskolában tanítok. Itt történt meg ez a népmesébe illő történet! Büszke vagyok, hogy ilyen gyerekek járnak ebbe az iskolába! A történet:
A büfé előtt ültem, és miközben sok gyerek ott tolongott a pultnál, azt látom, hogy az egyik lány, aki éppen soron van, ugrál fölfelé, és a kiadó ablak fölötti kis zugba próbál benyúlni. A zugot egy kis büfé feliratú tábla képezi, ami mögé el lehet dugni valamit. Már éppen rá akartam szólni, hogy talán lehet, hogy jobb lenne, ha az a felirat a helyén maradna, de nem szóltam. Jobb is! Később a büfés nénitől kérdeztem, hogy ez mi volt? Miért ugrálnak föl oda a gyerekek? Elmesélte, hogy néhány gyerek a visszajáró pénzből eldug oda egy 5, 10 vagy 20 forintost, és ha éppen valakinek kicsivel kevesebb pénze lenne, az onnan kipótolhatja! Nem tudtam szóhoz jutni!
Ez fantasztikus! Bárcsak a társadalmunk lenne ilyen együttműködő, és lenne mindenkiben ennyi bizalom egymás felé! Remélem, hogy felnőtt korukban sem felejtik el! Szuperek vagytok filléres diákok!"

Forrás: Kiss Virág ( Facebook)

 Ezt a papírból hajtogatott, kicsit már gyűrődött és szakadozott tátikát hozta haza nemrég a lányom a suliból.

 Nem láttam ilyet legalább 20 éve! Pillanatok alatt nosztalgikus hangulatba kerültem, még magam is meglepődtem, hogy mennyi kellemes emlékem van az iskoláséveimből.

 Ezzel a papírjátékkal nagyon sokat játszottunk 8-10 évesen. A felső részére számokat írtunk, belülre színeket, de sajnos már nem emlékszek, hogy mi került a behajtott részre.

Eszembe jutott viszont sok-sok egyéb játék.

Mivel foglalkozott a kisdiák, amikor a tanár néni (bácsi) mondandója nem volt annyira érdekes, hogy tátott szájjal figyelje?

Fonást rajzolt

Vagy szíveket

Általában név is került bele vagy legalább egy monogram.

Vagy pénzt satírozott

  De ha ez túl hangos volt, akkor körberajzolta a kezét és megtervezte a felnőttkori gyűrűit.

Szerencsére néha 1-1 lyukasóra is besikerült

Amőbáztunk

Majdnem voltam olyan jó benne, mint Palik és Héder...csak én nagyon szerény vagyok.

Akasztófáztunk

Mindig az volt a feladvány, ami épp izgatta a fantáziánkat

"Fiú, Lány,..."-t játszottunk (Közismertebb neve Ország, Város...)

A "Tárgy" után ott az "Összeg" is, csak lemaradt a fotóról

Vagy csak kikerestük a térképen, amit a padtársunk kinézett

Ha több időnk volt, akkor torpedóztunk

Imádtam az elsüllyesztett hajókat körbeikszelni, 1-2 süllyesztés után már adta magát, hol lesznek találatok.

Ha sokan voltunk, akkor pedig azt a játékot szerettük a legjobban, melynek nem emlékszek a nevére, de az volt a lényege, hogy teammunkában döntsük el, hogy "Ki, kivel, hol, mit csinált és miért."

És halálra nevettük magunkat az eredményeken:

"Judit és Tibike a tóparton körmöt vág, mert ma este Dallas."

"Évi apja és Öcsi a kémia szertárban lovagol, mert kinyitott a kisbolt."

"A konyhás néni és Bolond Jani az ágyban virágokat ültet, mert ma elmarad az utolsó óra."

Néha csipketerítőket nyírtunk.

Máskor legyezőt hajtogattunk

Ritkán volt ilyen egyszerű, hajtogatás előtt mintákat rajzoltunk rá

Vagy kihúztuk a melegítőnkből a zsinórt, és a kezünkre tekertük.

Kattints ide, mi is majdnem így csináltuk. 

Az udvaron alsó osztályban még körjátékokat játszottunk:

Tüzet viszek, ne lássátok...

Járok egyedül, csak magam egyedül...

Lánc, lánc eszterlánc...

Bújj, bújj zöld ág, zöld a levelecske...

Ismeritek?

Később már "bedurvultunk":

Add ki király katonádat! -üvöltöttük

vagy

Botocskáztunk  (Az ellenség területére kellett átszökni és megszerezni a "botocskát", de úgy, hogy el ne kapjanak közben.)

Nem mindig lehetett kimenni az udvarra szabadidőben sem, de mivel nem volt nálunk okostelefon, amit nyomkodjunk, azzal játszottunk, amink volt...

A fiúk "kő-papír-olló"-t. Nem kellett hozzá csak a kezük.

Mi, lányok pedig írtunk egymás emlékkönyvébe.

Nagyon szerettük az olyan verseket is, melyben a sorok első betűit összeolvasva kijött egy vallomás: SZERETLEK, VÁRLAK.

 Nem voltunk híján életbölcsességeknek már 12 évesen sem.

Már akkor is gyűjtögettük a recepteket.

Ez még Laci bácsinak is tetszene.

 Népszerű játék volt kiállni a hét fogást. Ismeritek ugye? Térdtől a combtőig felsétáló á! cseppet sem csiklandozó mozdulatok, pontosan 7 darab! Volt aki már a közelítő kezektől is áramütéseket érzett a testében. Egyet-kettőt azért mindenki kibírt. De sokat fetrengtünk a röhögéstől!

Később már a fiúk is akartak ilyet játszani... Rajtunk, lányokon.  :)

Aztán már nekünk sem csak a játékon járt az eszünk.

Teakeverék és ragasztóstift. Pár hét múlva a cáfolatnak már nem kerítettünk olyan nagy feneket.

Az utolsó években már Tetrisszel is játszottunk a pad alatt.

A  gépek forradalma a gyerekjátékok világában is elkezdődött.

Mi pedig hirtelen felnőttünk. :(  :)  És mindent átadtunk az utánunk jövő nemzedéknek. Vagy mégsem?

Ti milyen játékokra emlékeztek a suliból?

Ide kattintva retro és nosztalgikus konyhai eszközöket találsz.

Létezhet blog-különösen olyan, amely az élet jó dolgairól ír-az amerikai csokis keksz receptje nélkül?

 Hát persze, hogy NEM!

Ezért gyorsan le is írom, mint amilyen gyorsan fotózni is igyekeztem. (Majdnem elfogyott hamarabb, mint terveztem, mint a ráérősen kötögető nagymama fonalja, mielőtt még kész lett volna a pulóver.)

Hozzávalók:

15 dkg cukor

15 dkg puha vaj

1 tojás

vanília-kivonat vagy 1-2 vaníliás cukor

25 dkg liszt

fél sütőpor

20-25 dkg apróra vágott csoki

Minél magasabb kakaótartalmú a csokink, annál kevesebb kell belőle, nekem most 2 tábla 70%-os táblával extra csokis lett.

Elkészítés:

Fakanállal vagy kézi mixerrel habosra keverjük a vajat, cukrot, tojást, vaníliát, beledolgozzuk a sütőporos lisztet, legvégül óvatosan (már fakanállal) beleforgatjuk a csokidarabkákat.

Kizsírozott sütőlemezre, egymástól pár centiméteres távolságra kis halmokat rakunk. (Én nedves kézzel golyókat formálok, ezt lapítom ki, de csak egy nagyon kicsit, a melegtől magától is fog lapulni és terjeszkedni.)  Előmelegített sütőbe toljuk és 15-20 perc alatt készre sütjük.

Aminek csokisabb a teteje, azt még sütés előtt szórtam meg a vágódeszkán maradt csokimorzsával.

 A téli szürkeség, a fényhiány hajlomossá tesz arra, hogy depressziósnak érezzük magunkat akkor is, ha egyébként csak hallomásból ismerjük ezt a betegséget. Ez a fajta lehangoltság szerencsére megelőzhető. Ha valakinek volt már része benne az elmúlt években, most tudatosan beépíthet a mindennapjaiba olyan kellemes tevékenységeket, melyek feldobják ezeket a semmilyen napokat. Nem kell nagy dolgokra gondolni, egyszerűen csak erőt kell venni magunkon, hogy a kedvetlenség ellenére is elmenjünk társaságba vagy vegyünk egy illatos fürdőt esetleg készítsünk egy finom forró italt, közben pedig nézzünk meg egy jó vígjátékot.

 Ehhez hoztam most egy válogatást, ami súlyosan szubjektív és felháborítóan hiányos, és biztos vagyok benne, hogy szinte mindegyik filmet láttátok már, de a vígjátékok-a krimikkel és thrillerekkel ellentétben-többszöri megnézésre is alkalmasak és még elavulttá sem válnak olyan könnyen.

A beillesztett videók minden esetben csak részletek a filmből, kedvcsinálónak.

1. A Maszk

  1994-ben készült akcióvígjáték Jim Carrey és Cameron Diaz főszereplésével, a valóságtól nem kevéssé elrugaszkodó alapsztorival és elemekkel.

2. Dumb és Dumber-Dilibogyók

   Ismételten Jim Carrey, ezúttal Jeff Daniels-sel. Időnként morbid poénjaik a nézők egy részét könnycsordítóan megnevetteti, másoknak egyáltalán "nem megy át".  A film első tíz percében kiderül, érdemes-e tovább nézni. Nekem nagyon tetszett, a fiúk a második részben sem okoztak csalódást. 

3. Mi kell a nőnek?

  Mi történik, ha egy férfi hirtelen -akaratlanul-képes lesz olvasni a nők gondolataiban? Csúcs ez a film Mel Gibsonnal és Helen Hunt-tal, mégha szexistának is nevezik mostanában.

4. Pofa be!

"Kánten vagyok, Montázsiból!"

"A fingópárnát félted, vagy a bőgő tehenet???"

   Ismerős mondatok? Ez a film elsősorban a két színész- Gérard Depardieu és Jean Reno- miatt foglal el előkelő helyet a listámon.

5. Oscar

 "- Itt a pezsgő, főnök!

 - Aldo, te féleszű, tiltott italt hozol! Nem tudod, hogy szesztilalom van?!?  

- Hogyne tudnám, abból szedtük meg magunkat!"

"Tudtam, hogy a lányom, de nem hittem, hogy az apja vagyok."

Sokan az eredeti, Louis de Funès-es változatra esküsznek, de Sylvester Stalloneval is megunhatatlan ez a vígjáték.

6. Van, aki forrón szereti

  Az egyik nagy örökzöld, fekete-fehér, 1959-ben készült, Marilyn Monroe, Tony Curtis és Jack Lemmon főszereplésével.

  Csak azért merem ide beilleszteni a film utolsó jelenetét-kedvcsinálónak- mert biztos vagyok abban, hogy mindannyian láttátok és már nem lövöm le a poént.

7. Apádra ütök 

Teljesen értelmes ás átélhető vígjáték Robert De Niro és Ben Stiller főszereplésével.   

Folytatások is születtek Vejedre ütök, Utódomra ütök címmel.

8. Mr. Bean összes filmje

A youtubon a bőség zavara áll fenn, és még nyelvtudás sem szükséges, hogy megértsük. :)

9. Amerikai pite

Ebből a filmből képtelenség kinőni, szerintem 60 évesen is röhögni fogunk a srácokon és a Bránermájszteren. Én a legelső részre esküszöm.

10. Igenember

  Már megint Jim Carrey. (Lehet, hogy kissé elfogult vagyok vele?)  Nemcsak tele van fantasztikus poénokkal ez a filmje, kicsit el is gondolkodtat, íme egy vígjáték, melynek végre van "súlyos" mondanivalója.

11. A bájkeverő

   Persze úgy teszek, mintha elhinném, hogy csak a sztori miatt lett férjem egyik kedvence. (Pontosan tudom, hogy Elizabeth Hurley miatt nézi meg, ahányszor csak alkalma van rá.) Amúgy Brendan Fraser a főszereplő, Liz csak egy teljesen hétköznapi, dögunalmas ördög benne. :D

12. Bilko főtörzs

Steve Martin filmjei még nem okoztak csalódást.

13. Örömapa

A film mindkét része kötelező családi vígjáték!

14. Ace Ventura: Állati nyomozó

Úgysem találjátok ki, hogy ki a főszereplő....

15. Jó barátok

(összes évadja, összes része)

Rengeteg válogatás található a youtubon a legviccesebb jelenetekből.

16. Két pasi meg egy kicsi

Indokoltan nem ajánlott 12 éven aluliaknak, de nálam ő az ezüstérmes.

És végül, de nem utolsósorban néhány magyar vígjáték, melyeket élmény újra és újra megnézni:

17. Hippolyt

A régit is láttam, de ez-talán a modernebb volta miatt-nekem jobban tetszik. Szuper alapötlet utánozhatatlan mai színészekkel, a feldolgozás 1999-ben készült.

18.Valami Amerika

Az 1. és a 2. részt is roppantul élveztem. Oroszlán Szonja dalait kifejezetten imádom benne.

19. Indul a bakterház

Azt hiszem, nem kell bemutatni. :)

20. Üvegtigris

A filmtrilógia, amin újra és újra tudunk nevetni és ebben végre nem kell keresni a mélyebb mondanivalót.

Tegnap fánkot sütöttem, így maradt néhány tojásfehérjém, amit semmiképp sem szerettem volna lefagyasztani, ezért ma reggelig hűtőbe tettem (tálkában, folpackkal letakarva), most pedig sajtgolyó készült belőle.

Nagyon egyszerű, pár perc alatt kész van, és körülbelül ennyi idő alatt el is fogy, pedig nem kell ragaszkodni a meleg tálaláshoz, hidegen is finom, mehet akár hidegtálakra is.

Hozzávalók:

5 tojásfehérje

25 dkg sajt (trappista)

4-5 evőkanál prézli

pici só, bors

fűszer (én most kevés szerecsendiót és szárított snidlinget tettem bele, de lehet finomra vágott petrezselyemzöldet is, esetleg kevés fokhagymát nyomni bele vagy maradhat az egész a maga természetes sajt-ízében)

csipet sütőpor

Elkészítés:

A tojásfehérjét habbá verjük a sóval, beleforgatjuk a reszelt sajtot, a sütőporral elkevert zsemlemorzsát, csipet borsot, reszelt szerecsendiót, snidlinget. A hab összeesik, de ez nem baj, nedves kézzel vagy olajos kanállal gombócokat formázunk, és közepesen forró, bő olajban a golyócskák mindkét oldalát szép sárgára sütjük.

Jó étvágyat!

Eddig mindig a régies pillefánkot sütöttem, az igazi farsangi, szalagos fánk elkészítésétől visszatartott az, hogy a tojásoknak csak a sárgáját kell hozzá felhasználni, én pedig se kidobni, se rakosgatni nem akartam a kimaradó tojásfehérjéket.

Most viszont úgy gondoltam, elkészítem az igazit, és kicsit kíváncsi is voltam, mi a különbség, mennyire finomabb ez a változat.

Szalagos fánk

Hozzávalók:

70 dkg liszt

4 dkg élesztő

3 kanál cukor

7 dkg vaj

5 tojássárgája

5 dl tej

2 vaníliás cukor

3 evőkanál rum vagy vodka

5 dl olaj a sütéshez

porcukor, lekvár a tálaláshoz

Elkészítés:

A tejet meglangyosítjuk, egy kevésben csipet cukorral felfuttatjuk az élesztőt, a többiben feloldjuk a cukrot, sót, vajat, vaníliát, s mikor már az élesztő is megkelt, mindent összedolgozunk a tojássárgákkal. Sima tésztává dagasztjuk, liszttel meghintjük, konyharuhával letakarjuk és a lakás egy langyosabb helyére tesszük kelni. (Nekem ez a konyhaszekrény teteje, hiszen a meleg felfelé megy.)

Amikor a duplájára kelt, lisztezett deszkán kinyújtjuk, ujjnyi vastagságúra, kiszaggatjuk, ha nincs ehhez eszközünk, akkor egy pohár is tökéletes, én most egy 6,5 cm átmérőjűt használtam. Igyekezzünk nem nagyon lisztezni se a tésztát, se a nyújtótáblát.

Kiszaggatva is hagyni kell legalább 20 percet pihenni. Addig a maradékot gyúrjuk össze, nyújtsuk, szaggassuk ki, abból is lesz még 3-4 darab fánk. 

 Forrósítsuk fel az olajat egy magas falú lábasban, csipet tésztával megnézhetjük, hogy elég forró-e már. Ha a tészta nem jön fel azonnal az olaj felszínére, akkor még nem jó; ha viszont feljön és pillanatok alatt megbarnul, akkor túlhevítettük, kicsit hűtsük, mert így belerakva kívül azonnal égnek, belül pedig nyersek maradhatnak.

 Ha szeretnénk a fánk közepére a mélyedést, akkor nyomjuk be az ujjunkkal, és ezzel lefelé tegyük az olajba. Ha nincs lyukacska, akkor is a fánk felső része kerüljön sütéskor alulra. Ne rakjunk túl sokat a lábasba, mert nőnek, s ha nincs elég helyük, akkor deformáltak, hosszúkásak lesznek.

 Sokan esküsznek rá, hogy a szalag titka az, hogy be kell fedni, amíg az egyik oldala megsül, aztán fordítás után már fedő nélkül sütni.

 Saját tapasztalat: az első sütések befedés nélkül is szalagosak voltak, ahogy fogyott az olaj, úgy tűnt el a szalag, a végefelé már hiába is fedtem be, egyáltalán nem akart mutatkozni. Azt hiszem, itt kell a rejtély megoldását keresni: kevés vagy túlhevült vagy már lisztes, zavaros olaj, esetleg túlkelt tészta.   :)

Konyhai törlőkendőre szedjük ki. Porcukorral, lekvárral tálaljuk.

Nagyon finom ez a változat is, bátran merem ajánlani mindenkinek, nem annyira kényes tészta ez, amilyennek tartják a nagy konyhaművészek. :)