Szeretném most azt mondani (írni), hogy a megfelelő zöldségek és fűszerek hozzáadásával ugyanolyan húslevest varázsolhatunk a család elé, mint amilyet annak idején nagymamáink készítettek, de sajnos másképp gondolom.
A dolognak két egyszerű oka van:
- az ízlelésünk olyannyira elkorcsosult az elmúlt évtizedekben a mindenhez hozzáadott mesterséges aromaanyagok miatt, hogy természetes ízükben már nem is szeretjük, sőt nem is ismerjük a különböző ételféleségeket
- a mesterséges körülmények között, 1-2 hónap alatt tápon felnevelt állat húsa mérföldekben különbözik a régimódi környezetben, barátságos baromfiudvaron éldegélő szárnyasok húsától és a belőle készült étel (különösen a leves) soha nem lesz olyan ízű, mint amilyet ez utóbbiból főzünk.
Persze ez nem azt jelenti, hogy mi már nem is tudunk finom húslevest készíteni, még szép, hogy tudunk, vagyunk mi is olyan ügyesek, mint az idősebb korosztály, de hogy milyen lesz a végeredmény, abban sokkal nagyobb szerepe van a jól kiválasztott húsnak, mint a 15-féle fűszernek.
Mit tehetünk, hogy a mi levesünk is legyen olyan finom, mint az a bizonyos nagymamaféle vasárnapi húsleves?
1. A hús kiválasztása.
Lehetőleg a piacról szerezzük be, ne valamelyik szupermarket fagyasztójából. Ha nem akarjuk 5-6 órát főzni, akkor kerüljük az öreg állatot. Jó hozzá a sertés-, marha-, pulyka vagy a fiatal tyúk is. Finom húsleves csontos húsból lesz, ha szárnyasból készül, ahhoz igyekezzünk minél többféle részét hozzáadni. (Én most a felső és alsó combokat is hozzátettem az aprólékhoz, mert kiszedve a levesből jól lecsepegtetem és bundában kisütöm párolt rizshez.) Lehet bátran variálni, minél többféle hús kerül bele (például 1-2 sertés orja, hozzá néhány csirkefarhát), annál ízletesebb lesz a húslevesünk.
2. Ne zöldségeljük túl!
Ha kevés a hús, hiába akarjuk zöldségekkel pótolni, ez a leves ízének a rovására mehet. A sárgarépa különösen édessé tudja tenni, de sok karalábéval is elég jól el lehet rontani. Van, aki a petrezselyem ízét érezheti benne túlságosan tolakodónak, szerintem ez a legfinomabb dolog benne, de nálunk sem így gondolja mindenki, ezért én is csak egy egészen kicsi csokrot teszek bele.
És végül a legfontosabb:
3. Nagyon lassan főzzük!
Csak gyöngyözzön órákig, az sem baj, ha nem látszik, hogy forrásban van. Forr ő azért a zsírréteg alatt, mocorognak a lében a hús és zöldségdarabok.
Főzzünk akkor! :)
Hozzávalók:
- 1,5 kg hús
- 0,6 kg leveszöldség (3-4 répa, egy kisebb karalábé, 2-3 petrezselyemgyökér, kis darabka zellergumó)
- 4 l víz
- 2 teáskanál só
- 1 teáskanál szemes bors
- 4 gerezd fokhagyma
- 1 fej hagyma, egy réteg barna héjat hagyjunk rajta
- 1 zöldpaprika egészben, de a szárát vágjuk le teljesen
- 1 csokor petrezselyemzöld, ehhez 1-2 zellerszálat is kötök
És ami még mehet, ha szeretnénk: 2-3 szem burgonya a főzés legvégén hozzáadva, egy darab kelkáposzta. Fűszerek: kevés reszelt szerecsendió, szegfűbors, gyömbér, sáfrány, chilipaprika. Én ezeket nem szoktam használni, anyu se rakott bele soha, de sokan esküsznek rá. Úgy gondolom, hogy a megfelelő húsból készült leves ezek nélkül is finom lesz.
Elkészítés:
A húst jól mossuk meg, ha kell többször is. Hideg vízbe tegyük fel főni, közepes lángra. Amíg felforr, tisztítsuk meg a zöldségeket. A hústól függ, hogy ezeket mennyire daraboljuk fel. Ha fiatal sertéshúsból vagy tyúkból főzzük, akkor vághatjuk vékonyabbra, hogy a zöldség is megfőjön időre, ha kakasból vagy öregebb állat húsából, akkor maradjanak nagyobb-vastagabb darabokban, de ilyenkor az is jó ötlet, ha csak később rakjuk bele, hagyjuk a húst fél-egy órát zöldség nélkül főni. Optimális esetben a felforrt levesbe belerakjuk a zöldségeket és a fűszereket, de előbb egy szűrőkanállal leszedjük róla a szürke habot. Ha olyan történne, hogy későn vesszük észre és a hab már elfőtt benne, nem kell megijedni, ez a megfőtt levesben pihentetéskor szépen leülepszik a fazék aljára. Lehetséges, hogy kicsit zavarosabb is lesz a leveslé, kicsit bosszantó, de nem olyan nagy baj, az sokkal rosszabb, ha már azt látjuk, hogy nem csak felfőtt, de zubog, mint egy teavíz.
A levest főzés közben ne kavargassuk, kóstolni persze lehet, ha szükséges sózni, borsozni. (Én még csészébe is merek ki, sokkal finomabb így a leveslé, mint amikor már tészta is van benne.) Ha sok vizet elfőne, pótoljuk 1-2 csésze hideg vízzel.
Ha minden puhára főtt benne, akkor elzárjuk, hagyjuk 10-15 percet állni. Ezután átszűrjük egy másik edénybe, de nem öntjük, hanem merőkanállal szépen átkanalazzuk, anélkül, hogy felkavarnánk. A zöldségeket, húst kiszedjük egy tálalótányérra. Külön sós vízben főzzük ki hozzá a levesbetétet, de a grízgaluskát például a leszűrt leveslébe is beleszaggathatjuk.
Levesbetét
Soha nem főzték nagyanyámék a házilag gyúrt levestésztákat külön vízben, mégis kristálytiszta levest tettek mindig az asztalra. Én már mindenféle levestésztát boltban veszek meg és külön vízben főzök ki, utána adom a leszűrt levesléhez. A leves íze függ a levesbetéttől is, és mindegyik formával más, akkor is, ha ugyanabból a 8 tojásos tésztaalapból készül mindegyik. Más ízű a leves cérnametélttel, más csigatésztával, és egészen más eperkockával. Ez rejtély, de bizony így van!
Tálaláskor én még adok hozzá magamnak friss petrezselyemzöldet, de csípős paprikát, a főtt húshoz pedig a mustárt is kiteszem az asztalra.
Ha valamit kihagytam vagy te másképp gondolod, bátran szólj hozzá a bejegyzéshez. :)
Jó étvágyat! ♥