Tegnap fánkot sütöttem, így maradt néhány tojásfehérjém, amit semmiképp sem szerettem volna lefagyasztani, ezért ma reggelig hűtőbe tettem (tálkában, folpackkal letakarva), most pedig sajtgolyó készült belőle.

Nagyon egyszerű, pár perc alatt kész van, és körülbelül ennyi idő alatt el is fogy, pedig nem kell ragaszkodni a meleg tálaláshoz, hidegen is finom, mehet akár hidegtálakra is.

Hozzávalók:

5 tojásfehérje

25 dkg sajt (trappista)

4-5 evőkanál prézli

pici só, bors

fűszer (én most kevés szerecsendiót és szárított snidlinget tettem bele, de lehet finomra vágott petrezselyemzöldet is, esetleg kevés fokhagymát nyomni bele vagy maradhat az egész a maga természetes sajt-ízében)

csipet sütőpor

Elkészítés:

A tojásfehérjét habbá verjük a sóval, beleforgatjuk a reszelt sajtot, a sütőporral elkevert zsemlemorzsát, csipet borsot, reszelt szerecsendiót, snidlinget. A hab összeesik, de ez nem baj, nedves kézzel vagy olajos kanállal gombócokat formázunk, és közepesen forró, bő olajban a golyócskák mindkét oldalát szép sárgára sütjük.

Jó étvágyat!

Eddig mindig a régies pillefánkot sütöttem, az igazi farsangi, szalagos fánk elkészítésétől visszatartott az, hogy a tojásoknak csak a sárgáját kell hozzá felhasználni, én pedig se kidobni, se rakosgatni nem akartam a kimaradó tojásfehérjéket.

Most viszont úgy gondoltam, elkészítem az igazit, és kicsit kíváncsi is voltam, mi a különbség, mennyire finomabb ez a változat.

Szalagos fánk

Hozzávalók:

70 dkg liszt

4 dkg élesztő

3 kanál cukor

7 dkg vaj

5 tojássárgája

5 dl tej

2 vaníliás cukor

3 evőkanál rum vagy vodka

5 dl olaj a sütéshez

porcukor, lekvár a tálaláshoz

Elkészítés:

A tejet meglangyosítjuk, egy kevésben csipet cukorral felfuttatjuk az élesztőt, a többiben feloldjuk a cukrot, sót, vajat, vaníliát, s mikor már az élesztő is megkelt, mindent összedolgozunk a tojássárgákkal. Sima tésztává dagasztjuk, liszttel meghintjük, konyharuhával letakarjuk és a lakás egy langyosabb helyére tesszük kelni. (Nekem ez a konyhaszekrény teteje, hiszen a meleg felfelé megy.)

Amikor a duplájára kelt, lisztezett deszkán kinyújtjuk, ujjnyi vastagságúra, kiszaggatjuk, ha nincs ehhez eszközünk, akkor egy pohár is tökéletes, én most egy 6,5 cm átmérőjűt használtam. Igyekezzünk nem nagyon lisztezni se a tésztát, se a nyújtótáblát.

Kiszaggatva is hagyni kell legalább 20 percet pihenni. Addig a maradékot gyúrjuk össze, nyújtsuk, szaggassuk ki, abból is lesz még 3-4 darab fánk. 

 Forrósítsuk fel az olajat egy magas falú lábasban, csipet tésztával megnézhetjük, hogy elég forró-e már. Ha a tészta nem jön fel azonnal az olaj felszínére, akkor még nem jó; ha viszont feljön és pillanatok alatt megbarnul, akkor túlhevítettük, kicsit hűtsük, mert így belerakva kívül azonnal égnek, belül pedig nyersek maradhatnak.

 Ha szeretnénk a fánk közepére a mélyedést, akkor nyomjuk be az ujjunkkal, és ezzel lefelé tegyük az olajba. Ha nincs lyukacska, akkor is a fánk felső része kerüljön sütéskor alulra. Ne rakjunk túl sokat a lábasba, mert nőnek, s ha nincs elég helyük, akkor deformáltak, hosszúkásak lesznek.

 Sokan esküsznek rá, hogy a szalag titka az, hogy be kell fedni, amíg az egyik oldala megsül, aztán fordítás után már fedő nélkül sütni.

 Saját tapasztalat: az első sütések befedés nélkül is szalagosak voltak, ahogy fogyott az olaj, úgy tűnt el a szalag, a végefelé már hiába is fedtem be, egyáltalán nem akart mutatkozni. Azt hiszem, itt kell a rejtély megoldását keresni: kevés vagy túlhevült vagy már lisztes, zavaros olaj, esetleg túlkelt tészta.   :)

Konyhai törlőkendőre szedjük ki. Porcukorral, lekvárral tálaljuk.

Nagyon finom ez a változat is, bátran merem ajánlani mindenkinek, nem annyira kényes tészta ez, amilyennek tartják a nagy konyhaművészek. :)

Ha nem éppen mostanában írom a Kis retro és nosztalgia a konyhában  című bejegyzésemet, valószínűleg fel sem tűnik nekem, hogy az egyik gasztrós facebook csoportban valaki egy hasonló sütőformához való receptet keres.

Nem követtem nyomon a továbbiakban a bejegyzést, mert már voltak is válaszok, azonnal megtudtam, amit akartam: a boldogi nagyrózsa receptjének kell utánanéznem (nekem is, a kérdezőnek is). Csak aztán összekevertem Boldogot Bujákkal meg Bereggel (Nagybereg ismertebb neve Kárpátalján), de csak azért, mert mindhárom faluban van egy-egy ismerősöm, pontosabban ott éltek, amikor megismertem őket alig 20 évvel ezelőtt. Ezért nem is értettem, hová tűnt az a rengeteg találat, amit a múltkor még kidobott a kereső a "Bujáki nagyrózsá"-ra és amikor a "Beregi nagy rózsára" sem jött ki egyetlen egy olajban kisütött virág alakú tésztaféleség sem, már majdnem kezdtem pánikolni, hogy oda a nagy felfedezés, de aztán google-barátom ismét a segítségemre sietett. Elém adta a helyes kifejezést, bölcsen és tapintatosan... BOLDOGI NAGYRÓZSA 

 Azonnal hozzá is láttam az elkészítéséhez, kissé szkeptikusan, félve, hogy ez is ragad, ez is elfolyik, mint a többi kísérleti tészta, ezért a megadott mennyiségek 1/5-ét mertem csak feláldozni a próbára.

 És láss csodát! Beregi Boldogi nagyrózsát is tudok sütni! És mindig is tudtam! Csak azt hittem, hogy azonnal le kell válnia a formáról, pedig nem, azon kell megsülnie! Remélem az igazi, Boldogon készült formával is sikerülne. (Ennek ellenére mégiscsak jó, hogy nem kavartam be több tésztát, mert ebből is lett 18 darab szép, épséges pillangó és 5-6 "hadirokkant" is.)

Mert menet közben tanultam. Az első ráégett, de szépen le tudtam szedegetni. A következőket nagyon belemártottam, darabokban szedtem le. Volt, hogy az egyik szárnyat nem fogta be a tészta, valószínűleg azért, mert azon a helyen nagyon olajos volt. Aztán belejöttem, ment mint a karikacsapás.

A recept pedig íme:

Hozzávalók: 

(az én miniadagom)

1 tojás

fél evőkanál porcukor

picurka só (az 5 tojáshoz kell egy csipet)

picike szódabikarbóna (az 5 tojáshoz kell egy késhegynyi)

1 dl tej

10 dkg liszt

olaj-annyi, hogy a serpenyőben a formát teljesen ellepje (csak a lepkerészt, rózsarészt, nem a nyelét  :) )

Elkészítés:

A hozzávalókból sűrű palacsintatésztát készítünk. Én tettem bele egy vaníliás cukrot is, ez nincs az eredeti receptben. Az olajat megforrósítjuk, a formát is benne. Ekkor lerázzuk róla az olajat és belemártjuk a tésztába, de csak az alját és az oldalát. A felső részére ne kerüljön tészta, mert így beborítva rásül és nem fog tudni leválni. Halványsárgára sütjük, majd a formáról a tányérra rakjuk. Tegyünk alá konyhai törlőkendőt, elég sok olajat magába szív. Készülhet a következő, ha a formát ismét felforrósítottuk. (Hát igen, ezzel a kicsi formával ha túl sokat készítünk ez nem egy kétperces süti. Viszont másodpercek alatt készre sülnek. )

Porcukorral meghintettem.

Érdekes is, finom is, és annyira nem is macerás.

A receptet ezen a blogon találtam, köszönöm! :)

Kapucíner szelet, Cappuccino szelet, Kávékrémes, mindegy, ki hogyan nevezi, sokunk kedvenc süteménye.

    Kedvenc, mert nagyon finom, imádok mindent, ami kávés, de azért is, mert mutatós, és nem utolsósorban azért, mert mindig sikerül, nem esik össze a lapja, az ehhez hozzárendelt kakaós piskóta receptjét érdemes megtanulni, mert más süteményeknél is fel lehet használni, nagyon könnyű, kedvemrevaló  tészta.  :) 

Hozzávalók:

(nagy, 38×32 cm-es sütihez)

A tésztához:

• 8 tojás
• 1 kanál víz
• 9 kanál porcukor
• 1 dl étolaj
• 8 kanál liszt
• 2 kanál cukrozatlan kakaópor
• 1 sütőpor

A krémhez:

• 30 dkg vaj
• 10 dkg porcukor
• 2 vaníliapuding
• 6 evőkanál kristálycukor
• 6 dl tej
• vanília-aroma
• 1 kanál cukrozatlan kakaópor
• 1 tasak instant kávé (nekem most Nescafé 3 in 1 classic volt benne)
• díszítéshez tortadara vagy 3-4 kocka étcsoki

Elkészítés:

   A tojásfehérjéket elválasztjuk a sárgájától. A tojássárgáját habosra keverjük a porcukorral, hozzáadjuk az olajat, a sütőporos lisztet, beleszitáljuk a kakaót, legvégül óvatosan beleforgatjuk az 1 kanál vízzel felvert tojáshabot. Előmelegített sütőben megsütjük.

     A pudingport megfőzzük a tejben a 6 kanál cukorral, kihűlésig meg-megkevergetjük. A vajat a porcukorral habosra keverjük kézi mixerrel, majd a teljesen kihűlt főzött krémmel is jól kidolgozzuk. Két részre osztjuk. Az egyikbe vaníliát teszünk, bőségesen, hogy érezzen is, ebbe a sütibe szeretek inkább valami kivonatot használni, nem pedig vaníliás cukrot. A másik felébe megy 1 evőkanál kakaó és az instant kávé nagyon kevés (0,2 dl) forralt vízben feloldva (természetesen már hidegen, és nagyon-nagyon apránként öntögetve a kikevert krémbe.) Ha nem érzem eléggé a kávés ízt, 1 teáskanálnyi őrölt feketekávét is teszek a barna krémhez (most is van benne, nem lesz zaccos, az eredeti recept csak ezzel írja, egy teljes evőkanállal. )

    A piskótalapra előbb a fehér krémet kenem rá, aztán a barnát, de azt nem egy halomra rakom rá, hanem egyenletesen, mindenhová 1-1 kanállal, hogy ne kelljen sokat kenegetni, ne keveredjen össze a két szín. (Az is megoldás lehet, ha a barna krém rákenése előtt jól lehűtjük a vaníliás krémmel már megkent süteményt. )

    Legvégül megszórjuk tortadarával vagy csokit reszelünk rá, de be lehet borítani a kedvenc csokimázunkkal is. :)

   Extra tipp: gyönyörűen szeletelhető lesz minden vajaskrémes sütemény ha meleg késsel vágjuk (forró vízbe mártani, majd szalvétával gyorsan letörölni róla a vizet) vagy pedig a kész krémbe belekeverünk egy habfixálót. 

Már most sok a nehéz és kalóriadús ünnepi finomság? Inkább valami könnyűt, gyümölcsöset, nem túl édes desszertet kívánnál? Vagy csak maradt egy marék túró és néhány gyümölcs is fonnyadozik a kosárban?

Akkor készíts ötgyümölcsös túrós pohárkrémet!  Ehhez aztán nem kell nagy szakácstudomány, sem sok idő. :)

Hozzávalók:

20 dkg túró

2 evőkanál porcukor

vanília (esszencia vagy vaníliás cukor)

1 evőkanál zselatin

1 gyümölcsjoghurt (édes, és ízesítésében illő a következő gyümölcsökhöz)

1-2 kivi

1 banán

2 mandarin

1 alma

fél gránátalma

Elkészítés:

Az áttört túróhoz kavarjuk hozzá a cukrot, vaníliát, joghurtot. 0,5 dl forró vízben oldjuk fel a zselatint, várjunk, amíg kicsit hűl (de még folyékony) és szűrjük ezt is hozzá.

Lassan tisztítsuk meg a gyümölcsöket. (Csak azért lassan, hogy a túróban lévő zselatin érkezzen kicsit keményíteni a masszát, ne legyen teljesen folyós.) Mindent kockázzunk fel. Ha igazán látványosra akarjuk a pohárkrémet, minden gyümölcsből hagyjunk néhány nagyobb darabot, amelyet a pohár falának fektetünk, így minden réteg szépen fog látszani.

A következő sorrendbe rakjuk, eloszlatva három pohárba:

kivi

1 kanál túrókrém

banán

1 kanál túrókrém

mandarin

1 kanál túrókrém

alma

1 kanál túrókrém

Én ekkor egy fél órára hidegre tettem, az utolsó gyümölcsöt, a gránátalmát már tálalás előtt szórtam a desszertre. De lehet az 5. gyümölcs valami csonthéjas is, például pirított dió vagy mogyoró. :)

Alapötlet: innen.

Soha nem készült nálunk karácsonykor bejgli. Amíg nagymamám élt, sütött diós és mákos kalácsot, amit én a bejglinek hittem, és egyáltalán nem szerettem. Nem is értettem (a magazinokban, később pedig az interneten láttam a rajongást), hogy mit szeretnek az emberek ebben a nem is finom süteményben.

Aztán egy vendégségben mégis rábeszéltek, hogy kóstoljam meg. "Ez nem olyan! Ezt szeretni fogod!"  És igaza volt a vendéglátó háziasszonynak, tényleg ízlett nekem! Ez finom volt, nem olyan állagú és ízű, mint a nagyikám kalácsa. Persze azonnal receptkérés, és a nagy rácsodálkozás a címére: HIDEG KŐTTES!

Igen, ezt így hívták régen, legalábbis az ismerősöm ismerősének a sógornője barátnőjének a dédanyja. :)

De kétség sem férhet hozzá. Ez a bejgli, s csupán annyit változtattam az ő eredeti receptjén, hogy a hozzávalók mennyiségét a tepsimhez igazítottam, ami 30×30 cm-es nagyságú, 4 darab rúd sül benne egyszerre, két diós és két mákos, a végeredmény pedig 4 darab 30 cm hosszú, 65 dkg-os bejgli azóta minden karácsonyra.

Egy kis kóstolót?

Hozzávalók:

Tészta

70 dkg liszt

20 dkg vaj (lehet margarin is)

5 dkg zsír

1,5 dl tej

2 dkg élesztő

1 tojás

10 dkg porcukor

csipet só 

A tejben feloldjuk az élesztőt, a sót, a tojást (nem kell felfuttatni az élesztőt). A lisztbe beleszórjuk a cukrot, elmorzsoljuk gyorsan a hideg vajat, zsírt és összegyúrjuk az élesztős tejjel. 4 részre osztjuk és hideg helyre visszük.

Töltelék

Diós

30 dkg darált dió

20 dkg cukor

2 vaníliás cukor

1 citrom reszelt héja

1,7 dl víz

Mákos

20 dkg darált mák

3 kanál zsemlemorzsa

10 dkg mazsola

20 dkg cukor

1 vaníliás cukor

1,2 dl víz

A vizet a cukorral felforraljuk (1-2 percig forraljuk, hogy a víz nyers íze elmúljon-ez most lehet, hogy furcsán hangzik, de a halvánál  is épp emiatt kell kicsit forralni a cukros vizet). Beleszórjuk a vaníliás cukrot is, és leforrázzuk vele a diót és a mákot. A dióba a citromhéjat, a mákba a morzsát és a mazsolát ezután keverjük bele.

Hagyjuk a tölteléket kihűlni, addig a tészta hadd maradjon hideg helyen.

Elővesszük a nyújtótáblát. A tésztákat 30×25 cm-es téglalapokká nyújtom. Vékonyra, 3-4 mm vastagságúra. A töltelékeket 2 részre osztom. Olyan jó, hogy nem kell találgatni, hogy vajon mennyit kenjek rá, a felét rákenem, és kész, mert én ezt már jó régen kikísérleteztem, hogy az itt megadott adagokkal a tészta szinte dekára annyi, mint a töltelék. (Mert a nagy könyvben is így van megírva.) A mákossal jobb kezdeni, mert az csúnyán össze tud keményedni (holott forrázáskor szinte folyik, csak persze a morzsa és a mazsola beszívja a nedvességet). Igazítsuk el egyenletesen, én még le is szoktam hajolni az asztallal egyszintbe, hogy jobban lássam, férjem ilyenkor ki nem hagyná: "várj, hozom a vízmértéket",  aztán persze hiába akarok alapos lenni, még így sem állná meg mindig a helyét a süti-szépségversenyen. A téglalap széleit hagyjuk ki a kenésből, legalább 2 cm-t minden oldalon.

 Jobb és bal oldalt hajlítsuk be ezeket a töltelék nélküli részeket, aztán nagyon szorosan tekerjük fel a tésztát, úgy, hogy a zárórésze alulra essen. Ahogy pakoljuk őket a tepsibe, az egymást érő oldalakat kenjük be zsírral vagy tegyünk közé sütőpapírt, mert összesülnek, összeragadnak és nem lehet sérülés nélkül szétszedni őket.

A rudakat kenjük meg egy fellazított tojással. Hagyjuk rászáradni, 1 óra múlva ismét kenjük át. Ez csak a mintázat miatt fontos. Ekkor 4-5 helyen szurkáljuk meg és mehet az előmelegített sütőbe. Sütési ideje: 25-30 perc.

Csak teljesen kihűlve lehet szépen szeletelni.

 Legyen ünnep vagy hétköznap, a csirkemellből készült ételekkel nem igazán lehet melléfogni. Nekem a kedvenceim az ebből készült tekercsek, de a saláták is jöhetnek minden mennyiségben. Különösen ha van maradék hús, legyen az levesből vagy grillcsirkéből, salátákhoz a legegyszerűbb felhasználni.

   Ha nem maradékból készítjük (és nagyobb mennyiséget) érdemes a csirkemellet sütés előtt bepácolni, olajjal elkevert fűszerkeverékkel, amit vásárolhatunk készen is, de magunk is összeállíthatjuk a kedvenc ízeinkből. Mennyei aromát ad a húsnak, ha sütés közben kevés fokhagymát nyomunk rá. :)

Csirkemell zöldségekkel

Hozzávalók

• 1 fej jégsaláta vagy pekingi káposzta
• 3-4 paradicsom
• 3-4 uborka
• 1 fej hagyma
• 1 csirkemell
• 2 dl tejföl
• egy kiskanál mustár
• citromlé
• kevés cukor
• só

Elkészítés

Az öntethez összekeverjük a tejfölt, mustárt, citromlevet, sóval, cukorral ízesítjük.

A salátát beletépkedjük egy (vagy több) tál aljába, kockára vágott paradicsomot, uborkát és hagymát szórunk rá, lecsurgatjuk az öntettel, rárakunk egy réteget a kockára vagy csíkokra vágott pirított csirkemell-darabkákból, aztán kezdjük elölről, amíg a tele nem lesz a tál. Salátával (káposztával) zárjuk.

Ez a kedvencem párolt rizshez, rizottóhoz, kolbász nélkül készült rakott krumplihoz, sült krumplihoz. Ha van itthon sajt, reszelve ő is kap egy rétegnyi helyet az egyvelegben. :)

Kukoricás csirkemell saláta

  Hozzávalók

•  1 csirkemell
• fél doboz konzervkukorica
• 5-6 darab burgonya
• 1 pirospaprika (vastag, húsos)
• 3 tojás
• 3 dl majonéz
• só
• bors
• vaj

Elkészítés

   A tojásokat és a burgonyát- héjában-megfőzzük. A csirkemellet apró kockákra vágjuk, sózzuk, borsozzuk és kevés vajon megpirítjuk. A paprikát és a kihűlt burgonyát, tojást felkockázzuk, hozzáadjuk a húst és a kukoricát is, és az egészet finom majonézzel összekeverjük.

Uborkás csirkemellsaláta

Hozzávalók

•  6 darab burgonya
• 2-3 főtt tojás
• 1 csirkemell
• 1 kígyóuborka
• fél konzervborsó
• fél fej hagyma
• 3 dl majonéz
• só
• bors
• vaj

Elkészítés

A csirkemellet hosszúkásra vágjuk és sóval, borssal a vajon megpároljuk. A burgonyát héjában megfőzzük. Kihűlve szintén hosszúkásra vágjuk, éppúgy, mint az uborkát és a főtt tojást. A hagymát nagyon pici kockákra (észrevétlenre) aprítjuk. Hozzáadjuk a borsót és a majonézt, jól elkeverjük, néhány órára a hűtőbe tesszük, úgy érnek össze az ízei.

Jó étvágyat mindegyikhez! :)

Mézeskalács -sütésben nincs többéves tapasztalatom, de miért is kellene számtalanszor próbálkozni, ha van egy TUTI RECEPT?

Így készül a tökéletes mézeskalács és a tökéletes íróka! (Az "evős" változat, nem a dekorációnak való.) Nem kell pihentetni, nem kell puhítani!  Azonnal díszíthető! Az íróka 5 perc alatt elkészíthető, 15-20 perc alatt megszárad. Bátran ajánlom kezdőknek, időhiánnyal küszködőknek és tésztát gyúrni nemszeretőknek is. :)

Nem ér kinevetni! Most díszítettem először mézeskalácsot.

Hozzávalók

65 dkg liszt

20 dkg margarin

20 dkg porcukor 

1 tojás

1,5 dl méz

1 teáskanál mézeskalács-fűszerkeverék

1 citrom reszelt héja

2 kávéskanál szódabikarbóna

Elkészítés

Egy tálban lassú tűzön megmelegítjük a margarint, mézet, cukrot, tojást, szódabikarbonát, s mikor elolvadt a margarin, hozzáadjuk a fűszerkeveréket és belekeverjük a lisztet. Végig kavarható, nem kell kézzel hozzányúlni, de érdemes a fakanállal egy halomra igazítani, hogy ne kelljen később a tál széléről is kapargatni a megszilárdult tésztát.

Addig pihentetjük, amíg kihűl (15-20 perc). Akkor kinyújtjuk 0,4 cm vastagságúra és kiszaggatjuk. A tepsiben ne érjék egymást, mert kicsit nőnek. A sütési ideje a legkényesebb dolog. Nagyon hamar készre sül, 6-8 perc csupán, akkor kell kivenni, amikor úgy gondoljuk, hogy "még kell neki egy kis idő." :) Nagyon puha, később sem sokat keményedik, ha mégis, akkor valószínűleg tovább lett sütve a kelleténél.

Íróka készítése

1 kisebb tojás fehérje

15 dkg porcukor

1 evőkanál étkezési keményítő

A tojásfehérjét kézi mixerrel fellazítjuk, (nem verjük habbá) és 2 részletben hozzáadjuk a porcukrot. 4-5 percig nagy fordulatszámon verjük, közben a keményítőt is beleszórjuk. Azonnal díszíthetünk vele. Van habzsákom, de az ahhoz való kontúrozón túl nagy a lyuk, ezért én egy simítózáras zacskót használtam díszítéshez. De lehet bármilyen erősebb zacskón picike lyukat vágni. A tálban maradt tojásfehérje elég hamar megszilárdul. Ezért jobb a csíkokat, kontúrokat húzni meg először, a maradékhoz pedig tenni néhány csepp citromlevet és újra felverni. A kitölteni való mintákat ezzel készítsük el, a citromlé állítólag folyékonyabbá teszi a masszát, ami nem vonal, azt jobb ilyennel készíteni. (Igaz, nekem semmit nem rontott az állagán, nem hígította fel, továbbra is tökéletes volt kontúrozni is.)

Néhány videót szeretnék még mutatni, ami tanácsokat és ötleteket ad a díszítéshez.

Ennek a hat mézeskalácsnak a dekorálását mutatja be a lenti videó:

Gombos és hímzett díszt utánzó mézeskalácsot pedig így készíts:

Itt különböző egyszerű díszek dekorálását láthatod:

Kis nosztalgiázásra hívlak benneteket. Nagymamáink, anyáink konyhai eszközhasználatát szeretném feleleveníteni (lesz akinek bemutatni), s a dolog azért érdekes, mert a legtöbb eszközt- vagy modernebb változatát- ma is használjuk és a bemutatott dolgok nagy része az én kamrámban ma is megtalálható. (És van, amit időnként elő is veszek.)

1. Csigacsináló vagy lúdgégetészta készítő

 Szerintem ilyet sokan örököltetek, de vajon használjátok is? Órákig kellett vele bingyergetni a derelyemetszővel körömnyi nagyságúra vágott tésztakockákat! (És az sem könnyítette meg a dolgot, hogy a tésztát is ott és akkor frissen kellett hozzá meggyúrni és szép vékonyra kinyújtani.)

2. ???

Gyerek voltam még, amikor anyukám kapta az egyik ismerősétől ezt a lepke-valamit. Palacsinta vagy talkedli tésztát kellett készíteni, a lepkerészt abba belemártani. Forró olajban a pillangó levált a formáról és ropogósra sült. Anyunak sikerült is, de a pontos recept elveszett, én már hiába próbálkoztam, kavartam be így is, kavartam be úgy is tésztát, olajoztam a formát, nem olajoztam, sehogyan sem volt jó, vagy lefolyt róla vagy ráégett. Valaki esetleg nem tudja a hozzávaló receptet?

3. Tekerős habverő

Micsoda áttörés volt, amikor a hagyományos habverő mellett megjelent ez a tekerős változat! Pedig ezzel sem volt könnyű verni (tekerni) a habot, volt hasonló, egy "tálas" is, pontosabban egy mércézett műanyag dobozhoz illeszkedett egy majdnem ugyanilyen eszköz, ott is tartani kellett az edényt, de azért könnyebb volt, mint ezzel egyensúlyozni.

4. Habszifon

Ilyen biztosan ma is kapható, én néhány évvel ezelőtt dobtam ki az utolsó lejárt (már rozsdás) patronokat. 15 éves lehettem, amikor vettük, és onnantól anyu csak sovány tejjel főzött, mert amikor meghozták a házi tejet, betettük egy éjszakára a hűtőbe, az feladta a színét és az mindig ebben a habcsinálóban landolt. Talán azóta sem ettem igazi tejszínhabot.

5. Mozsár

Mozsarat kizárólag a szegfűszeg törésére használtam-évekig-ha mézes süteményt készítettem. Nemrég fedeztem fel, hogy őrölten is kapható. 

6. Kávédaráló

Ez tényleg csak egy dísz. Nagymamám még pörkölte, darálta a kávészemeket, (igaz, ő sem ilyenben, egy elektromos darálója volt neki), az én generációm már készen veszi a boltban, gyakran nem is az őrölt kávét, hanem az instant változatot. Pedig micsoda varázsa volt azoknak a kávéfőzéseknek! Egész kisgyermek voltam, de emlékszek, milyen alapos rituáléval és micsoda illatokkal járt! :)

7. Vasaló

Ez nem konyhai eszköz, de egyértelműen háztartási kisgép. Egy ősrégi parazsas vasaló. A modern vasalókkal sem igazán szeretünk vasalni, mi lenne ha ezt az eszközt nem modernizálták volna?!

8. Ételhordó

 Összerakni bűvészmutatvány volt. Szétszedni bűvészmutatvány volt.

"Ne rakd nagyon tele, mert kicsurog!"

"Ne rakd nagyon tele, mert a másik alja olyan lesz!"

 "Vigyázz, hogyan szeded szét, mert olyan az alja, ne tedd le sehová. Fogd meg! Jaj, összekentél! Mondtam, hogy ne rakd tele! Mondtam, hogy ne lóbáld! "

Ismerős? Persze gyerek voltam még, a felnőttek biztosan nem vacakoltak vele annyit.

9. Zsírosbödön

 Persze hogy az elmaradhatatlan márványos mintával!

Ezt használom, de mint látjátok jelenleg üres, és úgy néz ki, hogy idén télen az is marad.

10. Termoszok

A nagyban mindig fagyit vettünk, a kicsibe pedig kávét vittek a szüleink, ha mentünk ki az erdőbe vagy bográcsozni a Tiszára. És sehol nem árult senki semmit!

11. Sótartó

Ez olyan kis aranyos, nincs  szívem kidobni.

12. Egérfogó

Ez abszolút kakukktojás, de végülis a spájz tartozéka volt minden korban. Legalábbis a falusi portákon.

13. ?

Kitaláljátok, hogy ez mit darált? Igen, olyan vakon végződik, jó kérdés, hogy akkor hol jött ki az anyag?

14. Paradicsompasszírozó

Felfőzve öntötték bele a paradicsomokat és egy nagy fazékra fektetve gurigáztak vele, kinek meddig volt hozzá türelme.

15. Laskanyújtó

Itt nem a nyújtófa az érdekes, hanem az, hogy a régiek nem egyszerűen bedobták a spájzba a sarokba (mint én), hanem szépséges tokot varrtak/kézimunkáztak neki, hogy ne porosodjon, ha nem használják (ha most valaki azt írja, hogy a rendes háziasszonyok ma is ilyenben tartják, én nagyon fogom szégyellni magam. :) )

Ha már unjuk a hagyományos húslevest vagy egyszerűen csak valami kellemesen pikáns, savanykás, mégis tápláló "léfélét" kívánunk, akkor kitűnő választás a tejszínes raguleves, amit én tárkonnyal is szoktam ízesíteni és általában csirkemellfiléből készítem, néha ezen felül 3-4 darab csirkeszárnnyal is gazdagítom.

Hozzávalók:

• 30 dkg csirkemell
• 3-4 db csirkeszárny
• 3 db sárgarépa
• 1 kisebb karalábé
• 2 fehérrépa
• kis darabka zellergumó
• 3-4 db burgonya és/vagy 20 dkg csiperkegomba
• egy marék zöldborsó
• 1 csokor petrezselyemzöld, még jobb, ha van közte 1-2 zellerlevél is
• 10 dkg csigatészta (elhagyható)
• 1 fej hagyma
• 2-3 gerezd fokhagyma
• 3 kávéskanál tárkonylevél
• 2 evőkanál liszt
• 2 dl főzőtejszín vagy 1,5 dl tejföl
• fűszerek: só, bors
• pirospaprika (elhagyható, csak férjem nem szereti a "sápadt" leveseket)
• kevés olaj vagy vaj

Elkészítés

A hagymát felkockázzuk és kevés olajon elkezdjük üvegesre párolni. Nem kell megvárni, amíg teljesen megsül, hozzáadjuk a csirkeszárnyat és a felkockázott mellfilét. Pár percig együtt pirítjuk őket, majd leszórjuk egy kávéskanál pirospaprikával és felöntjük 3 liter vízzel. Megvárjuk, hogy felfőjön, akkor hozzáadjuk a felaprított zöldségeket (sárgarépa, fehérrépa felkarikázva esetleg ha túl nagyok, akkor kétfelé vágva; karalábé, zellergumó felkockázva). Sót, borsot, fokhagymát is hozzáadjuk és hagyjuk főni kb. fél óráig. Ekkor kerül bele a zöldborsó, a gomba, a tárkony, a csokor petrezselyemzöld, kicsivel később a felkockázott burgonya. Amikor már minden puha (de nem szétfőtt!) beletehetjük a csigatésztát is.  Amíg a tészta fő, a két evőkanál lisztet kevés tejszínnel simára keverjük, hozzáadjuk a többit is, majd a forró levesből egy merőkanálnyival felhígítjuk (hőkiegyenlítés). Visszaöntve egyet forr és kikapcsoljuk. Adhatunk hozzá kevés citromlevet, de pici mustárral is lehet ízesíteni.

Tálalható azonnal, de mint minden zöldségleves, kis pihentetés után ez is finomabb. Ebbe a levesbe én soha nem teszek semmiféle levesízesítőt, nekem elég ízletes, természetesen lehet beletenni, ha valakinek így nem elég telt ízű. :)

Megjegyzés: készítettem már egyszerű tejföllel is, és igaz, hogy a citromos változat pikánsabb, de a tejfölös aromája valamiért közelebb áll hozzám. :) Próbáljátok ki így is, úgy is.

Jó étvágyat! ♥