Kutakodva az interneten azt találtam (illetve nem találtam), hogy a zöldségleveseket nem sokfelé szokás egyszerre rántani és tejjel behabarni. Általában mindenhol tejfölt használnak a krémesítéshez, és a szép hangzású "leves"-nek nevezik azután is, holott felénk onnantól, hogy a tejet beleöntjük, az már "étel", aminek ráadásul megvan a maga különleges éí-s hangzása, hogy az ember még véletlenül se keverhesse azzal az étel-lel, ami az ennivaló szinonimája. Az "ételt" (levet) régebben akkor is kötelezőnek érezték megfőzni, ha másnap a kutya ette meg vagy a moslékba került (akkor még mehetett a házi koszt minden élőlénynek a portán, olyan világ vót :D ).  Ebből a kedvesen nosztalgikus mondatból talán ki is derült, hogy én soha nem rajongtam ezekért a levesekért (paszulyos étel, tojásleves, lucskos káposzta, brr..), és csak 1-2-t örökítettem át saját kis családom számára. Ilyen a káposztás paszuly, a köménymagos leves, illetve a kolbászos krumplileves (szegényebb napokon csak krumplileves vagy ha őrizni akarom a hagyományt, akkor "krumplisétel"), amit kifejezetten szeretek, főleg ha nem rontom el a mostanában kapható, fertelmesen ízesített és iszonyúan keserű, házinak nevezett kolbászokkal. 

Hozzávalók:

• 1 kanál zsír (vagy olaj)
• 35 dkg füstölt szárazkolbász
• 1 kisebb fej vöröshagyma
• 1 szál sárgarépa (elhagyható, én is csak mostanában teszek bele)
• 1 csapott teáskanál köménymag (ha kolbász nélkül készül, akkor nem köménymaggal, hanem 1-2 babérlevéllel fő)
• 1 csapott teáskanál pirospaprika
• só, őrölt fekete bors ízlés szerint
• 1 l víz
• 50 dkg krumpli
• 2 evőkanál liszt+kevés olaj a rántáshoz
• 1 liter teljes tej (azaz a nem zsírszegény)

Elkészítés:

• a kolbászt felkarikázzuk, 1-2 percig sütjük, aztán kiszedjük a zsiradékból, félretesszük
• üvegesre pároljuk a felkockázott hagymát, hozzátesszük a vékonyra karikázott sárgarépát is, picit pirítjuk, aztán megszórjuk előbb köménymaggal, aztán pirospaprikával, de gyorsan öntjük is fel vízzel, sózzuk, borsozzuk
• a krumplit megpucoljuk, felkockázzuk
• elkészítjük a rántást: zsemleszínűre pirítjuk a lisztet az olajban
• amikor a répa már félig megfőtt (vékonyra van vágva, nem kell neki sok idő), hozzáadjuk a krumplit is, puhára főzzük mindkettőt
• letekerjük gyenge lángra, belekeverjük a rántást, 1-2 percig főzzük folyamatos keverés mellett, aztán öntjük fel tejjel és a kolbászkarikákat is visszarakjuk bele, átforraljuk

 Nekem ecettel, férjemnek ecet nélkül elképzelhetetlen ez az étel, tehát tálaláskor az mindig kerül az asztalra, de gyakran vágunk fel mellé nyers füstölt szalonnát vagy hagymát, amit sózunk, ecetezünk (érdekes mód azt én is imádom mellé). 

Ha tetszett a bejegyzés, megköszönöm, ha megosztod a barátaiddal is. Facebook-oldalunkhoz csatlakozva elsőként értesülsz a legújabb bejegyzéseinkről és az aktuális témákról is. Köszönöm, hogy itt voltál!