Ugye ti is ismertek olyan ételeket, melyekről azonnal beugrik egy film, mese vagy épp dalszöveg.

  Hiába, "enni, inni kell", még a kitalált szereplőknek is, és bár nem sok film van, amelyben épp ez a természetes elfoglaltság kerülne középpontba, egy sokatmondó családi vacsora, egy éttermi jelenet vagy valamelyik szereplő érdekes étkezési szokása, szenvedélye mind-mind alkalmas arra, hogy a legkeményebb akciófilmet, a legkomolyabb könyvet is élethűbbnek lássuk és ne olyannak, mint ami valami távoli bolygón élő emberekről szólna.

   A most következő kvíz viszont nem lesz se kemény, se komoly. Kicsit eszünk, iszunk, filmezünk, mesézünk. És dalolunk.

  Játékra fel, jó szórakozást!

Van már a blogban néhány gyümölcsleves, de közülük egyik sem olyan, ami hagyományos módon, nagymama-féle lisztes habarással készült volna. A gyümölcsleveseket én is inkább már csak főzés nélkül, tejszínnel, a gyümölcs egy részét beleturmixolva, hidegen szeretem. Régen viszont főzéssel, habarással készítették, én is még így tanultam, és ribizlihez, köszmétéhez, befőtt meggyhez, somhoz, birsalmához ez még mindig egy használható alaprecept. A történethez hozzátartozik, hogy nálunk akkor nem is levesnek, hanem mártásnak hívtak minden főzéssel készült gyümölcslevest, akkor is, ha azt nem húshoz, tésztához, hanem első fogásnak vagy épp desszertnek szánták.

Hónapok óta annyi az összes testmozgásom, ami a házimunkával együtt jár. Nyolc-kilenc óra ülőmunka után ezt sajnos pont annyit ért, hogy sikerült alaposan eltunyulnom. Egy hosszabb séta, pár emeletnyi lépcsőzés is fárasztó és kellemetlen lett, testileg-lelkileg kimerültnek éreztem magam annak ellenére, hogy semmi megerőltetőt nem csináltam.

  Ez a sütemény valami isteni, de őszinte leszek veletek, ez most nem egy villámgyors kategóriás. Illetve... kész van ez hamar, ha tudjuk, melyik műveletet melyik után érdemes csinálni, de üresjárat nincs közben, legalább 40 percre be kell költözni a konyhába!

  Szerintem megéri. :) 

Sokan azt hiszik, cseresznyéből nem lehet finom levest főzni, mert íztelen kissé és a leve is olyan semmilyen színű. Ezt most cáfolni szeretném ezzel a könnyű fűszeres cseresznyelevessel, amiben- kis trükkel -még a gyümölcs színét is kicsalogatjuk. Főzéssel készül, fogyasztható hidegen, melegen egyaránt.

 Az igazi fagylaltok általában főzéssel készülnek, a friss tojás majdnem mindegyiknél elengedhetetlen hozzávaló, de a gyümölcsfagyi lazább kategória. A citromfagyinál például egyáltalán nem elvárás, hogy krémes legyen, gyakran minél vizesebb, annál jobb, merthogy a citromos ízt mindig inkább akkor kívánjuk, ha szomjasak vagyunk. Ha mégis valami tejesebbre vágyunk egyszerű granitánál, készítsünk citromos joghurtfagyit, ami sem tojást, sem főzést nem igényel.

Szeretném nektek bemutatni a legnagyszerűbb konyhai alkotótevékenységet: a joghurt illetve görög joghurt készítését. Egyszerűsége hihetetlen, de mindenképp szükség van hozzá egy csinos görögre sok hagyományos joghurtra ...vagy csak egészen kevésre, de akkor annál több házi tejre. Igazából fogalmam sincs, miért kapta ez a fajta joghurt a görög nevet, hiszen annyi csak a lényege, hogy az eredetinél sokkal krémesebb, zsírosabb és savómentes.

 Ezt pedig a következőképpen érjük el:

Máskor marad vagy nem húsleves a vasárnapi ebédből, de nyáron egész biztosan. Mert húslevesből keveset nem érdemes főzni (3 óra főzés 1 liter levesért, na ne már!), a kánikulában viszont mindenki "inkább valami mást" enne (és ez általában az elkészülte után derül ki), így nagyon gyakran éppen csak beleütjük a kanalat, a többi feleslegessé válik. Persze le is lehet fagyasztani a még tésztamentes, finom alaplét, de én jobban szeretem 2-3 napon belül elhasználni, pl. karfiolkrémlevesbe.

 A lelkem mélyén úgy vártam, mint a messiást....hogy végre mindenhol legyek egyek, csak ne otthon....nem akarok most belemélyedni hogy miért különleges dolog akár egyik, akár másik (a nem otthon lenni és a nem otthon enni is), miért ritka, mint a fehér holló az én kimozdulásom, az pedig különösen luxuskategória, ha nem árván-egyedül, nem munkaügyben, nem hivatalba, nem orvoshoz, nem (pénzügyi helyzetünk tekintetében eltévelyedett) gyerekeimmel vásárolni, nem tömegközlekedéssel, nem 2-3 rohanós órára, hanem tényleg "csak úgy", haszontalanul, senkihez, semmihez nem alkalmazkodva léphetek le. Hogy bűntudatomat ("lenne itthon is dolgom!") csillapítsam, a kis hétköznapi kiruccanásomat emberrablásnak fogtam fel, melynek kedves férjem a kíméletlen elkövetője, indítéka pedig az egyre gyakoribb nyafogásom, hogy "unom már, hogy mindennap reggeltől estig ugyanazt csinálom."

Nem vagyok egy kötekedős alkat, de a surimi kitalálójának feltenném a nagy ábel-féle kérdést: "DE MIÉÉÉRT???"

   Mert mi is az a surimi?