Még mindig nem kerültünk túl messze az ünnepektől, az igazán édes, nehéz sütemények egyelőre nem mozgatják meg egyikünk fantáziáját sem. Van viszont egy könnyű, citromos, babapiskótás, sütés nélkül készíthető desszert, ami jöhet télen-nyáron és szerintem sokan ismeritek is, ez a Citromos álom.

  (Bár a családban csak én rajongok a citromos ízekért, ezért a sütiért mindenki odavan.  :)  Pedig nem sajnálom belőle a citromot... hátha... :D  ) 

  Január 6-án, 2 héttel a nyugati világ ünneplése után, többmillió ortodox katolikus kezdi meg ünnepelni a saját karácsonyát, a Julián naptár szerintit.

  Ukrajnában is ez volt eddig az államilag elismert ünnep, 2017-ben viszont a december 25-ét is munkaszüneti nappá nyilvánították, tehát most először akár kétszer is ünnepelhetnek az ott élők.

 Hogy szeretik-e a Reszkessetek betörőket vagy nem, azt nem tudhatom, de a benne felcsendülő éneket, a Carol of the Bells-t joggal érezheti sajátjának az ukrán nép. Ennek a népszerű karácsonyi éneknek nagyon sok köze van Ukrajnához. A dal eredetije ugyanis egy ukrán népdal, a „Scsedrik”.

Van egy régies(?) leves, amiről első hallásra hajlamos mindenki azt hinni, hogy nem szereti. Legalábbis nálunk annak idején nagy vita volt, hogy mire akarom "elpocsékolni" a jó kis házi kolbászt, nehogy már vízbe tegyem (főleg ne köménymaggal!) és kifőzzem azt az isteni ízét! Persze már az első kóstolás után férj is másképp gondolta, ezért merem itt is közzétenni ezt az idősebbektől tanult leves receptjét, amit levesbetét és csurgatott tojás helyett én mindig fokhagymás pirított kenyérkockákkal tálalok (és amíg nem volt internet, azt hittem, ezt én találtam ki :D ).

Azt gondolom, hogy a szilveszter napjának nem épp a sütés-főzésről kellene szólnia, épp elég, hogy karácsonykor holtfáradtan esünk a konyhából a fenyőfa alá (én nem, mert szenteste délután 5-kor van az istentisztelet, az nekem nemcsak szellemi feltöltekezés, hanem másfél óra megérdemelt testi pihenés is a vacsora előtt :D )

Tehát a szilveszter. Lehet buli vagy otthonülős óévbúcsúztatás, harapnivaló nélkül elképzelhetetlen, sőt ilyenkor tényleg elmondhatjuk, az étel élet. Vagy legalábbis értelem. Tehát ha nincs más alternatíva, minimális konyhai szorgoskodás nélkül ezt sem úszhatjuk meg.

Igaz, hogy a gyümölcsös joghurttortáknak inkább nyáron van a szezonjuk, de a karácsony és aztán a szilveszter meg különösen mégiscsak egy olyan időszak, amikor mindent szabad (fagyit enni, behűtött koktélokat inni :D ), kicsit nyár a télben az a pár nap. Arról nem is beszélve, hogy mi a zserbóért, bejgliért és hasonló nehéz süteményekért december 23-áig lelkesedünk; amikor elkészül, akkor jót eszünk belőle. Az ünnepek alatt is kívánja a szemünk a sok finomságot, de akkor már csak az ilyen könnyű desszertek esnek jól.  

Hónapok óta őrizgetek egy vajkaramella receptet, várva kedvre és alkalomra, hogy elkészítsem végre, mert őrülten tej- és vajkaramella rajongók vagyunk. 

Az elmúlt napokban több olyan gondolattal is találkoztam (facebookon és különböző fórumokban), hogy nyűg ez a karácsony, nem a pihenésről, családról, szeretetről szól, a nyilatkozók csak a vele járó munkát és a rengeteg kiadást látják, kényszerített kötelességek és irreális elvárások halmazává fajult már számukra.

Karácsony közeledtével a legtöbb Készítsd magad!-poszt arról szól, hogy miként tudunk (néha tényleg) hihetetlenül rövid idő alatt minél látványosabb dekorációkat készíteni. Lassan már senki nem ad ötleteket azoknak, akik hosszú órákon keresztül akarnak alkotni. Azoknak, akik szeretnek szöszmötölni, pepecselni, és úgy belemerülni egy-egy alkotásba, hogy észre se veszik, hogy eltelt az idő, vacsora sem készült akkor este és a gyerek is elaludt ruhástul a kanapén, maszatos arccal az alaposan elrejtett szaloncukortól. 

Három nagy kedvenc egyetlen fogásban. Az "Elkészül 50 perc alatt?" sorozatom újabb szereplője, hiszen tényleg nem kell hozzá még annyi idő sem. A baconbe tekert májat bevágjuk a sütőbe, a megpucolt krumplit a tűzhelyre, addig lereszeljük a retket, aztán már csak annyi maradt, hogy a megfőtt krumplit pürésítsük. Finom, hamar kész vacsora. :)

Van, ahol mandulának nevezik ezt a fajta süteményt, nálunk csak diócska, a meglévő sütőformám is egyértelműen dióra emlékeztető. Már lassan 5 éve, hogy megörököltem anyósomtól (valamikor a Szovjetunióban gyártották), de most először jutott eszembe, hogy mi lenne, ha a hozzá adott recept alapján készíteném el, hagynám egy másik alkalomra a sütis füzetemben lévő leírást és a neten fellelhető ezerféle receptet is.