Máskor marad vagy nem húsleves a vasárnapi ebédből, de nyáron egész biztosan. Mert húslevesből keveset nem érdemes főzni (3 óra főzés 1 liter levesért, na ne már!), a kánikulában viszont mindenki "inkább valami mást" enne (és ez általában az elkészülte után derül ki), így nagyon gyakran éppen csak beleütjük a kanalat, a többi feleslegessé válik. Persze le is lehet fagyasztani a még tésztamentes, finom alaplét, de én jobban szeretem 2-3 napon belül elhasználni, pl. karfiolkrémlevesbe.

 A lelkem mélyén úgy vártam, mint a messiást....hogy végre mindenhol legyek egyek, csak ne otthon....nem akarok most belemélyedni hogy miért különleges dolog akár egyik, akár másik (a nem otthon lenni és a nem otthon enni is), miért ritka, mint a fehér holló az én kimozdulásom, az pedig különösen luxuskategória, ha nem árván-egyedül, nem munkaügyben, nem hivatalba, nem orvoshoz, nem (pénzügyi helyzetünk tekintetében eltévelyedett) gyerekeimmel vásárolni, nem tömegközlekedéssel, nem 2-3 rohanós órára, hanem tényleg "csak úgy", haszontalanul, senkihez, semmihez nem alkalmazkodva léphetek le. Hogy bűntudatomat ("lenne itthon is dolgom!") csillapítsam, a kis hétköznapi kiruccanásomat emberrablásnak fogtam fel, melynek kedves férjem a kíméletlen elkövetője, indítéka pedig az egyre gyakoribb nyafogásom, hogy "unom már, hogy mindennap reggeltől estig ugyanazt csinálom."

Nem vagyok egy kötekedős alkat, de a surimi kitalálójának feltenném a nagy ábel-féle kérdést: "DE MIÉÉÉRT???"

   Mert mi is az a surimi?  

 Csak egy gondolat és már kész is. Isteni finom, üdítő leves vagy desszert, tele vitaminnal.

Nemrég a kávék világába kalandoztunk, most pedig az édességek kerülnek sorra. Lesz itt minden, A-Z-ig, azaz alapanyagoktól a kész ételig, tészták, sütik, desszertek. A képek csak illusztrációk a kérdések mellett, sok segítséget nem adnak, de kötelességemnek tartom megemlíteni, hogy egyes esetekben a nyugalom megzavarására igencsak alkalmasak. :D

A kapros túrós lepény bizony nem az a sütemény, amit mindenki feltétel nélkül imád. Nálunk a kaporral önmagában is ki lehet kergetni a világból a gyerekeket és a férjet is, az pedig, hogy egy általában édesre ízesített alapanyaghoz adjuk hozzá, teljességgel nonszensz számukra. Így ezt a pitét egyes-egyedül én szeretem a családban, de annyira elvetemülten, hogy nekem édesen és sósan is jöhet. 

Ez most kicsit hasonlatos lesz anyósom kókuszkockájához ("a kihűlt tésztát felszeleteljük, a kockákat előbb csokiba, aztán darált dióba forgatjuk"), kókusz még csak említve sincs, csak a címében, és itt is épp a lelkétől, a chilitől fosztjuk meg ezt a népszerű ételt. Szerencsére a chili cseppet sem sértődékeny, a tányéron ízesítve is ugyanúgy megmutatja az erejét, mint amikor belefőzzük, így aztán a család aprajának-nagyjának fogára való lesz ez az étel is. :D

Mintha a legfinomabb, legkrémesebb eperfagyit... kanalaznám. Tökéletes tavaszi desszert egy könnyű ebéd, vacsora után. Mert ebben azért van kalória: tej, tojás, méz, cukor.

Kimérem, megkeverem, turmixolom vagy összerázom, pohárba öntöm, dekorálom-kb. ennyi egy koktél elkészítése, és most kérek elnézést azoktól, akiknek ez a szakmája, igen, tudom, hogy több ez ennél, az ördög a részletekben rejlik. ♥

 Mint minden feleség és anyuka, igyekszek a családom számára a legfinomabb és legegészségesebb ételeket varázsolni a megterített asztalra. Nem használunk különleges alapanyagokat, de-hacsak lehet-kerüljük a feldolgozott készítményeket, töltelékárukat, fűszerpótlókat, tasakokban és kockákba besűrített ételalapokat. Mégis van időnként az a helyzet, amikor nem nagyon van más választás, vagy ilyet eszünk, vagy éhen maradunk. 

  A most következő levesféleség igazából hazai cucc, nem műleves. Nem porból, nem kockából készül, hanem a legfinomabb zsenge zöldségekből, van benne mégis némi hamisítás:  a belevaló májgombócot nem csirkemájból, hanem egyszerű konzerves májkrémből kevertem be.