Csak egy szokásos telefon-takarításnak indult.  Gyerek is tudja-elméletben- hogy tisztaság fél egészség meg rend a lelke mindennek, sőt mostanában már azt is kívülről fújja, hogy ne sajnáljuk kidobni a felesleges és lelkünknek sem kedves dolgainkat, mert azok (is) kiszívják az életerőnket. Hogy időnként szorgalmasan törölgeti a telefonjából a nem túl jól sikerült képeket, az mégsem ennek a tudásnak köszönhető, egyszerűbb oka van: olyankor már zavaróan belassul neki a rendszer.

    Ott tartunk tehát, hogy delete...delete...delete...

    -Anyu, nézd már! Szerinted itt mit fotóztam?! -hagyja abba a nyomkodást és kérdi halálsápadtan. Majd mutatja ezt a...ezt a ....nemtudommicsodát.

   Megállapítom magamban, hogy gőzöm sincs, egy kurta "nem tudom"-mal le is rázom magamról.  Átmegy a másik szobába, nővérét is nyaggatja. Vagyis gondolom, hogy ugyanez a téma, mert csak a Nagylány felemelt hangját hallom: "nem érted, hogy fogalmam sincs, hagyjál már." (Lányos családban a "hagyjál már!" a leggyakrabban előforduló kifejezés. Nem tudom, mi lenne, ha mi, szülők is elkezdenénk használni, főleg amikor azt kérdezik: "mi lesz a vacsora?" vagy "ugye elengedsz?")

 Visszaül mellém, szorgalmasan "takarít" tovább. Fél szemmel azért figyelek rá, látom, nem törli ki a beazonosítatlan képet, újra és újra előszedi, nézegeti. Megsajnálom.

  -Na gyere, kinyomozzuk!

  Adok a dolognak 2 percet. Elveszem tőle a telefont. Forgatom, lehet, ha megfelelő szögbe kerül, azonnal látható a lényeg. De nem lettem okosabb. Kezdek kíváncsi lenni. Mégis mi a lótúró lehet ez? Dátumra is rákeresünk, lány már reménykedik, hogy egy szerdai fotó, mert akkor késő délután hittanra megy, és hazafelé bizony lefotózhatott egy ilyen érdekes lámpájú autót. Persze konkrétan nem emlékszik az esetre, de ha ez a fénykép valamelyik szerdán készült 4 és 6 között, akkor nem is kell tovább gondolkodni.

  Hideg zuhany! December 12. Hétfő! 18 óra 15 perc. Ajjaj!

  Megfejteni csak a bonyolult feladatokat érdekes, oda teszem magamat ezerrel. Képet kérem átküldeni a laptopomra, ott képszerkesztővel fényt kap, majd élesítjük is, na ezt nem kellett volna, már félelmetes arcok is megjelennek a lény szája helyén, igen, lény ez, mi más lehetne, tisztán látható, kimondani nyíltan csak a Kicsilány meri, de igazából már senkinek nem kétséges, hogy ufók vagy transformerek szelfiztek ezen a megkérdezés nélkül kölcsönvett okostelefonon.

 Nézzük innen is, onnan is, ezek a szemek olyan ismerősek nekem! Lehet, hogy Apuka (após) zseblámpája. Vagy egy ufó, aki éjszakánként elvisz egy másik dimenzióba és ott ő a legjobb barátom. Szoktam simogatni a buksiját, ezt konkrétan érzem, szemem behunyom, kellemes emlékek árasztanak el, melegség, finom illatok. Bárki is ő, nem bánt minket. Nyugalmat érzek, biztonságot. Térj már magodhoz, te csaj, kezdesz bedilizni! Ez csak az autónk furcsa szögből, talán az ablakból fotózva. Vagy valami kis jelzőfény benne közelről. Vagy bármilyen fény az egyik poharunkon vagy fémtálon tükröződve.

 Megelőlegeztem a dolognak 2 percet, alig lett hosszabb a vele eltöltött idő. Több mint félóra kimerítő gondolkodás után végre fény gyúlt az agyamban!

.

.

.

.

.

.

.

Íme a lény, aki a frászt hozta ránk:

Az ezeréves szendvicssütőnk. Szendvics benne épp elkészülve.

"Szoktam simogatni a buksiját, ezt konkrétan érzem, szemem behunyom, kellemes emlékek árasztanak el, melegség, finom illatok. Bárki is ő, nem bánt minket. Nyugalmat érzek, biztonságot. Térj már magodhoz, te csaj, kezdesz bedilizni!"  Ugye, ugye, hogy néha érdemes az érzéseinkre is odafigyelni?!  :D

Egyetlen sütivel sem bajlódtam még annyit, mint a whoopie pie-vel. Annyira egyszerű és elronthatatlan, mégis sikerült sorozatosan bénáznom, például egyszer kihagytam a szódabikarbónát, másszor meg kétszer annyi vajat tettem bele, mint amennyi szükséges.

    Megérte nem feladni! :D Ez a süti ízre sem okozott csalódást (mint sok látványédesség), sőt, sokkal de sokkal finomabb, mint elképzeltem. (A krémjét annyira imádom, valószínű, hogy kipróbálom piskótatekercsben is.)

Hozzávalók:

Korongokhoz:

• 8 dkg lágy, de nem megolvadt vaj
• 13 dkg cukor
• 20 dkg joghurt (házi is jó, csak ne legyen nagyon savós)
• 1 kávéskanál vanília-kivonat
• 1 nagyobb tojás fele (feltörni, villával fellazítani, és a felét önteni csak hozzá)
• fél kávéskanál szódabikarbóna
• 3 dkg kakaó
• 18 dkg liszt

Krémhez

• 12 dkg vaj
• 10 dkg mascarpone
• 16 dkg porcukor
• 1 citrom reszelt héja
• 3 kanál citromlé
• 1 teáskanál zselatin

Elkészítés:

• a vajat kikeverjük a cukorral, tojással, joghurttal, vaníliával
• hozzáadjuk a liszttel elkevert kakaót és szódabikarbónát
• tepsibe sütőpapírt terítünk és habzsákkal kis halmokat nyomunk, nem nagyokat, kb. 4 cm-eseket, egymástól 3-4 cm-re, legyenek szép kerekek, de ha nem egyenletes a teteje, az nem baj, szépen el fog simulni sülés közben (ha utáltok habzsákot mosogatni, akkor egy sarkán kivágott zacskóval is ügyesen meg lehet ezt a részét oldani)
• 180°-os  sütőben 12 perc alatt készre sül
• szedjük le a papírról, hagyjuk kihűlni, addig elkészíthetjük a krémet:
• keverjük jól ki a porcukrot a vajjal, aztán adjuk hozzá a mascarponét és a citromlevet is
• duzzasszuk meg a zselatint négy teáskanál vízben, aztán oldódásig melegítsük és kihűlve keverjük lassan a vajas krémbe
• legvégül a reszelt citromhéjat is adjuk hozzá, tegyük hidegre a folyékony krémet, s mikor már dolgozni kezd benne a zselatin, ragasszuk össze bőséges krémmel a korongokat

Jó étvágyat! 

Már nem emlékszem, hol ettem először ilyen sajtot, de arra igen, hogy szinte minden barátnőm ismerte a receptet és egy időben nagyon felkapott volt. Szerettük, mindig elfogyott és nem igazán foglalkoztunk azzal, hogy ez nem is igazi sajt, mert nem tejoltóval készült vagy hogy nem érlelődik hetekig és a lyukakat is csak a szódabikarbónának köszönheti nem pedig erre szakosodott baktériumoknak. (Az, hogy ez mégiscsak igazi sajt, csak most derült ki számomra, mert utánanéztem a wikipédiában,  kapaszkodjatok meg, még a túró is sajt, tejsavas alvadású friss sajt.)  

 Sajnos már évek óta nincs fölösleges tejünk, amit erre áldozhatnék, ezért venni szerintem értelmetlen, most viszont találtam 5 pici zacskó túrót a fagyasztóban. (Egy gazdától veszem frissen és a maréknyi fölöslegeket mindig berakosgatom, hogy jó lesz majd egy-két palacsintába, a család zöme úgyis csak csokisan vagy nutellásan eszi.) Azt sem tudtam, melyiket mikor tettem be, és egyszerre akartam bűntudat nélkül megszabadulni az összestől, de előtte valami hőkezelésnek alávetve, ugye rajtatok is eluralkodik néha a kíméletlen fagyasztó-tisztogathatnék?

Ezért készült most ez a sajt, így legalább nektek is meg tudom mutatni. 

Hozzávalók:

• 0,5 liter tej (házi tej)
• 1 liter túró 
• 1 tojássárgája
• 2 evőkanál tejföl, ez bolti volt, 20 %-os, (az én receptem tejfölt ír, de a neten mindenhol vajat adnak hozzá, szerintem egyformán jó bármelyik)
• kávéskanál só
• fél kávéskanál szódabikarbóna
• fűszerek, amilyen ízűre akarjuk, pl. köménymag, snidling, zöldkapor, fokhagyma, de natúr is maradhat

Elkészítés:

• a tejet felforraljuk
• belekeverjük a villával jól összetört túrót (ha darabosan hagyjuk, nem lesz a sajt egyszínű) és főzzük kb. 10 percig (akkor lesz jó, amikor a tej fehérsége sárgára, savósra vált)
• leszűrjük, arra a részre lesz szükségünk, ami a szűrőben fennmarad, ezt 1-2 perc alatt nyomkodás nélkül lecsepegtetjük
• hozzáadjuk a tojássárgáját, a tejfölt, sót, szódabikarbónát, ízesítőket és gőz felett addig keverjük, amíg az egész homogén massza nem lesz, pont olyan, mint az olvasztott sajt, keveréskor nyúljon, mint a nyers rétestészta (nekem van egy olyan lábasom, amiben semmi nem ég le, én ebben főztem, gyenge nyílt lángon, akinek van ilyen, annak nem kell gőzölgetni)
• ekkor gyorsan! formába öntjük és hagyjuk kihűlni szobahőmérsékleten
• pár órán belül megkeményedik és gyönyörűen szeletelhető, másnap pedig már reszelhető

Én másfél adagot készítettem, másfél liter túróm volt, ami 75 dkg-nyi és ezt főztem meg 7,5 dl tejben. Fél kg sajt lett belőle. Nagyon hamar elkészült, a lányom csodálkozott is, hogy 25 perccel azután, hogy bejelentettem, "és most sajtot fogok készíteni!" az már ott volt a formában. "De anyu, ezt nem órákig kellett volna köpülni!"-méltatlankodott. Azt sem tudtam, sírjak vagy nevessek, hiába, az én lányom, teljesen képben van a konyhatechnikai eljárásokat illetően. :D

A gőzgombóc vagy gőzönfőtt bukta számomra olyan nagymamis finomság. Ennek kicsit ellentmond, hogy én is el tudom készíteni, de ez már csak amolyan lázadás, "csakazértis!". (Ha nekem már nincs, akit megkérjek...akkor majd csinálok én!) Persze féltem, mint minden kelt tésztától meg aztán itt a kacifántosnak hitt főzése is, de igazából nem is bonyolult, csak rá kell jönni a menetére.

Hozzávalók:

800 g liszt
2 tojás
40 g élesztő
8 dkg olvasztott margarin vagy vaj
10-15 dkg cukor
csipet só
4,5 dl tej (± 0,5 dl a liszttől függően)
lekvár
zsír vagy vaj
vaníliás cukorral kevert darált dió 

Elkészítés:

   A tejet meglangyosítjuk.  Egy tálba kimérjük a lisztet, ebbe kis mélyedést csinálunk, beleöntünk kb. 1,5 deciliter tejet pici cukorral és beletördeljük az élesztőt. (Persze külön tálkában is lehet, mindenkinek ahogy kényelmes.) Amíg felfut, a többi langyos tejben megolvasztjuk a 8 dkg vajat és belekeverjük a tojásokat is. Adjuk még hozzá a csipet sót, a 3 kanál cukrot és jól dolgozzuk ki. 
   Kb. egy órát kel. Ennyi bedagasztva.

   Ilyen lett megkelve.

   Nyújtsuk ki ujjnyi vastagra, vágjuk kockákra, tegyünk kiskanálnyi (szilva)lekvárt a közepébe (vagy szilvát esetleg barackot), majd a két csücskét fogjuk össze és formáljunk gombócokat. (Az összenyomkodott rész megy majd főzéskor alulra.)

   Közben kevés vizet forraljunk fel egy nagyobb lábasban. Ha nincs párolóbetétünk, akkor vékony konyharuhát vagy gézdarabot feszítsünk a fazékra, kössük rá szorosan egy madzaggal, egy mély tállal szokták ilyenkor letakarni a fövő gombócokat.
   Én még ezen az anyósomtól örökölt retró csodamasinán főzöm meg őket. Nem szoktam semmiféle zsiradékkal lekenni, de modernebb eszközökre talán ráragadhatnak. (Erről lecsúsztak, amikor egyszer bezsíroztam. :D )

  11 darab gombóc megy erre, nyilván a fazék nagyságától függ, hogy a rákötött anyagra mennyi fér rá. Fontos, hogy csak akkor rakjuk rá, amikor már rendesen forr a víz, és még véletlenül se érjék egymást, mert legalább másfélszeresére nő mindegyik. 

  12 percig kell párolni lefedve illetve a tállal letakarva.
   Közben vajat olvasztunk (az eredeti recept szerint zsírt) és erre szedjük ki a gombócokat. Mi jól beleforgatjuk, hogy aztán minden részére ráragadjon a vaníliás cukorral összekevert darált dió (vagy mák; a bátrabbak pedig akár kókuszba is forgatják). Ha kiszedve kicsit megráncosodik a felülete, no para, a darált dió szépen eltakarja az esztétikai tökéletlenséget, a következő adagnál pedig tényleg tartsuk be a 12 percet (ezt ugyanis a túlfőzés okozza)! :D

Jó étvágyat! :D

Nálunk ez a sütemény mindig akkor kerül fókuszba, amikor "semmi nincs itthon".  (Mármint hozzávalók, amiből süti készülhetne. Se gyümölcs, se habtejszín, se túró, se mák, diót meg törni kellene, a befőtt meggy meg rég elfogyott.)  :D   Tudom, tudom, hogy a kókuszreszelék sem egy alapvető élelmiszer, de az szinte mindig található a kamrapolcon, csokis palacsinta-imádó családnak ebből soha nem szabad kifogynia.

Évek óta páratlan forralt bort készítünk, mivel az ideális folyamat (különösen a forralás időtartama) örök vitatéma volt nálunk. (Páratlan, mert soha nem készült még két egyforma. :D ) Viszont mostanra úgy érzem, sikerült (innen is, onnan is lopva ötleteket) egy igazán finom változatra rátalálni, amiben a fűszerek is kellően érezhetőek, de a bor alkoholtartalma sem szenved csorbát.

 Mindennek a titka a forralt bor-szirup, aminek az alapja lehet víz vagy bor, ebben főnek meg a fűszerek; bátran lehet elhagyni a felsorolásból, ami nem annyira jön be, de ha úgy tetszik, akár csilipaprikával vagy babérlevéllel is felturbózható, ha unalmas már a "csak mézeskalácsot" eszünkbe juttató ízvilág. 

Hozzávalók:

• 1 l vörösborbor
• 10-15 dkg cukor
• 2 fahéjrúd
• 2 csillagánizs
• csapott teáskanálnyi szegfűszeg
• vanília
• fél narancs vékonyan levágott héja (a fehér rész nélkül) és a leve
• fél citrom lereszelt héja (mert azt elég nehéz vékonyan hámozni, de aki ügyes, úgy is mehet)
• 1-2 reszelésnyi szerecsendió

Elkészítés:

• forraljunk fel kb. 2,5 dl bort (vagy ha gyengébbre szeretnénk, akkor vizet) a cukorral, fűszerekkel és a citrusok héjával
• főzzük kb. 10 percen keresztül lassú tűzön, befedve
•  öntsük fel a többi borral, facsarjuk bele a narancs levét is és forráspontig melegítsük
• ha nem lenne elég édes, még mehet hozzá kevés cukor
• öntsük bögrébe vagy nagyobb üvegpoharakba és már fogyaszthatjuk is. Gyerekek nem!

Jü borozgatst! Vigyázatok: Üü...t. :D :D :D

Hiába googliztam rá, a net nem ismeri azt a süteményt, amit már a nagyanyám nagyanyja is Tarka tortaként írt be gyöngybetűkkel a receptfüzetébe. Pedig ez a világ legegyszerűbb süteménye; igaz, ahhoz, amiket én tortának nevezek, semmi köze nincs, mert számomra azok krémes-habos alkotások, de a piskótának közeli rokona, még így is, hogy ez csak egy egyszerű kevert tészta. 

  Most nagy vallomás jön: soha nem készítettem még tarka tortát (ami nem más, mint a lenti recept alapján elkészített tészta, a felét rakják a tepsibe, a másik felébe kakaót kevernek és halmokat raknak a sárga tésztára, hasonlóan, mint a boci tortánál. Megsül és szép tarka lesz az egész, emellett finom is, laktató is, s bár egyáltalán nem száraz, mehet azért hozzá vanília- vagy csokiöntet, befőtt, lekvár, puding és hasonlók, ha úgy szeretnénk). 

 De mégiscsak előkelő helyet foglal el ez a recept a gyűjteményemben, mert nálam ez alkotja a gyümölcsös lepények tésztáját. (Mert olcsóbb, gyorsabb és egyszerűbb, mint a soktojásos változat.) Tulajdonképpen olyasmi, mint a muffin-tészta, csak nem formában, hanem egy nagy tepsiben sütve, így sok lesz, mégis pikk-pakk készen van. Gyümölcs mehet rá cseresznye, meggy, szilva, barack, körte, mazsola, aszalt áfonya....próbáljátok ki mindegyikkel.

Hozzávalók:

(ez 32×30 cm-es tepsihez való adag)

• 3 tojás
• 15 dkg margarin
• 35 dkg cukor
• 1 vaníliás cukor
• 2,25 dl tej
• 37 dkg liszt
• csapott kávéskanálnyi szódabikarbóna
• citromhéj, kevés fahéj (elhagyható ízesítők)
• gyümölcs, akár befőtt is

Elkészítés:

• kikeverjük a margarint az egész tojásokkal, cukorral, vaníliával (kézi mixerrel is lehet)
• hozzáöntjük a tejet, majd a szódabikarbónával elkevert lisztet, (ezt csak fakanállal, nem kell agyonkevergetni)
• a híg tésztát sütőpapírral kibélelt tepsiben öntjük, rárakjuk a kimagozott, lecsepegtetett gyümölcsöt (jó sokat)
• sütjük, több ideig, mint a piskótát, legyen a teteje kissé aranybarna (de azért ügyeljünk, ha alulról meg ne égjen!)
• kihűlés után beporcukrozzuk

 Egy tartalmas levessel főétkezésre is kiváló. Jó étvágyat! :D

Régebben azt hittem, hogy zabpelyhet csak azok esznek, akiknek valami diéta miatt nagyon muszáj... illetve azok, akik önszántukból extra egészségesen akarnak táplálkozni és emiatt bevállalják a kevésbé ízletes fogásokat is. Kíváncsiskodva a változatosabb ételek felé, rájöttem, hogy a zabpehely igenis lehet finom, csak tovább kell lépni a "natúr zabpehely joghurttal vagy tejjel" kombóknál.

  A granola egyik összetevőjévé válni.... na az a legjobb dolog, ami a zabpehellyel történhet! Aztán lehet belőle finom reggeli joghurttal, egészséges, vitamindús rágcsa vagy akár gasztroajándék is, például egy szép csatos üvegben, mellékelt színes recepttel (2 kinyomtathatót a bejegyzés végén is találsz) vagy anélkül... szerintem még a fenyő alatt is megállja a helyét.

Én egy 7,5 dl-es üveget vásároltam, abba a lentebb megadott mennyiségből készült granolának épp a  fele fért bele.

Készítsd el, ígérem, nem fogod megbánni, nálunk férj és gyerekek (gyerekek barátnői) is szeretik!

Hozzávalók:

• 3 bögre nagyszemű zabpehely
• 1 bögre olajos mag (pl. 4 kanál pirított mogyoró és dió, 3 kanál napraforgómag, 2-2 kanál kókuszreszelék és szezámmag, 1 kanál lenmag)
• 1 bögre aszalt gyümölcs (áfonya, barack, szilva és mazsola)
• 1 dl méz
• 0,5 dl étolaj vagy kókuszzsír 
• csipet só
• fél mokkáskanál fahéj és/vagy pár csepp vaníliaaroma (elhagyható)

Elkészítés: 

    Egy tálban összekeverjük a zabpelyhet, a magvakat, sót, és fahéjat. A mézet -ha szükséges-kissé meglangyosítjuk, hozzákeverjük az olajat és ráöntjük az egyvelegre. Jól összekeverjük. Egy tepsibe sütőpapírt terítünk, erre szépen eloszlatjuk, sütőbe toljuk és sütjük 10-15 percig, közben egyszer-kétszer átkavarjuk. Csak addig süssük, amíg elveszíti a natúr színét és olyan nem lesz, mint a pirított földimogyoró! Kihűlve keverjük hozzá az aszalt gyümölcsöket.

   Mehet egy szép csatos üvegbe vagy egy egyszerűbe, amit feldíszítünk bármilyen karácsonyi dekorelemmel, és ha tudjuk, hogy az ajándékozott nem riad vissza a sütés-főzéstől, akkor a receptet is mellékelhetjük akár kézzel írva, akár kinyomtatva.

  Ezen a nyomtatható recepten már a 0,75 dl-nyi üveghez szükséges mennyiségek szerepelnek. 

Ha pedig így megírva jobban tetszik neked, akkor ezt mentsd le a gépedre és ki tudod nyomtatni.

 Kis kárpátaljai kirándulásra hívlak benneteket, ezúttal "szigorúan" csak játék, pontosabban teszt formájában.  20 érdekes kérdés, az első 5 (általános műveltség, töri, földrajz és hasonlók témakörben) ne riasszon el senkit, mert aztán jön az izgalmasabb "ezt most eszik vagy isszák?" szóval kicsit az étkek világába kalandozunk.

 A vidék gasztronómiájának most csupán azt az oldalát szeretném bemutatni, amiben eltér Magyarországtól. Ezt pedig 2 dolog jellemzi igazán: az ősi magyar hagyományok és gyakran a nyelvezet megőrzése illetve az ukrán-orosz konyhába való bekíváncsiskodás, ezek által a kárpátaljai konyha méltán büszkélkedhet változatosságával, sokszínűségével.

Ügyesen és jó szórakozást! 

Játék indítása

Van egy sütemény, amit a mai napig az ősrégi receptünk alapján sütök, ez pedig a hókifli. Próbáltam ugyan megreformálni, de olyan omlós, porhanyós, mint ahogyan először kóstoltam (és megszerettem) nem lett sem az egészségesebb (margarinnal gyúrt), sem az élesztős változat.

 Nem szépítem: én így érzem kicsit benne a zsír ízét, de talán csak azért mert évek óta étolajjal főzök. Engem nem zavar, de aki érzékeny az ilyesmire vagy más miatt utasítja el ezt (az egészségesség szempontjából tényleg sokat vitatott) hozzávalót, maradjon inkább a vajnál vagy margarinnál, csupán azt kell figyelembe venni, hogy a zsír az 100% zsiradék, a margarin, vaj pedig a legjobb esetben is csak 70-80 %, tehát több kell belőle!

Hozzávalók:

(bögre: 2,5 dl-es)

• 4 bögre liszt (kb. 550 gr)
• 1 bögre zsír (kb. 225 gr)
• 2 dl tejföl
• 4 vaníliás cukor (édesszájú vagyok, de még nekem is elég bele ennyi cukor, kb. 4 dkg-nyi ami a 4 tasakban van)
• csipet só
• fél kávéskanál szódabikarbóna
• reszelt citromhéj (elhagyható)
• lekvár (nem folyós; üstben főtt szilvalekvár van az enyémben) vagy mák esetleg dió (a bejglim tölteléke ehhez is jó)
• igazi vaníliás porcukor, amibe a megsült kifliket beleforgatjuk

Elkészítés:

A lisztet összekeverjük a sóval, vaníliás cukorral, szódabikarbónával, elmorzsoljuk benne a zsírt és összegyúrjuk a tejföllel.

Folpackba csomagolva hidegre tesszük, ez lehet fél óra vagy akár fél nap is.

Átgyúrjuk, majd kinyújtjuk és kétféleképpen formázhatjuk: 

-pogácsaszaggatóval vagy pohárral (7 cm átmérőjű) köröket vágunk ki, arra megy a lekvár, aztán félbehajtjuk óvatosan, jól összenyomkodjuk, így lesznek a holdacskák (csacsifüle) 

vagy

 -egy tányér (20 cm átmérőjű) mentén kört vágunk a kinyújtott tésztából, a köröket 8 cikkre osztjuk, a legszélesebb részére teszünk egy pöttynyi lekvárt, feltekerjük, kicsit meghajlítjuk, ez a forma inkább a "kiflisebb"

Vigyázzunk, hogy ne süssük túl!

Még melegen porcukorba forgatjuk. Másnap még finomabb. Hét lakat alatt pedig akár 1-2 hétig is eláll.  ♥