Ahogy az előző bejegyzésben írtam, szépen kigondoltam az első gluténmentes vacsorát: hajdinát (mi csak grecskának hívjuk) tükörtojással. Csakhogy kiderült, ez a lány nemcsak időnként utálja a tükörtojást, hanem olyannyira nem szereti, hogy akkor sem fogja megenni, ha nem lesz semmi más. Tudom, hogy nem rossz étel a hajdina, de csak úgy önmagában elég szegényes lett volna. Ezért már a hivatalos diagnózis első estéjén mégiscsak beiktattunk egy nagyobb bevásárlást. (Figyelem! Ez egy haul-bejegyzés lesz, mert van szerencsére kínálat.)

Pénteken hivatalosan is megkaptuk a diagnózist, amit már 2 hete sejtettünk, 1 hete pedig biztosan tudtunk, mert kiskorúaknak is lehet ügyfélkapuja. A nagy kő, hogy esetleg más súlyos betegség is szóba jöhet, nem került le a szívemről, de a normálisnál 5-ször magasabb érték teljesen nyilvánvalóvá tette, hogy van más gond vagy nincs, de a cöliákia az 99.99%-ban bebizonyított nála. Van, amikor jó lenne, ha változtatnánk az étrendünkön és van, amikor ez kötelező.

Amikor elkezdtem írni ezt a blogot nem rejtett szándékom volt, hogy minden receptet, minden főzéssel kapcsolatos tudnivalót összegyűjtsek benne a lányaimnak és akkor is itt legyenek nekik az infók, ha én már esetleg nem leszek...vagy nem emlékszem. (Ez nem vicc, az ember időskorára könnyen elfelejtheti a saját jól bevált konyhai gyakorlatait is. Anyósom sokat kérdezte tőlem, mit hogyan készítek, én pedig készségesen kisegítettem a tanácsokkal, melyeket 10 évvel azelőtt épp tőle tanultam egy-egy recept kapcsán.) 

(Az írás és a kép a szerző engedélyével került itt megosztásra.)

Wonder Woman-nek hittem magamat 2 csodálatos gyerek mellett. Soha nem gondoltam volna, hogy ha egyszer eljössz, így ledöntesz a lábamról.

Legyőztél! Legyőztél? Azt hittem erős vagyok, azt hittem aki így él, mint én, aki egy évben legfeljebb egyszer lesz beteg, azt egy ilyen dolog sem gyűrheti le.

Tévedtem...

Nemzeti ünnepünk alkalmából mi más lenne stílusosabb desszert, mint magyar zászlónkat szimbolizáló édes-krémes-málnás torta?

Hamis tiramisu már van a blogban, itt, de hiába mellőznénk a drága mascarponét vagy a nyersen beletett tojást, sajnos csak ezekkel lesz "igazi" azaz fenségesen finom.

Lehet még mindig van, aki az ünnepi maradékok gazdaságos eltakarításán fáradozik, én meg azt mondom, készítsetek inkább valami frisset, valami könnyűt. (Egyébként pár szelet bejgli még nálunk is bújócskázik, nincs szívem kidobni, lehet megvárom, amíg magától indul a kuka felé.)

A mai ajánlásom gyümölcsös joghurttorta fagyasztott málnával, nem azért, mert le akarok bárkit is beszélni a friss gyümölcsről, csak elképesztő ára van így télvíz idején, lehet azért is volt belőle még bőséges mennyiség a gyümölcspultban.

Valamelyik téli ünnepen (vagy karácsonykor vagy az év utolsó napján) szinte biztos, hogy ez nálunk az egyik desszert. Könnyű piskóta, habos krém, mazsolás-rumos ízkavalkád, aminek semmi köze az oroszokhoz, annál inkább Oroszi Sándor magyar cukrászhoz. Igaz az eredeti recept sehol nem ír narancsot, ez már egy jól sikerült újítás, amivel szerintem nem csak karácsonykor érdemes feldobni a gasztrohangulatot.

Ha úgy alakul, hogy kaptok valahonnan egy üveg Nutellát és félő, hogy rátok romlik (jó vicc!), mert senki nem akar mostanában csokis mogyorókrémet nyalakodni, készítsetek belőle 3 hozzávalós nutellás brownie muffint. Picike falat tömény mennyország.

Leveles krémesnek hívták felénk. Általában csak ünnepek előtt és nagy-nagy babrával készítettek el szüleink. A tésztáját nem is vajjal, hanem hájjal kenték le, hajtogatták, hűtötték. Nem került bele többcentis krém, de amivel töltötték, az nagyon finom volt. Imádtuk. És nemrég fedeztem fel, hogy szinte ugyanolyan kapható az egyik közeli cukrászdában, és nagyon találóan Nosztalgia krémesnek hívják. Hogy nem ismertem eddig ezt a süteményt?