Van, ahol mandulának nevezik ezt a fajta süteményt, nálunk csak diócska, a meglévő sütőformám is egyértelműen dióra emlékeztető. Már lassan 5 éve, hogy megörököltem anyósomtól (valamikor a Szovjetunióban gyártották), de most először jutott eszembe, hogy mi lenne, ha a hozzá adott recept alapján készíteném el, hagynám egy másik alkalomra a sütis füzetemben lévő leírást és a neten fellelhető ezerféle receptet is. 

Ha az lenne a kérdés, hogy melyik nemzet háziasszonyai a legprofibbak a hidegkonyhai fogások készítésében és a látványos tálalásban, én azonnal rávágnám, "Az oroszok!". És művelik ezt olyan szinten, hogy sikerül a legegészségesebb alapanyagokból dolgozniuk és még éhen sem marad a megvendégelt. 

Egy igazán egyszerű, de különlegesen finom sütit szeretnék bemutatni nektek, a mézes fánkot. Az a fajta, amit kóstolunk valahol és már kérjük is a receptjét. Aki szereti a mézeskalács ízeit, de krémesebb formában még jobban szeretné, ezt mindenképp meg kell kóstolnia. 

  Itt az ideje, hogy ne csak süssünk-főzzünk, hanem játsszunk is kicsit az ételekkel!

Bárki is találta ki és készítette el a legelső zserbógolyót, minden tiszteletem, mert (szerintem) szinte ugyanazt az ízvilágot adja vissza ez a desszert, mint az igazi sütemény. Darált keksz, dió, lekvár, összegyúrjuk, formázzuk, olvasztott csokiba mártogatjuk, az elkészítése is álom a többi karácsonyi édesség bonyolultságához képest.

A különböző kézzel fogható mütyürök, édességek mellett (vagy helyett) már egyre több szülő élménycédulákat is rejt az adventi naptárba. A közös programok tényleg nagyobb örömet okoznak, mint a tárgyak, gyereknek és felnőttnek egyaránt, legyen az egy kirándulás vagy akár egy alkotó elfoglaltság az otthon melegében. Kis konyhatündéreknek lollipopos sütinyalóka vagy cukorpálca készítésénél szórakoztatóbbat nem is tudnék kitalálni az adventi időszakra. Egyszerre játék, gyurmázás, sütés és -hacsak nem utasítjuk el teljes mértékben az ételszínezékek fogyasztását- akár be is falatozható a végeredmény. De ha mégis, akkor lesz csak dísz... fára, koszorúra, ünnepi dekorációhoz.

Volt nekünk egy bevált rakott túrós palacsintánk, de mióta megkóstoltuk ezt a bizonyos "bécsit", nem is kérdés, melyiket készítsem. Egy kicsivel van csak több munka vele, habot kell verni a töltelékhez és egy tejszínes öntet is megy a tetejére, de épp ettől lesz isteni, a hagyományos palacsinták ezt szépen magukba szívják, megduzzadnak, szinte olvadnak a szájban. Aki kitalálta, tökéleteset alkotott.

Újabb menüt teszteltem, mert célom bebizonyítani, hogy rövid idő alatt is lehet teljes értékű vagy akár többfogásos ebédet (vacsorát) készíteni. Most rántott gombafejeket sütöttem egy nagyon egyszerű körettel, a jázminrizzsel, a hozzávaló mártás és savanyúság pedig egy majonézes lilakáposzta saláta formájában került a főfogás mellé.

A szezonális fáradtságot leginkább tavasszal szokták emlegetni, de sokunkra ez a novemberi "hamar sötétedik" sincs éppen jó hatással. Remélem, nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel, de ahogy kezd lemenni a nap, én már hagynék abba minden munkát, hiszen "itt az este, elfáradtam!" és nem is értem, mit tapogattam eddig, hogy "még semmi vacsora nincs" (és ez a pánik mostanában már délután fél 3-kor jelentkezik). 

Lehet ilyenkor egy csésze erős feketekávéval is helyrerakni magunkat, de akár egy-két energiagolyó is átlendít a holtponton. Most kétfélét készítettem, az első csupa egészség, emellett nagyon egyszerű, gyakorlatilag pár perc alatt elkészül, a másik egy E-vitamin bomba, kissé időigényesebb ugyan, de különlegessége kárpótol, hiszen a napraforgó halva mégsem egy mindennapi édesség.

Készítem a vasárnapi húslevest, vágom a zellergumót (odavagyok az illatáért) és mint derült égből a villámcsapás jön az elhatározás, hogy most azonnal összedobok magamnak egy Waldorf-salátát.