Igazi gombakrémleves -kanalazó idő van nálunk, jöhet az egyszerű recept?

 Aki már régebb óta olvassa a blogomat, talán emlékszik, hogy tavalyelőtt, 15 évvel a nagy tiszai árvíz után, két, kissé kaotikus bejegyzésben én is leírtam, hogy hogyan éltük meg a katasztrofális eseményt. (1. rész, 2. rész)

Mindegy, hogy szalaggal vagy anélkül, lyukkal a közepén vagy csak ujjnyi fehér folttal, a fánk szóról úgy általában mindenkinek egy kerek forma ugrik be. De nem úgy a szatmári öregeknek! Nálunk ez a csigává hajlított hengeralak a hagyományos fánkforma, és nevessetek ki, amíg bele nem néztem egy szakácskönyvbe, ami aztán szembesített az igazsággal, meg voltam győződve arról, hogy ezt nevezik szalagos fánknak. Merthogy hosszú, mint egy szalag, logikus lett volna, nem? :D

Anyukám felfedezése ez a nagyszerű sütemény, sajnos nem találtam meg a forrást, mindenhol sütőporral készítenek hasonlót, ebbe viszont kevés élesztő szükséges. Finom és laktató, mint minden meggyes-mákos süti, itt ráadásul egy "hálás" omlós tésztán ücsörög a páros, ezt a szép jelzőt pedig azért kapta tőlem, mert akár előző este is begyúrható, de ha nincs időnk pihentetni, akkor azonnal is megsüthetjük. Tehát intelligens, alkalmazkodó tészta. :D

 Nagyon régiesen főzök abból a szempontból, hogy leveseket füstölt húsból szinte csak januárban készítek. Már évek óta nincs disznóvágás a családban, amíg volt, a december végén sóba eltett húsok január elején kerültek a füstre, aztán legkésőbb márciusra minden el is fogyott. Ez a múlt, és hiába már azt veszünk, amit akarunk, akkor, amikor akarjuk, mégis elképzelhetetlen számomra, hogy egy jóféle babgulyást a nyári hőségben kanalazzak. Lesz ez majd másképp, falusi létemre is látványosan urbanizálódok, de most még, 2018-ban, a korhelylevesek, káposztás paszulyok, jókai bablevesek ideje nálunk csak és kizárólag a téli hónapok.

 Ennél egészségesebb zabkeksz....van a blogon, itt, de a finomság versenyében mégsem az, hanem a most következő az abszolút győztes.

Van néhány hagyományos magyar étel, ami a bonyolult vagy időigényes elkészítése miatt egyre jobban feledésbe merül. Érdemes lenne ezeknek legalább a receptjeit megőrizni az utókornak, hogy aztán nagyot csodálkozhassunk, "honnan volt akkortájt még ilyesmire is idő, türelem és energia?!" Én most 3 elfeledett szatmári ételt szeretnék bemutatni, igaz a cím akár hamis is lehet, természetesen nem tudhatom, hogy az ország más vidékein mennyire volt ismert egyik-másik, s mivel a háromból kettőt magam is szoktam készíteni, teljesen elfeledettnek sem nevezhetőek.

 Még mindig nem kerültünk túl messze az ünnepektől, az igazán édes, nehéz sütemények egyelőre nem mozgatják meg egyikünk fantáziáját sem. Van viszont egy könnyű, citromos, babapiskótás, sütés nélkül készíthető desszert, ami jöhet télen-nyáron és szerintem sokan ismeritek is, ez a Citromos álom.

  (Bár a családban csak én rajongok a citromos ízekért, ezért a sütiért mindenki odavan.  :)  Pedig nem sajnálom belőle a citromot... hátha... :D  ) 

  Január 6-án, 2 héttel a nyugati világ ünneplése után, többmillió ortodox katolikus kezdi meg ünnepelni a saját karácsonyát, a Julián naptár szerintit.

  Ukrajnában is ez volt eddig az államilag elismert ünnep, 2017-ben viszont a december 25-ét is munkaszüneti nappá nyilvánították, tehát most először akár kétszer is ünnepelhetnek az ott élők.

 Hogy szeretik-e a Reszkessetek betörőket vagy nem, azt nem tudhatom, de a benne felcsendülő éneket, a Carol of the Bells-t joggal érezheti sajátjának az ukrán nép. Ennek a népszerű karácsonyi éneknek nagyon sok köze van Ukrajnához. A dal eredetije ugyanis egy ukrán népdal, a „Scsedrik”.

Van egy régies(?) leves, amiről első hallásra hajlamos mindenki azt hinni, hogy nem szereti. Legalábbis nálunk annak idején nagy vita volt, hogy mire akarom "elpocsékolni" a jó kis házi kolbászt, nehogy már vízbe tegyem (főleg ne köménymaggal!) és kifőzzem azt az isteni ízét! Persze már az első kóstolás után férj is másképp gondolta, ezért merem itt is közzétenni ezt az idősebbektől tanult leves receptjét, amit levesbetét és csurgatott tojás helyett én mindig fokhagymás pirított kenyérkockákkal tálalok (és amíg nem volt internet, azt hittem, ezt én találtam ki :D ).