Szinte nincs is olyan tésztaféle, melyet ne lehetne már gluténmentes változatban is készen megvásárolni. A töltött tésztákat abban a formában, ahogyan mi szeretjük, egészen biztosan nem gyártja egyetlen cég sem, ezeket ugyanúgy kell elkészíteni magunknak, mint eddig, csak most gluténmentes lisztkeverékből. 

Nem tudott még se beszélni, sem járni. De 2 percenként görbült sírósra a szája, olyankor kétségbeesetten nézett és talán még mutogatott is hol az egyszerű csillárra, hol a villanykapcsolóra. A szívem szakadt meg, de sajnos semmit nem tehettünk. Gyertyafényben próbáltuk végigkínlódni édeshármasban azt a pár órát... minden második este, amikor villanylekapcsolás volt. Történt mindez pontosan a Krisztus utáni 2000. évben, itt Európa legeslegközepén, Kárpátalján. Legnehezebbek az őszi, téli esték voltak.

A palacsinta az a tészta, amit gyerekkorunkban is az elsők között akarunk megtanulni egyedül elkészíteni. Én elég sokat bajlódtam a hagyományos palacsintával is, sok-sok sütés leragadt vagy épp megfordításkor szakadtak szét, ma már tudom, hogy sok függ az edénytől, az olajhasználattól, de még a belerakott cukor is lehet az oka a sikertelenségnek.

Nem tudok elég hálás lenni, hogy a cöliákia diagnózisa egy olyan országban és olyan korban ért minket, amikor, ha nehézségek árán is, de meg tudjuk valósítani ezt a fajta diétát.  Bár az esetek nagy részében a pozitív eredménnyel nem egyik napról a másikra szembesítik az embert, tulajdonképpen lehet rá számítani, a kezdeti pánik mégis valahol természetes.  Az első nap legfontosabb tennivalóit gyűjtöttem össze ebben a bejegyzésben.

Amikor legelőször írtam arról, hogy a lányomnál cöliákiát diagnosztizáltak, hirtelen felindulásban tévesen jeleztem felétek, hogy minden korábbi receptem gluténos-cukros-tejes...stb. Nemrég "átlapoztam" a blogot és találtam benne bőven olyan ételeket, melyeken semmit nem kell változtatnom, ugyanúgy eheti, ahogyan korábban. Ez a mentesség viszont csak a gluténre vonatkozik, van még sajnos azon kívül bőven allergén, ami esetleg másnak mégis tiltólistára teszi ezeket a nekünk zöld pipás ételeket.

3 hét telt el azóta, hogy kiderült, hogy családom legkisebb tagjának gluténmentesen kell mostantól étkeznie. Kis összefoglaló ez, hogyan telt ez a három hét, milyen előrelépések történtek velünk és mit tapasztaltunk idáig. 

A vasárnapi húslevest ha csak lehetőségem van rá szombat délután főzöm meg és vasárnap főzöm ki hozzá a tésztát. Nincs ennek különösebb oka, egyszerűen szeretem, ha szabad a vasárnap délelőttöm, és mehetek piacra, vásárolni vagy éppen templomba. Az első gluténmentes húsleves szombati részénél csak az edény és kanál tisztaságára és a fűszerek gluténmentességére kellett figyelnem. Én nem használok különleges fűszereket a hagyományos húslevesbe, tehát szinte csak a borsot és a levesízesítőt kellett ellenőriznem. De nagyon is jól tettem, mert még a borsok sőt paprikák között is találhatóak olyanok, ami glutént is tartalmazhatnak. (A képen az a régi húslevesünk, amit még mindnyájan elfogyaszthattunk.)

Ahogy az előző bejegyzésben írtam, szépen kigondoltam az első gluténmentes vacsorát: hajdinát (mi csak grecskának hívjuk) tükörtojással. Csakhogy kiderült, ez a lány nemcsak időnként utálja a tükörtojást, hanem olyannyira nem szereti, hogy akkor sem fogja megenni, ha nem lesz semmi más. Tudom, hogy nem rossz étel a hajdina, de csak úgy önmagában elég szegényes lett volna. Ezért már a hivatalos diagnózis első estéjén mégiscsak beiktattunk egy nagyobb bevásárlást. (Figyelem! Ez egy haul-bejegyzés lesz, mert van szerencsére kínálat.)

Pénteken hivatalosan is megkaptuk a diagnózist, amit már 2 hete sejtettünk, 1 hete pedig biztosan tudtunk, mert kiskorúaknak is lehet ügyfélkapuja. A nagy kő, hogy esetleg más súlyos betegség is szóba jöhet, nem került le a szívemről, de a normálisnál 5-ször magasabb érték teljesen nyilvánvalóvá tette, hogy van más gond vagy nincs, de a cöliákia az 99.99%-ban bebizonyított nála. Van, amikor jó lenne, ha változtatnánk az étrendünkön és van, amikor ez kötelező.

Amikor elkezdtem írni ezt a blogot nem rejtett szándékom volt, hogy minden receptet, minden főzéssel kapcsolatos tudnivalót összegyűjtsek benne a lányaimnak és akkor is itt legyenek nekik az infók, ha én már esetleg nem leszek...vagy nem emlékszem. (Ez nem vicc, az ember időskorára könnyen elfelejtheti a saját jól bevált konyhai gyakorlatait is. Anyósom sokat kérdezte tőlem, mit hogyan készítek, én pedig készségesen kisegítettem a tanácsokkal, melyeket 10 évvel azelőtt épp tőle tanultam egy-egy recept kapcsán.)