(Az írás és a kép a szerző engedélyével került itt megosztásra.)

Wonder Woman-nek hittem magamat 2 csodálatos gyerek mellett. Soha nem gondoltam volna, hogy ha egyszer eljössz, így ledöntesz a lábamról.

Legyőztél! Legyőztél? Azt hittem erős vagyok, azt hittem aki így él, mint én, aki egy évben legfeljebb egyszer lesz beteg, azt egy ilyen dolog sem gyűrheti le.

Tévedtem...

Nemzeti ünnepünk alkalmából mi más lenne stílusosabb desszert, mint magyar zászlónkat szimbolizáló édes-krémes-málnás torta?

Hamis tiramisu már van a blogban, itt, de hiába mellőznénk a drága mascarponét vagy a nyersen beletett tojást, sajnos csak ezekkel lesz "igazi" azaz fenségesen finom.

Lehet még mindig van, aki az ünnepi maradékok gazdaságos eltakarításán fáradozik, én meg azt mondom, készítsetek inkább valami frisset, valami könnyűt. (Egyébként pár szelet bejgli még nálunk is bújócskázik, nincs szívem kidobni, lehet megvárom, amíg magától indul a kuka felé.)

A mai ajánlásom gyümölcsös joghurttorta fagyasztott málnával, nem azért, mert le akarok bárkit is beszélni a friss gyümölcsről, csak elképesztő ára van így télvíz idején, lehet azért is volt belőle még bőséges mennyiség a gyümölcspultban.

Valamelyik téli ünnepen (vagy karácsonykor vagy az év utolsó napján) szinte biztos, hogy ez nálunk az egyik desszert. Könnyű piskóta, habos krém, mazsolás-rumos ízkavalkád, aminek semmi köze az oroszokhoz, annál inkább Oroszi Sándor magyar cukrászhoz. Igaz az eredeti recept sehol nem ír narancsot, ez már egy jól sikerült újítás, amivel szerintem nem csak karácsonykor érdemes feldobni a gasztrohangulatot.

Ha úgy alakul, hogy kaptok valahonnan egy üveg Nutellát és félő, hogy rátok romlik (jó vicc!), mert senki nem akar mostanában csokis mogyorókrémet nyalakodni, készítsetek belőle 3 hozzávalós nutellás brownie muffint. Picike falat tömény mennyország.

Leveles krémesnek hívták felénk. Általában csak ünnepek előtt és nagy-nagy babrával készítettek el szüleink. A tésztáját nem is vajjal, hanem hájjal kenték le, hajtogatták, hűtötték. Nem került bele többcentis krém, de amivel töltötték, az nagyon finom volt. Imádtuk. És nemrég fedeztem fel, hogy szinte ugyanolyan kapható az egyik közeli cukrászdában, és nagyon találóan Nosztalgia krémesnek hívják. Hogy nem ismertem eddig ezt a süteményt?

Kevés vidék van Magyarországon, ahol a rántással készült leveseket nem tejföllel, hanem tejjel öntik fel. A szatmári részen az ilyen levesek mindennaposak, ezek az ú. n. "ételek" (egy érdekesen kiejtett é betűvel), készül ez krumplival, babbal, zöldbabbal, de a köménymagos leves vagy a tojásleves is egy ilyen egyszerre rántott és habart első fogás. 

Pár hónappal ezelőtt írtam egy bejegyzést, hogy melyek azok a dolgok, amit a mai napig is hozunk itthonra otthonról, azaz Kárpátaljáról Magyarországra, most viszont azokat szeretnék megemlíteni, amelyek itt lettek a kedvenceink. Sajnos nem minden esetben magyar élelmiszerekről van szó, de folyamatosan tart a felfedezés, és remélem, egyszer írhatok egy hosszú listát a legkedvesebb magyar termelőinkről és termékeikről is.

Talán már említettem is nektek, hogy van nekünk egy nagyon jó barátunk, a Bandi, akihez ha ellátogatunk, nem csak jóllakat bennünket, szegénykémnek mindig el is kell magyaráznia, hogy amit eszünk, azt hogyan készítette. A pilisi sertésragu gazdagon egy hagyományos étel továbbfejlesztése nála, de annyira kedvünkrevalót hozott ki belőle, hogy ez nem maradhat feljegyezetlenül. Az igaz, hogy mi sokkal inkább vagyunk zöldségevők, mint húsimádók, de ebben még ennek az aránya is olyan jól van eltalálva, hogy mindkét tábor elégedett lehet vele.