A 10 perces túrófánk az az étel, amit még a gluténmentes diéta sem vehet ki a repertoárunkból. Bár maga a túró manapság nem a legolcsóbb alapanyag, de pont ezért, mert minden morzsája drága, a felesleges maradék sok esetben pont elég, hogy legyen néhány golyó desszertnek akár egy egyszerű ebéd vagy vacsora mellé. Ez a túrófánk nem árulta el önmagát, férjem is meglepődött, hogy tudta nélkül gluténmenteset evett.

Mindig is szerettem azokat a tésztákat, melyekből többféle dolgot is lehet készíteni, az olyan recept pedig egyenesen kincs, ami egyszerre egy sós és egy édes ételt eredményez. Igazából nem nagy munka kétféle tésztát sem bedagasztani, viszont ha még egy gluténmentesen étkezővel is számolnunk kell, nem annyira rossz az, hogy egyszerűsítünk mindent, amire csak lehetőségünk van. 

"Kárpátaljáról jöttem", ezért pelmenyi készítésben egészen jártas vagyok, de magam sem hittem, hogy ezt gluténmentes lisztből is ugyanolyan könnyedén el lehet készíteni.

Szinte nincs is olyan tésztaféle, melyet ne lehetne már gluténmentes változatban is készen megvásárolni. A töltött tésztákat abban a formában, ahogyan mi szeretjük, egészen biztosan nem gyártja egyetlen cég sem, ezeket ugyanúgy kell elkészíteni magunknak, mint eddig, csak most gluténmentes lisztkeverékből. 

Nem tudott még se beszélni, sem járni. De 2 percenként görbült sírósra a szája, olyankor kétségbeesetten nézett és talán még mutogatott is hol az egyszerű csillárra, hol a villanykapcsolóra. A szívem szakadt meg, de sajnos semmit nem tehettünk. Gyertyafényben próbáltuk végigkínlódni édeshármasban azt a pár órát... minden második este, amikor villanylekapcsolás volt. Történt mindez pontosan a Krisztus utáni 2000. évben, itt Európa legeslegközepén, Kárpátalján. Legnehezebbek az őszi, téli esték voltak.

A palacsinta az a tészta, amit gyerekkorunkban is az elsők között akarunk megtanulni egyedül elkészíteni. Én elég sokat bajlódtam a hagyományos palacsintával is, sok-sok sütés leragadt vagy épp megfordításkor szakadtak szét, ma már tudom, hogy sok függ az edénytől, az olajhasználattól, de még a belerakott cukor is lehet az oka a sikertelenségnek.

Nem tudok elég hálás lenni, hogy a cöliákia diagnózisa egy olyan országban és olyan korban ért minket, amikor, ha nehézségek árán is, de meg tudjuk valósítani ezt a fajta diétát.  Bár az esetek nagy részében a pozitív eredménnyel nem egyik napról a másikra szembesítik az embert, tulajdonképpen lehet rá számítani, a kezdeti pánik mégis valahol természetes.  Az első nap legfontosabb tennivalóit gyűjtöttem össze ebben a bejegyzésben.

Amikor legelőször írtam arról, hogy a lányomnál cöliákiát diagnosztizáltak, hirtelen felindulásban tévesen jeleztem felétek, hogy minden korábbi receptem gluténos-cukros-tejes...stb. Nemrég "átlapoztam" a blogot és találtam benne bőven olyan ételeket, melyeken semmit nem kell változtatnom, ugyanúgy eheti, ahogyan korábban. Ez a mentesség viszont csak a gluténre vonatkozik, van még sajnos azon kívül bőven allergén, ami esetleg másnak mégis tiltólistára teszi ezeket a nekünk zöld pipás ételeket.

3 hét telt el azóta, hogy kiderült, hogy családom legkisebb tagjának gluténmentesen kell mostantól étkeznie. Kis összefoglaló ez, hogyan telt ez a három hét, milyen előrelépések történtek velünk és mit tapasztaltunk idáig. 

A vasárnapi húslevest ha csak lehetőségem van rá szombat délután főzöm meg és vasárnap főzöm ki hozzá a tésztát. Nincs ennek különösebb oka, egyszerűen szeretem, ha szabad a vasárnap délelőttöm, és mehetek piacra, vásárolni vagy éppen templomba. Az első gluténmentes húsleves szombati részénél csak az edény és kanál tisztaságára és a fűszerek gluténmentességére kellett figyelnem. Én nem használok különleges fűszereket a hagyományos húslevesbe, tehát szinte csak a borsot és a levesízesítőt kellett ellenőriznem. De nagyon is jól tettem, mert még a borsok sőt paprikák között is találhatóak olyanok, ami glutént is tartalmazhatnak. (A képen az a régi húslevesünk, amit még mindnyájan elfogyaszthattunk.)