A lelkem mélyén úgy vártam, mint a messiást....hogy végre mindenhol legyek egyek, csak ne otthon....nem akarok most belemélyedni hogy miért különleges dolog akár egyik, akár másik (a nem otthon lenni és a nem otthon enni is), miért ritka, mint a fehér holló az én kimozdulásom, az pedig különösen luxuskategória, ha nem árván-egyedül, nem munkaügyben, nem hivatalba, nem orvoshoz, nem (pénzügyi helyzetünk tekintetében eltévelyedett) gyerekeimmel vásárolni, nem tömegközlekedéssel, nem 2-3 rohanós órára, hanem tényleg "csak úgy", haszontalanul, senkihez, semmihez nem alkalmazkodva léphetek le. Hogy bűntudatomat ("lenne itthon is dolgom!") csillapítsam, a kis hétköznapi kiruccanásomat emberrablásnak fogtam fel, melynek kedves férjem a kíméletlen elkövetője, indítéka pedig az egyre gyakoribb nyafogásom, hogy "unom már, hogy mindennap reggeltől estig ugyanazt csinálom."

Nem vagyok egy kötekedős alkat, de a surimi kitalálójának feltenném a nagy ábel-féle kérdést: "DE MIÉÉÉRT???"

   Mert mi is az a surimi?  

 Csak egy gondolat és már kész is. Isteni finom, üdítő leves vagy desszert, tele vitaminnal.

Nemrég a kávék világába kalandoztunk, most pedig az édességek kerülnek sorra. Lesz itt minden, A-Z-ig, azaz alapanyagoktól a kész ételig, tészták, sütik, desszertek. A képek csak illusztrációk a kérdések mellett, sok segítséget nem adnak, de kötelességemnek tartom megemlíteni, hogy egyes esetekben a nyugalom megzavarására igencsak alkalmasak. :D

A kapros túrós lepény bizony nem az a sütemény, amit mindenki feltétel nélkül imád. Nálunk a kaporral önmagában is ki lehet kergetni a világból a gyerekeket és a férjet is, az pedig, hogy egy általában édesre ízesített alapanyaghoz adjuk hozzá, teljességgel nonszensz számukra. Így ezt a pitét egyes-egyedül én szeretem a családban, de annyira elvetemülten, hogy nekem édesen és sósan is jöhet. 

Ez most kicsit hasonlatos lesz anyósom kókuszkockájához ("a kihűlt tésztát felszeleteljük, a kockákat előbb csokiba, aztán darált dióba forgatjuk"), kókusz még csak említve sincs, csak a címében, és itt is épp a lelkétől, a chilitől fosztjuk meg ezt a népszerű ételt. Szerencsére a chili cseppet sem sértődékeny, a tányéron ízesítve is ugyanúgy megmutatja az erejét, mint amikor belefőzzük, így aztán a család aprajának-nagyjának fogára való lesz ez az étel is. :D

Mintha a legfinomabb, legkrémesebb eperfagyit... kanalaznám. Tökéletes tavaszi desszert egy könnyű ebéd, vacsora után. Mert ebben azért van kalória: tej, tojás, méz, cukor.

Kimérem, megkeverem, turmixolom vagy összerázom, pohárba öntöm, dekorálom-kb. ennyi egy koktél elkészítése, és most kérek elnézést azoktól, akiknek ez a szakmája, igen, tudom, hogy több ez ennél, az ördög a részletekben rejlik. ♥

 Mint minden feleség és anyuka, igyekszek a családom számára a legfinomabb és legegészségesebb ételeket varázsolni a megterített asztalra. Nem használunk különleges alapanyagokat, de-hacsak lehet-kerüljük a feldolgozott készítményeket, töltelékárukat, fűszerpótlókat, tasakokban és kockákba besűrített ételalapokat. Mégis van időnként az a helyzet, amikor nem nagyon van más választás, vagy ilyet eszünk, vagy éhen maradunk. 

  A most következő levesféleség igazából hazai cucc, nem műleves. Nem porból, nem kockából készül, hanem a legfinomabb zsenge zöldségekből, van benne mégis némi hamisítás:  a belevaló májgombócot nem csirkemájból, hanem egyszerű konzerves májkrémből kevertem be.  

A tiramisut sokan a desszertek királynőjének tartjuk, mégis van vele 2 aprócska problémánk: legfontosabb hozzávalója, az igazi mascarpone... finom és könnyű, csak épp nem egy olcsóság;  a másik "nemszeretjük" része pedig a nyers tojás, amit sokan próbálnak is– nagyon ügyesen–tejszínhabbal helyettesíteni. De ha valamiért az sincs kéznél, van egy ennél is egyszerűbb és olcsóbb megoldás. (Igazából már annyi változata van ennek az édességnek, hogy nagyítóval kell keresni az eredetit.) 

"Heti hamis" sorozatom második szereplője tehát a tiramisu.