A világ legegyszerűbb gyümölcsmentő ötletét mutatom, ami nem igényel semmiféle sütés-főzést és minden évszakban megunhatatlan kedvencünk lett. 

Jöjjön egy nagy vitaminbomba otthon található és trópusi gyümölcsökből a nagy eperszezon előtt!

 Régen volt "a kávé" és lehetett kérni cukorral vagy anélkül, ma pedig nem győzzük kapkodni a fejünket, ha beülünk valahová és a kávélapról kell választani. 

Te tudod miből állnak a különböző kávéspecialitások? Tedd próbára a tudásodat ezzel a játékos teszttel! A bejegyzés végén pedig megtalálod az idegen kifejezések magyarázatát is.

Bár a hamisítás szinte minden értelemben egy negatív fogalom, receptet átvariálni, otthoni körülmények közt kipróbálni és még be is vallani, hogy "ez bizony nem az eredeti," a legártatlanabb trükközés, igaz, néha ez is rejt izgalmakat. :D Egy dolog biztos: soha nem a rossz szándék vezet ilyenkor bennünket... hanem az idő- és kedvhiány...vagy a hozzávalók hiánya...vagy mert egyik-másik alapanyagot nem szeretjük...vagy mert egyszerűen tiltólistás. 

 Ezért május-június minden hetében lesz egy nap, amikor ismert ételeket készítek a megszokottól kicsit eltérően, ez lesz a Heti hamis. Tartsatok velem!

Kezdjük a gulyáslevessel!

Szerintem sokan tudjátok a nagy titkot, (de lehet, hogy még mindig van, aki nem), hogy kukoricakeményítőből ugyanolyan pudingot lehet készíteni, mint a főzős pudingporokból. Sőt, szerintem így még finomabb is, krémes, selymes és vitathatatlanul táplálóbb, hiszen 2-3 tojássárgájával készül egy adag, abban azért már van némi kakaó tápanyag és vitamin.

Szeretitek a fejtörőket? Nem a nagyon matematikai, logikai rejtvényekre gondolok most, hanem az olyan elbeszélős feladványokra, aminek a megfejtése mindig egy homlokra csapással jár együtt: "tényleg, óh, hát ez ilyen egyszerű!"

A nagyobb ünnepek, a karácsony és a húsvét is, nálunk ritkán szólnak a magányos elvonulásról, passzív pihenésről, hiszen vannak barátaink, rokonaink, akik év közben a világot járják és csak ilyenkor van lehetőségünk találkozni, beszélgetni velük. Terített asztalnál mindig kellemesebb ünnepelni, ezért mindenkinél van ilyenkor hidegtál, saláták és finom, hagyományos sütemények, magukat kellető vendégváró falatok.

   A kókuszgolyó nálam elmaradhatatlan. Nem kell hozzá csak darált keksz, kakaó, porcukor, tej, vaj, kókuszreszelék (a többi hozzávaló opcionális), mindent bedobálunk egy tálba, aztán a nagyobb gyerekekre is rá lehet bízni az összeállítását, formázását. Ez a receptem kifejezetten a kezdőknek szól, nézzétek el nekem, hogy olyan hosszan írtam erről az egyszerű süteményről.

Kókuszgolyó, a No.1 sütemény-itt találod a teljes receptet.

  Mindig sütök valami krémesebb-habosabb dolgot is, például a fagyi-szeletet, madártej-szeletet vagy a hullámos égboltot (receptek nemsoká), de gyakran esik a választás a narancsos oroszkrém-tortára, és ezzel a gyümölcsös süti is ki van pipálva. Sárga piskóta rumos-mazsolás-narancsos ízesítésű krémmel és egy vastag réteg tejszínhabbal.

Narancsos oroszkrém szelet recept: itt

   A kávé nem csak hajnalban tesz jó szolgálatot, sokan süteményekben is imádjuk az ízét, ha nincs még diós süti kiválasztva, akkor jöhet a bakacsók. Igaz, nem az eredeti recept alapján készítem, mert azzal a tésztája mindig nehéz volt nekem a dió miatt, a tömény vajas krémjét pedig eredetileg egy nyers tojás lazítja fel (én inkább esélyt sem adnék a szalmonellának). Kicsit variáltam ezek miatt, de észre sem venni a végeredményen.

 A Bakacsók receptért ide kattints,

a teljesség kedvéért leírtam a régi változatot is a receptfüzetemből és azt is, ahogyan én mostanában készítem.

  Ha valaki diómentesen vágyik egy krémes-kávés sütire, akkor a bakacsók rokonát, a cappuccinó-szeletet  tudom ajánlani. A sütemény lapja más sütikhez is jól jöhet, egy nagyon finom olajos-kakaós piskóta.

   Mézes vagy szalakális lapokat így vagy úgy, de minden ünnepre sütöttünk. Vagy a fahájas mézest (somlekvárral) vagy a fekete rózsát vagy az izráelt (alul-felül szalakális lap, középen egyszerű piskóta, savanykás lekvárral és vajaskrémmel összeragasztva). A mézes lapokban az a legjobb, hogy akár 1 héttel az ünnep előtt is meg lehet sütni, tölteni viszont szigorúan kötelező is előző nap, mert kell neki pár óra, hogy megpuhuljon. Mi régies recept alapján készítjük, csak a grízes krémmel, de ha baracklekvárosan szereted, akkor is viheted ez a receptet, csak annyit kell változtatni, hogy három lap helyett négyet süss és a 2. lapra krém helyett a lekvárt kend.

Mézes krémes a nagyi receptfüzetéből

  És hogy legyen formában is valami változatosabb, süthetünk valamelyik szelet helyett inkább egy piskótatekercset, például a cappuccino-szelet kávés krémjével vagy a whoopie pie citromos-mascarponés töltelékével.

 Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Katarzis Facebook oldalához, így soha nem maradsz le az új és aktuális bejegyzésekről.

Semmiféle fenséges savanyúságért, tartósított zöldségért nem adnám az igazi friss salátákat. Szinte visszaadja az életkedvemet a legelső hazai retekcsomók, újhagymák látványa, szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki ilyenkor úgy érzi, vígan eléldegélne mostantól zöldségeken és zsíros kenyéren. (A vajaskenyeret megutáltam a diákévek alatt.  :D )

  A legelső tavaszi salátánk a 

Tejfölös retek újhagymával

(olyan egyszerű, hogy túlzás receptnek nevezni, ami most következik)

Hozzávalók:

• 1 csomag hónapos retek
• fél csomag újhagymának a zöld szára
• 1 dl 20 %-os tejföl (zsírszegény nem jó!)
• só 

  A retket, hagymaszárat megmossuk, felkarikázzuk. Sózzuk ízlés szerint, és csak annyi tejfölt adunk hozzá, hogy minden darabka zöldséget bevonjon, nem kell úszniuk benne, mert a sós zöldség úgyis levet enged és kicsit felhígul majd az egész. Azonnal is fogyasztható, de fél-egy óra alatt még jobban összeérnek az ízek. (A lányom épp tegnap kért, hogy készítsek már olyan szószt, amit a retekre tettem, mondtam neki, hogy ez nem szósz, ez egyszerű sós tejföl, a retek és a hagyma ízesíti meg. Nagyot nézett a lelkem, azt hitte olyasmit raktam rá, mint a gyros dresszing.)

   A második saláta igazából nem is tavaszi, mert (a minden időben kapható) kínai kelből készül nagyrészt, kevés uborkával és újhagymával (ehhez megy az egész csomag feje is, szára is). Ez is roppant egyszerű, mert annyi történik csak, hogy mindent beledobálunk az alap salátalébe.

 Tavaszi zöldsaláta kínai kelből

Hozzávalók:

• egy közepes kínai kel
• 2-3 uborka
• 1 csomag újhagyma
• 1 l víz
• 7 evőkanál ecet
• 5 evőkanál cukor
• 1 púpos teáskanál só

  A vízhez hozzáadjuk az ecetet, és a sót, cukrot oldódásig keverjük benne. Megkóstoljuk, lehet még ízesíteni, ha nem tökéletes. A kínai kelt kétfelé vágjuk, ha nagyon nagy, akkor négyfelé, aztán 1-2 ujjnyi laskára szeleteljük (vagy tépegethetjük is). Az uborkát héjastul felkarikázzuk, a hagymát szintén. Az egészet összekeverjük, belenyomkodjuk az alaplébe, hogy szinte ellepje. Ugyanez az alaplé megy a fejes salátához is (tudjátok, ami nélkül a tojásos nokedli semmit nem ér), de kínai kellel azért szeretem jobban, mert a káposzta sűrű, apró fodrossága szinte magán tartja ezt az egyszerű, de mégis nagyon finom salátalevet. És ropogós még másnap is az egész, nagyon-nagyon ropogós.

 Jó étvágyat!

 Nem írtam róla, mert nem akartam írni róla. Én kis naiv azt hittem, hogy egy ilyen őrületet, mint ez a "kék bálna" majd megállítanak az országhatárok, a nyelvi akadályok. Nekünk itt, Kárpátalján, már egy hónappal ezelőtt konkrétan emiatt volt egy szülőértekezlet, mert ugye hiába vagyunk magyarok és járnak a gyerekek magyar iskolába, a  Vkontakte ugyanúgy elérhető számukra is, mint a facebook. És nem is rosszabb semmivel a mi közösségi oldalainknál, de általa máris egy karnyújtásnyira (kattintásnyira) vagyunk az ilyen és hasonló szervezetektől.

   Itt már a rendőrség, pedagógusok, gyermekvédők is foglalkoztak az üggyel, a szóbeszéd szerint találtak is gyerekeket aggodalomra okot adó gyanús testi jelekkel (nem a mi sulinkban, s bár valószínűbb, hogy az is "csak" egy pengével "játszadozás" eredménye, nem igazán megnyugtató az eset így sem). Az egyik ismerősöm viszont a saját szemével látta az egyik ilyen kihívást: egy gyerek rohant ki az úttestre, épp abban a pillanatban, amikor 50-50 % esélye volt, hogy a feléje tartó jármű vagy elüti vagy még éppen-éppen átér előtte a túloldalra. A társai az utcaszélen kamarázták a mutatványt. (Itt sem biztos, hogy a feladat a kék bálnához köthető, de félő, hogy ez a rettenet mostmár gombamód szaporodik, hiszen a kitalálóiról, kivitelezőiről lassan az egész világ beszél, nem kell tehetségesnek lenni dicsérendő dologban, így is híressé lehet válni, hogy a kisszobámból megfélemlített gyerekeket veszek rá az őrültségre!)

    Nem akarok jobban belemélyedni a szomorú tényekbe, írtak már erről elég sokat komoly hírportálok, szülők, nézzetek utána, tudjatok róla, hogy létezik, reális ez a veszély, (nem csupán a média kapta fel), beszélni kell róla, a gyerekkel is tisztázni kell, mi ez, miért veszélyes, mi az, ami tilos, de nem biztos, hogy az a helyes, ha ezeket a tragikus történeteket a gyerekek előtt éjjel-nappal lebegtetjük, akaratuk ellenére ízekre szedjük, mert a visszájára is elsülhet.

  Ami viszont nem árthat: szeretet, odafigyelés és törődés, mindig, minden időben. Tudom, hogy tudjátok! :) És találtam még valamit, amit veszély nélkül, korhatár nélkül, mindenki, mindenhol gyakorolhat megelőzésképp. A kék bálna és hasonló szervezetek "munkásságának" alapos elemzése helyett inkább ezeknek a pontoknak a kitárgyalásába :)  merüljünk el a gyerekekkel. Tanítsuk meg őket egymásra is figyelni! És gyereknek maradni, amíg csak lehet, a gyermekkor adta lehetőségeket kihasználni!

Fogadjátok sok szeretettel Balatoni József, vagyis kedvenc tanárunk, Jocó bácsi gondolatait!

"Akkor ellenkampány indul...

ZÖLD ELEFÁNT KIHÍVÁS

1. Naponta beszélgess pár szót egy olyan osztálytársaddal, akivel nem nagyon szoktál. Ha megismered, akkor lehet, hogy rájössz, valójában ő is ugyanolyan jó fej, mint a többiek.

Évekig próbálkoztam, de soha nem sikerült szép képviselőfánkot sütnöm. (Próbáltam ezerféleképpen: vajjal is, zsírral is; csak kicsit belesve a sütőajtón, máskor szenesedésig ki sem nyitva; a halmokat 1-2 órát a tepsiben pihentetve és azonnal is sütve; kanállal, kézzel, habzsákkal formázva; Horváth Rozi szakácskönyvéből, ükanyám ezeréves füzetéből, és természetesen az internet legtutibb receptjét is követve az utolsó pontig-vesszőig.) Mindig egy tömör kis szerencsétlenség lett a végeredmény, alig kicsivel nagyobb, mint nyers állapotában.

    És akkor egyszer csak... másik sütőt kaptam. Na mit próbáltam ki benne legelőször?!  Meg sem lepődtem, hogy első próbálkozásra tökéletes lett. Igaz, akkor már semmit nem bíztam a véletlenre, a recept hozzávalóinak az arányait Maimónitól lestem el, tudtam, abban nem csalódhatok, és innentől nem volt megállás, a gyönyörűen megsült fánkocskákat mindenféle hozzáillő krémmel, habbal kipróbáltuk. 

    Itt és most a karamellkrémes képviselőfánk receptje következik, (természetesen a krém a különlegessége, ami nemcsak karamelles, de nagyon kávés is, ezért nem túl édes), egy tejszínhab-koszorú mehet még a kalap alá, de anélkül is megdicsérik, meglátjátok!

Hozzávalók: 

(16 hatalmas darab lett belőle)

• 1,6 dl víz
• 8 dkg vaj
• csipet só
• 3 nagyobb tojás
• 10 dkg liszt

Elkészítés: 

• a vizet a sóval és a vajjal felforraljuk
• egyszerre hozzáöntjük a lisztet és addig kavarjuk még a tűzhelyen, amíg az egész összeáll egyetlen nagy gömbbé, ez nekem pár másodperc, közben azért igyekszek simára is kavarni a masszát
• tűzről levesszük és hagyjuk kicsit hűlni, de csak annyit, hogy az első beleütött tojás hirtelenjében meg ne süljön-főjön a forró tésztán
• minden tojással egyenként kikavarjuk, lehet ezt géppel is, kézzel is, a lényeg, hogy addig ne adjuk hozzá a következőt, amíg az előzőt láthatatlanul, nyákmentesen bele nem dolgoztuk
• tepsibe sütőpapírt terítünk, egymástól 3-4 cm-re halmokat rakunk, a legegyszerűbb egy evőkanállal és egy teáskanállal dolgozni
• én a sütőpapír tésztamentes részeit vízzel lecsepegtetem, mert állítólag akkor jön fel szépen, ha gőz is van a sütőben, és ezt vagy így vagy valahogy másképp becsempészett kevés vízzel lehet megoldani (pl. sütő aljába konzerves dobozba esetleg másik tepsibe is lehet egy keveset önteni)
• 200°-ra előmelegített sütőbe toljuk és annak az ajtaját 20 percig egyáltalán nem nyitjuk ki
• akkor is csak lejjebb vesszük a hőfokot és még pár percig hagyjuk sülni (összességében kell neki 25-30 perc sütés)
• én kivevés után azonnal bevágom recés pengéjű késsel, kicsit megnyitom, hogy tudjon a gőz távozni, ellenkező esetben a szépségesen megemelkedett fánkok is összeeshetnek
• teljes kihűlés után töltjük cukros tejszínhabbal, a jól ismert vaníliás krémmel vagy a következő karamellkrémmel
• porcukor mehet a tetejére, mert úgy olyan guszta

Kávés karamellkrém:

• 15 dkg cukor
• 10 dkg liszt
• 10 dkg vaj
• 2 dl feketekávé
• 2 dl tej

  A 10 dkg cukrot karamellizáljuk, majd felöntjük a tejjel és a feketekávéval. Feloldódásig csendesen forraljuk, ez lehet akár 3-4 perc is, ezért ha sok víz elfőne közben, akkor pótoljuk, mielőtt elzárnánk. 

  A maradék cukrot összekeverjük a liszttel és a vajjal, apránként hozzáöntjük a meleg karamellás tejet és az egészet folyamatos kavargatás mellett sűrűre főzzük. Amíg hűl egyszer-egyszer megkeverjük, hogy ne bőrösödjön be. Csak teljesen kihűlve töltjük meg vele a fánkokat.

  Ha ismerős neked a krém, talán itt láttad, anyukám karamellás lepényének a krémje ez, bizony ilyeneket kísérleteztek ki a háziasszonyok abban a korban, amikor még nem létezett karamellás pudingpor. :)

 Csak egy szokásos telefon-takarításnak indult.  Gyerek is tudja-elméletben- hogy tisztaság fél egészség meg rend a lelke mindennek, sőt mostanában már azt is kívülről fújja, hogy ne sajnáljuk kidobni a felesleges és lelkünknek sem kedves dolgainkat, mert azok (is) kiszívják az életerőnket. Hogy időnként szorgalmasan törölgeti a telefonjából a nem túl jól sikerült képeket, az mégsem ennek a tudásnak köszönhető, egyszerűbb oka van: olyankor már zavaróan belassul neki a rendszer.

    Ott tartunk tehát, hogy delete...delete...delete...

    -Anyu, nézd már! Szerinted itt mit fotóztam?! -hagyja abba a nyomkodást és kérdi halálsápadtan. Majd mutatja ezt a...ezt a ....nemtudommicsodát.

   Megállapítom magamban, hogy gőzöm sincs, egy kurta "nem tudom"-mal le is rázom magamról.  Átmegy a másik szobába, nővérét is nyaggatja. Vagyis gondolom, hogy ugyanez a téma, mert csak a Nagylány felemelt hangját hallom: "nem érted, hogy fogalmam sincs, hagyjál már." (Lányos családban a "hagyjál már!" a leggyakrabban előforduló kifejezés. Nem tudom, mi lenne, ha mi, szülők is elkezdenénk használni, főleg amikor azt kérdezik: "mi lesz a vacsora?" vagy "ugye elengedsz?")

 Visszaül mellém, szorgalmasan "takarít" tovább. Fél szemmel azért figyelek rá, látom, nem törli ki a beazonosítatlan képet, újra és újra előszedi, nézegeti. Megsajnálom.

  -Na gyere, kinyomozzuk!

  Adok a dolognak 2 percet. Elveszem tőle a telefont. Forgatom, lehet, ha megfelelő szögbe kerül, azonnal látható a lényeg. De nem lettem okosabb. Kezdek kíváncsi lenni. Mégis mi a lótúró lehet ez? Dátumra is rákeresünk, lány már reménykedik, hogy egy szerdai fotó, mert akkor késő délután hittanra megy, és hazafelé bizony lefotózhatott egy ilyen érdekes lámpájú autót. Persze konkrétan nem emlékszik az esetre, de ha ez a fénykép valamelyik szerdán készült 4 és 6 között, akkor nem is kell tovább gondolkodni.

  Hideg zuhany! December 12. Hétfő! 18 óra 15 perc. Ajjaj!

  Megfejteni csak a bonyolult feladatokat érdekes, oda teszem magamat ezerrel. Képet kérem átküldeni a laptopomra, ott képszerkesztővel fényt kap, majd élesítjük is, na ezt nem kellett volna, már félelmetes arcok is megjelennek a lény szája helyén, igen, lény ez, mi más lehetne, tisztán látható, kimondani nyíltan csak a Kicsilány meri, de igazából már senkinek nem kétséges, hogy ufók vagy transformerek szelfiztek ezen a megkérdezés nélkül kölcsönvett okostelefonon.

 Nézzük innen is, onnan is, ezek a szemek olyan ismerősek nekem! Lehet, hogy Apuka (após) zseblámpája. Vagy egy ufó, aki éjszakánként elvisz egy másik dimenzióba és ott ő a legjobb barátom. Szoktam simogatni a buksiját, ezt konkrétan érzem, szemem behunyom, kellemes emlékek árasztanak el, melegség, finom illatok. Bárki is ő, nem bánt minket. Nyugalmat érzek, biztonságot. Térj már magodhoz, te csaj, kezdesz bedilizni! Ez csak az autónk furcsa szögből, talán az ablakból fotózva. Vagy valami kis jelzőfény benne közelről. Vagy bármilyen fény az egyik poharunkon vagy fémtálon tükröződve.

 Megelőlegeztem a dolognak 2 percet, alig lett hosszabb a vele eltöltött idő. Több mint félóra kimerítő gondolkodás után végre fény gyúlt az agyamban!

.

.

.

.

.

.

.

Íme a lény, aki a frászt hozta ránk:

Az ezeréves szendvicssütőnk. Szendvics benne épp elkészülve.

"Szoktam simogatni a buksiját, ezt konkrétan érzem, szemem behunyom, kellemes emlékek árasztanak el, melegség, finom illatok. Bárki is ő, nem bánt minket. Nyugalmat érzek, biztonságot. Térj már magodhoz, te csaj, kezdesz bedilizni!"  Ugye, ugye, hogy néha érdemes az érzéseinkre is odafigyelni?!  :D