A magyar-ukrán határtól alig 150 km-re, a Kárpátok vízválasztó hegyei, a Gorgánok között, a tengerszint fölött közel 900 méter magasságban tündököl Kárpátalja legnagyobb tava, egyik leggyönyörűbb természeti kincse, a Szinevéri-tó.

Nagy élmény volt számomra, amikor gyerekként legelőször ettem Fanta szeletet. Persze nem a tésztája, nem is a túrókrém volt különleges, hanem az az érdekes zseléréteg a tetején. (Harmincegynéhány évvel ezelőtt ez nálunk még csodának számított, hogy az egyszerű ember az egyszerű konyhájában ilyet is tud készíteni, főleg hogy csak pudingból és szénsavas üdítőből. :) )

Milyen bosszantó tud lenni, amikor kóstolunk valahol valamit és odahaza az istenért se sikerül még hasonlót se elkészíteni.

  Hát így jártam ezzel a káposztasalátával. Próbáltam így is, úgy is, de már a kinézetén láttam, hogy itt valami fontos művelet marad ki. Mert az az "utánozhatatlan" nem csupán finom volt, de ropogós is, és amellett olyan "üveges", mint a savanyított káposzta, persze egyértelműen érzett rajta, hogy frissen készített dolog, nem pedig tartósított savanyúság.

Ahogy hűvösödik az idő, úgy lesz esténként egyre nagyobb kincs még a legegyszerűbb meleg étel is. Ennek az almalevesnek már az elkészítése is öröm, az illatok kárpótolnak a vele való kevés munkáért, ettől olcsóbb levesfélét pedig szerintem nem is tudnánk kitalálni.

 Egy falatnyi boldogság mindenkinek, aki szereti a kókusz és a fehércsokoládé jellegzetes tejes ízét. 

Csirkemell és zöldségek párossal nem igazán lehet mellélőni. Most egy nagy tepsibe dobáltam be mindent, húst, burgonyát, karfiolt, répát (és amit még találtam odahaza :D ), kapott egy tejfölös nyakonöntést, és alufólia alatt minden megpuhult. Szeretjük az ilyen fogásokat...készíteni is.   :)

Férjem nemrég kedveskedni szeretett volna és hozott nekem egy nagy csomag granolát, majdnem 50%-os gyümölcstartalmút. (Látja, hogy mindig sütögetem magamnak és keresem a hozzávalókat, hogy változatos legyen, ne mindig ugyanolyan, na ebben volt minden: mogyoró, brazil dió, banánchips, kókuszpehely, napraforgómag, aszalt ananász, sárgabarack, szultána mazsola stb)

  Annyi volt a gond csupán, hogy kibontás után derült ki, hogy ez nem is granola, csak natúr zabpehely, de tényleg rengeteg finomsággal feldúsítva.

   Sajnos még így sem kapott rajta senki. Előbb jött az ötlet, hogy ugyanúgy nyakon öntöm vajjal, mézzel és megpirítom, mint a saját összeállításút, de aztán arra gondoltam, sütök én ebből zabpelyhes kekszet, soha ennyiféle hozzávalót nem fogok egy keksz miatt összevásárolni. 

   Azt hiszem, érdemes volt ennyire leleményesnek lennem. :D

Nem régóta van elektromos kávéfőzőnk, a kis kotyogómmal évekig elvoltam, mint Micimackó a mézescsuprával. Szinte sértésnek vettem, ha a férjem említette, hogy kellene már nekünk is olyan, mint másoknak van, illő a 21.századhoz, "de minek? jobb lesz nekem ettől? könnyebb használni? finomabb a kávéja?", aztán már nem is fecsérelt rá szót, csak beállított vele egyik este, ∗cühölte∗ át a nagy dobozt a küszöbön, mint kigyúrt vőlegény a fiatal arát. Abban a hatalmas dobozban volt aztán egy "cseppnyi" gép (és sok-sok kartonpapír a védelméhez). :D

A facebook az évek alatt nagyon jól kidolgozta, hogy a számunkra ténylegesen érdekes tartalmak mellett azokat is megjelenítse, amiből esetleg ő maga is profitálhat. Ebben nincs semmi rossz, hiszen ingyenesen használjuk magát az oldalt és sok olyan funkcióját, ami évekkel ezelőtt elképzelhetetlennek tűnt, hogy majd valamikor valami által ingyenessé válik. Gondolok itt a chatre, ami felváltotta az sms-t vagy a messengerre, amivel előfizetés és feltöltés nélkül is telefonálhatunk. Összességében a facebook olyan, mint maga a világ, tudni kell használni és megválogatható, hogy mit engedünk be általa magunkhoz és mit nem.

A kakaós és a pizzás csiga igazából csak két dologban hasonlít egymásra: a formájukban illetve, hogy mindkettő élesztős, kelt tésztából készül. Ezek a tészták normál esetben eléggé eltérőek, az egyik a kenyérhez (vízzel dagasztott, sós esetleg olajos), másik a kalácshoz (tejjel dagasztott, vajas, édes) húz jobban. 

 Pedig milyen jó lenne, ha két legyet üthetnénk egy csapásra, és ugyanahhoz a tésztához készülhetne kétféle töltelék is! Megoldható, s bár a dolog mindkét részről kompromisszumot kíván, a végeredmény annyira nagyszerű, hogy erről magyarázkodni sem kell senkinek. A kakaós csiga is pihe-puha így, a pizzás is tökéletes. Mivel ételbe ízesítőket csak beletenni lehet, kivenni nem, egy semleges alaptésztával dolgozunk, úgyis a töltelék a lényeg mindkét esetben.