Bár a vinyegret francia eredetű szó, magyarul ecetet jelent, maga a vinyegret saláta egy tipikusan orosz étel, amibe nem is minden esetben szükséges ecetet tenni. Általában télen készül és nagyon meg lehet szeretni, eteti magát. Első látásra én is idegenkedtem tőle, huszonévesen, egy esküvőn például meg sem mertem kóstolni a riasztó piros színe miatt.  Azóta persze megszerettem a céklát, ez a saláta pedig különösen ízletes, hiszen édes és savanyú zöldségekből lett összeállítva. "Valami húsos" mellé, de önmagában is kiváló fogás.

A máglyarakás talán a legegyszerűbb és legolcsóbb édességünk, apró fondorlatokkal mégis fejedelmi desszertet tudunk belőle varázsolni. Langyosan a legfinomabb, és mikor esne a legjobban, ha nem most, amikor testünkre és lelkünkre is ráfér egy kis édes-meleg kényeztetés.

Azt hittem a brassói kapcsán csupán két, sokat vitatott verzió létezik (zöldborsóval vagy anélkül), aztán felkeresve a Wikipédiát, azt találom, hogy még az eredete sem tisztázott ennek a nagyon finom egytálételnek, csak ez az enciklopédia hatféle lehetőséget említ... hát ha még jobban beleásnánk magunkat a témába, vajon hány felfedezőt és eredeti receptet találnánk?!

Sokáig teljesen elképzelhetetlen volt számomra, hogy egy kifőtt tészta a hidegkonyha-látványkonyha eleme legyen, olyat meg, hogy épp hallal... teljesen össze nem illőnek hittem a kettőt, amíg meg nem kóstoltam ezt a salátát.  Azt külön imádom benne, hogy pillanatok alatt kész és még jól is lehet vele lakni.

Talán még a budapestiek közül sem tudja mindenki, hogy milyen érdekes vár fekszik tőlük nem messze, Pilisborosjenő határában, ami ráadásul minden évszakban szabadon látogatható és akár kisgyerekekkel is egy teljesen bevállalható gyalogtúra állomása lehet a szépséges Pilisben. Remélem, kellemes őszünk lesz, és kirándulhatunk még jó sokat az idén.

A meleg után számomra az a legszuperebb a nyárban, hogy dúskálunk minden földi jóban és nem több száz kilométerekről behozott gyümölcsökből és zöldségekből kell végre kielégíteni szervezetünk vitaminszükségletét.

Nem vagyok cukrász és általában türelmem (és tudásom) sincs minimális tortadíszítéshez sem, de van az a lelkiállapot, amikor az ember kedvet kap a pepecseléshez. Ráadásul kívántam is a csokitortát, amit igazából nem is szeretek, mert az én ízlésemnek túl csokis azaz keserű, hacsak nincs benne valami más ízesítő is, ami ezt ellensúlyozza. Így lett ez most még meggyes is, rumos is, mogyorós is, és végeredményben pedig elég finom ahhoz, hogy veletek is megosszam.

Könnyű, nyári leves, amibe én bele szoktam menteni a vasárnapi leves alaplevét is (feltéve, ha marad, de ritka, hogy ne maradjon). Talán az egyetlen zöldségleves, amit hidegen is szeretek és aminek az ízesítésével a legtöbbet játszadoztam. 

A kellős közepén vagyunk a lángos-szezonnak, és bár nem egy könnyű étel, nehéz rá nemet mondani, valahogy még a nagy kánikulában is kívántatja magát. 

Egy bő negyedóra alatt elkészíthető, finom, könnyed, gyümölcsös, igazi nyári édesség, amit ha jók az alapanyagok, elrontani sem lehet. Van egy nehéz része is a folyamatnak: kivárni hogy a zselatin elvégezze feladatát; amikor joghurttorta készül, kicsit gyakrabban nyílik meg a hűtőajtó, mintha kötelező lenne 10 percenként megtapogatni a tetejét, hogy szeletelhető-e már.  :D