Mindig eszembe jut, hogy gyermekkoromban mennyire különlegességnek számított mindenféle déligyümölcs és csak elvétve került a házhoz narancs, banán, olyan meg mint kivi vagy ananász... soha. Most meg itt fonnyadnak a kosárban, és tiszta sértésnek veszi minden gyermekem, ha fél kg mandarinnal érkezek haza a boltból, miközben ők azt kiabálták utánam, hogy "hozzál valami finomat!" :D

 Kicsit bajban voltam ennek a tesztnek a címadásával, mert tudom, hogy sok régi magyar szó nem okvetlenül csak egy tájegységre vonatkozik, itt meg különösen egy olyan környékről van szó, ahol nem elég, hogy együtt élnek szabolcsiak, szatmáriak, beregiek, még a határ túloldaláról is szivárog be némi "pazákárpátszki" nyelvjárás, egyedülállóan gazdaggá téve errefelé a beszélt nyelvet. 

Finom, édes nasi, amit nem csak dióval, hanem más magvakkal, pl. mandulával, mogyoróval is elkészíthettek. Van benne kalória, viszont jó sok egészséges tápanyag is, amire az ember szervezetének télen-nyáron szüksége van, tehát bűntudat nélkül csipegessétek. :)

Egy szépnek nem igazán mondható, de nagyon szerethető, rusztikus levesféleség következik, amit nálunk soha nem is hívták másképp, mint "Káposztás paszuly".  A paraszti konyha kihagyhatatlan fogása volt télidőben, emlékszem, mi is mindig az ünnepek után készítettük, máskor honnan is lett volna füstölt hús és savanyú káposzta a kamránkban? Nem egy könnyű étel, ezzel tényleg jól lehet lakni, nem sokan követelik utána a második fogást. :D   

Nem tudom, ténylegesen van-e köze Koreához ennek az elsősorban oroszok-ukránok körében népszerű répasalátának, de nem is ez a fontos, hanem hogy elképesztően eteti magát, és télen-nyáron szezonja van. Válasszunk lédús, nagyobb répákat hozzá, igazán narancssárgákat, a többi hozzávaló pedig gondoskodik, hogy az édes mellett még csípős-savanyú is, tehát igazi pikáns legyen a végeredmény.

A gyömbértea az egyik legjobb gyógyír ebben a megfázásos, influenzás időszakban. Megoszlanak a vélemények, hogy főzéssel vagy áztatással kell-e elkészíteni, az igazság az, hogy főzéssel a benne lévő vitaminok törvényszerűen elvesznek, de sajnos csak így tudnak a gyökérben lévő bizonyos gyógyhatású vegyületek felszabadulni. Az ízesítésére használt mézet és citromot viszont tényleg butaság megfőzni, ezeket csak fogyasztáskor adjuk a kész teához. 

Amerikai filmekben már gyerekkoromban is láttam, hogy mindenféle érdekes formájú tésztákkal lepik meg reggelire a szülők a gyerekeiket, nálunk ez ismeretlen volt, én 14 évesen láttam és kóstoltam először, ugyanott, ahol a nyokkót, igaz, számomra akkor nyílt ki a világ, nem ezek voltak az egyetlen újdonságok. Most a gyerekeket érte el nálunk a gofri-láz, és nagyon nem bánom, mert pillanatok alatt kész van vele a reggeli és ha kedvük van ízesítik, ha nincs, annak is örülök, hogy legalább esznek pár falatot. 

Lehet hogy most csalódást okozok azoknak, akik egy falusi disznóvágás momentumainak kivesézésére számítottak, de higgyétek el, ennek a leírására teljesen alkalmatlan vagyok még akkor is, ha évekig részem volt ilyesfajta úri huncutságban.

A filmeket megszakító reklámokkal ki lehet kergetni a világból, ezért mostanában szinte már csak neten "tévézek". Romantikus film is jöhet, ha épp olyan a hangulatom, vígjáték is, ha nem egyedül kell végigröhögnöm, de ha igazán jó filmet akarok nézni, szinte mindig a thrillerek vagy a krimik között keresgélek. A megszokottól kissé eltérő recept következik, mellyel minden unalmas (nem csak) januári este feldobható.

Ízletes, krémes, testet-lelket átmelengető levesféle, ami nálunk is csak nemrég kapott szerepet. Kóstoljátok meg, ha szeretitek a sajtos dolgokat (és ki nem szereti?), nektek is kedvenccé fog válni.