Hiába mondják olyan büszkén valamelyik reklámban, hogy a magyarok bármit be tudnak panírozni, engem régebben a hideg kirázott már a gondolattól is, hogy rántott húst, sajtot, karfiolt stb. kell aznap készítenem. Ahol csak lehetett egyszerűsítettem a folyamaton, ezeket a műveletkönnyítő tanácsokat gyűjtöttem most egy csokorba. :)
Igazi magyaros, klasszikus tortafajta, kakaós piskóta vastag kakaós-rumos tejszínhabbal töltve, vidámságot sugalló névvel. Ugye ha nem olvassátok a címet, akkor is tudjátok, hogy a rigójancsiról lesz most szó?
De vajon Rigó Jánosról tudnánk-e bármit mondani?
Ő bizony egy valós személy, egy 19. században, Pákozdon született cigányprímás, aki elcsábította majd feleségül vette egy belga herceg nejét, Clarát. Szerelmi történetük egyik szösszenete, amikor a férfi egy pesti cukrászdában egy csokis, krémes süteménnyel kedveskedik szerelmének. A tortát az azt készítő cukrász az ők tiszteletükre nevezte el rigójancsinak. (Egy románcnál azért több volt a kapcsolatuk, mert csaknem 10 évig tartott, de sajnos további közös életük már nem ilyen idilli, erről bővebben olvashattok a Wikipédiában.)
Húsimádókat hiába is próbálnék meggyőzni, hogy egy finom zöldségpaprikás gyakran jobban esik az embernek, mint egy szaftos csirkecomb. Én sem vagyok vegetáriánus, de a zöldségeket ilyen formában gyerekkorom óta szeretem, most karfiollal írom le a receptet, de ugyanígy kell elkészíteni zöldbabbal, borsóval, gombával vagy akár padlizsánnal.
A magyar-ukrán határtól alig 150 km-re, a Kárpátok vízválasztó hegyei, a Gorgánok között, a tengerszint fölött közel 900 méter magasságban tündököl Kárpátalja legnagyobb tava, egyik leggyönyörűbb természeti kincse, a Szinevéri-tó.
Nagy élmény volt számomra, amikor gyerekként legelőször ettem Fanta szeletet. Persze nem a tésztája, nem is a túrókrém volt különleges, hanem az az érdekes zseléréteg a tetején. (Harmincegynéhány évvel ezelőtt ez nálunk még csodának számított, hogy az egyszerű ember az egyszerű konyhájában ilyet is tud készíteni, főleg hogy csak pudingból és szénsavas üdítőből. :) )
Milyen bosszantó tud lenni, amikor kóstolunk valahol valamit és odahaza az istenért se sikerül még hasonlót se elkészíteni.
Hát így jártam ezzel a káposztasalátával. Próbáltam így is, úgy is, de már a kinézetén láttam, hogy itt valami fontos művelet marad ki. Mert az az "utánozhatatlan" nem csupán finom volt, de ropogós is, és amellett olyan "üveges", mint a savanyított káposzta, persze egyértelműen érzett rajta, hogy frissen készített dolog, nem pedig tartósított savanyúság.
Ahogy hűvösödik az idő, úgy lesz esténként egyre nagyobb kincs még a legegyszerűbb meleg étel is. Ennek az almalevesnek már az elkészítése is öröm, az illatok kárpótolnak a vele való kevés munkáért, ettől olcsóbb levesfélét pedig szerintem nem is tudnánk kitalálni.
Egy falatnyi boldogság mindenkinek, aki szereti a kókusz és a fehércsokoládé jellegzetes tejes ízét.
Csirkemell és zöldségek párossal nem igazán lehet mellélőni. Most egy nagy tepsibe dobáltam be mindent, húst, burgonyát, karfiolt, répát (és amit még találtam odahaza :D ), kapott egy tejfölös nyakonöntést, és alufólia alatt minden megpuhult. Szeretjük az ilyen fogásokat...készíteni is. :)
Férjem nemrég kedveskedni szeretett volna és hozott nekem egy nagy csomag granolát, majdnem 50%-os gyümölcstartalmút. (Látja, hogy mindig sütögetem magamnak és keresem a hozzávalókat, hogy változatos legyen, ne mindig ugyanolyan, na ebben volt minden: mogyoró, brazil dió, banánchips, kókuszpehely, napraforgómag, aszalt ananász, sárgabarack, szultána mazsola stb)
Annyi volt a gond csupán, hogy kibontás után derült ki, hogy ez nem is granola, csak natúr zabpehely, de tényleg rengeteg finomsággal feldúsítva.
Sajnos még így sem kapott rajta senki. Előbb jött az ötlet, hogy ugyanúgy nyakon öntöm vajjal, mézzel és megpirítom, mint a saját összeállításút, de aztán arra gondoltam, sütök én ebből zabpelyhes kekszet, soha ennyiféle hozzávalót nem fogok egy keksz miatt összevásárolni.
Azt hiszem, érdemes volt ennyire leleményesnek lennem. :D
