Két évvel ezelőtt húztam ki a képzeletbeli bakancslistámról Visegrádot. Teljesítve! Imádtam akkor minden percét a kirándulásnak, a Fellegvárat, a sétát a Duna-parton, a barátságos kis szállásunkat.

Mindig is nagyobb feladat volt számomra kitalálni, hogy mit főzzek aznap, mint végül elkészíteni. Próbálkozok időnként menüt írni, bár eddig soha nem sikerült betartani néhány napnál tovább, de szeretem, mert ad ötleteket maga a lista is, ha tanácstalanság esetén csak úgy átfutom. 

   Az is bosszantó, amikor nagy nehezen végül megszületik az elhatározás és csak amikor szedjük össze a hozzávalóit, akkor derül ki, hogy ez vagy az a kimaradhatatlan alapanyag épp nincs otthon és a bolt is bezárt már. Én szerencsére olyan környezetben lakom, ahol a szomszéd az utolsót is ideadja... illetve ideadná, na de azért erre sem építhetünk folyamatosan.

   Nemrég keresgéltem a neten, hogy vannak-e olyan oldalak, ahová csak beírom, hogy mi található idehaza és kidobja a lehetőségeket, miket készíthetek.

   Hát persze, hogy vannak! (Mi nincs manapság a neten?)

Gyorsan (maximum 50 perc alatt) elkészíthető, legalább kétfogásos vacsorákat (vagy ebédeket) tesztelek, ha kedvetek van, tartsatok velem. :)

   Ma tökfőzelék készült csibefasírttal, desszertnek pedig egy olcsó és pillanatok alatt bekavarható gyümölcsös lepény, ezúttal sárgabarackkal. Az 50 percre itt teljes egészében szükség volt és ebben nincs benne a bevásárlás (esetleg barackszedés), fagyasztott hús kiolvasztása, ledarálása. Szerintem még így is nagyszerű, hogy ennyi idő alatt gyakorlatilag háromféle étel elkészült, egy olyan menü, amiben minden van: hús, tojás és tejtermékek (tehát fehérje és zsír), szénhidrát, zöldség, gyümölcs. 

20 perc alatt összedobható könnyű nyári étel. Tészta is, saláta is. Ha akarjuk lehet teljesen vega, de kevés sonkával akár húsos étellé is variálható.

Ugye ti is ismertek olyan ételeket, melyekről azonnal beugrik egy film, mese vagy épp dalszöveg.

  Hiába, "enni, inni kell", még a kitalált szereplőknek is, és bár nem sok film van, amelyben épp ez a természetes elfoglaltság kerülne középpontba, egy sokatmondó családi vacsora, egy éttermi jelenet vagy valamelyik szereplő érdekes étkezési szokása, szenvedélye mind-mind alkalmas arra, hogy a legkeményebb akciófilmet, a legkomolyabb könyvet is élethűbbnek lássuk és ne olyannak, mint ami valami távoli bolygón élő emberekről szólna.

   A most következő kvíz viszont nem lesz se kemény, se komoly. Kicsit eszünk, iszunk, filmezünk, mesézünk. És dalolunk.

  Játékra fel, jó szórakozást!

Van már a blogban néhány gyümölcsleves, de közülük egyik sem olyan, ami hagyományos módon, nagymama-féle lisztes habarással készült volna. A gyümölcsleveseket én is inkább már csak főzés nélkül, tejszínnel, a gyümölcs egy részét beleturmixolva, hidegen szeretem. Régen viszont főzéssel, habarással készítették, én is még így tanultam, és ribizlihez, köszmétéhez, befőtt meggyhez, somhoz, birsalmához ez még mindig egy használható alaprecept. A történethez hozzátartozik, hogy nálunk akkor nem is levesnek, hanem mártásnak hívtak minden főzéssel készült gyümölcslevest, akkor is, ha azt nem húshoz, tésztához, hanem első fogásnak vagy épp desszertnek szánták.

Hónapok óta annyi az összes testmozgásom, ami a házimunkával együtt jár. Nyolc-kilenc óra ülőmunka után ezt sajnos pont annyit ért, hogy sikerült alaposan eltunyulnom. Egy hosszabb séta, pár emeletnyi lépcsőzés is fárasztó és kellemetlen lett, testileg-lelkileg kimerültnek éreztem magam annak ellenére, hogy semmi megerőltetőt nem csináltam.

  Ez a sütemény valami isteni, de őszinte leszek veletek, ez most nem egy villámgyors kategóriás. Illetve... kész van ez hamar, ha tudjuk, melyik műveletet melyik után érdemes csinálni, de üresjárat nincs közben, legalább 40 percre be kell költözni a konyhába!

  Szerintem megéri. :) 

Sokan azt hiszik, cseresznyéből nem lehet finom levest főzni, mert íztelen kissé és a leve is olyan semmilyen színű. Ezt most cáfolni szeretném ezzel a könnyű fűszeres cseresznyelevessel, amiben- kis trükkel -még a gyümölcs színét is kicsalogatjuk. Főzéssel készül, fogyasztható hidegen, melegen egyaránt.

 Az igazi fagylaltok általában főzéssel készülnek, a friss tojás majdnem mindegyiknél elengedhetetlen hozzávaló, de a gyümölcsfagyi lazább kategória. A citromfagyinál például egyáltalán nem elvárás, hogy krémes legyen, gyakran minél vizesebb, annál jobb, merthogy a citromos ízt mindig inkább akkor kívánjuk, ha szomjasak vagyunk. Ha mégis valami tejesebbre vágyunk egyszerű granitánál, készítsünk citromos joghurtfagyit, ami sem tojást, sem főzést nem igényel.